Rejtélyes durranások, hangos csattanások, kellemetlen szagok, maguktól mozgó bútorok, hirtelen hidegrázások, megmagyarázhatatlan hangok, továbbá tárgyak, amik eltűnnek, majd újból megjelennek, és az „áldozatok” irányíthatatlan levitációja – ezek mind a poltergeist-tevékenység jelei.
(A „poltergeist” szó két német szóból származik: a „polter” népi kifejezés, jelentése: „zajos”, a „geist” pedig szellemet jelent.)
Az elmúlt száz év pszichológiai kutatásai és a parapszichológia fejlődése révén egy meglehetősen nehézkes kifejezés került be a köztudatba, amely általában ugyanezt a jelenséget írja le: ismétlődő spontán pszichokinézis (RSPK).
Már a 12. századtól kezdve vannak feljegyzések ilyen jelenségekről, amelyeket akkoriban rejtélyes, ördögi erők műveinek tulajdonítottak. Egy 13. Századi walesi feljegyzés szerint egy „szellem” ijesztő módon beszélgetett egy csoport emberrel.
Ám csak 300 évvel később, 1599-ben történt meg az első autentikus vizsgálat e témakörben, amelyet Martin Del Rio végzett el. 18 fajta démonról, amelyik, úgy tűnt, felfordulás keltésére specializálódott: „A 16. típus egy olyan kísértet, amely bizonyos helyen és időben különböző felfordulást szokott okozni.
Némelyikük az alvókat zavarja edénycsörömpöléssel és kövek dobálásával, mások elhúzzák a matracot és kifordítják az alvót ágyából.” Bár manapság is sokan állítják, hogy a poltergeist-tevékenység különböző erőknek tulajdonítható, a szakértők szerint azonban az ilyesfajta szellemjárások természeti, nem pedig természetfeletti eredetűek. Ennek ellenére még mindig nem ismerjük a jelenséget okozó erők természetét.
Rejtélyes szellemjárás
A számon tartott esetek leglátványosabbika 1977 augusztusától 1978 szeptemberéig tartott. London egyik északi külvárosában, Enfieldben, egy asszony és négy gyermeke tapasztalta meg az összes ismert poltergeist-tevékenységet.
Körülbelül 1500 alkalmat jegyeztek fel, és a szellemjárásnak ezen megdöbbentő rohama előtt tanácstalanul állt a vizsgálat összes résztvevője, köztük szociális munkások, egy logopédus, fotósok, papok és két poltergeist-kutató.
Ahogy az lenni szokott az ilyen esetekben, a szellemjárás igen csendesen indult. Az anya szerint valamiféle „csoszogó hang” hallatszott a hálószoba padlójából, mintha valaki papucsban próbálna átbotorkálni a szobán. Majd ezután elkezdődött a kopogás, ami közel 11 hónapon át tartott.
Kopogó szellemek
1848-ban az Egyesült Államokban a híres Fox-eset igazolni látszott, hogy az ilyesfajta kopogás valóban a kezdődő poltergeist-tevékenység előfutára. ennek az esetnek a hatására alakult ki később a spiritiszta mozgalom. Hisztérikus és nagy fantáziával rendelkező szemtanúk úgy vélték, hogy szellemek próbáltak kommunikálni két másik lányon keresztül, akik nem tudatosan bár, de mégiscsak a hallott hangok előidézői voltak.
1960-ban egy hasonló esetet vizsgáltak a skóciai Alloában, amikor is egy 11 éves kislány furcsa, „puffogó” hangot hallott; olyan volt, mint egy labda puffanása, és mintha az ágytámlából jött volna. A rendkívül meghökkentő eset egyik különös mozzanata az volt, hogy a kislány olyan nyugodtan viselkedett a jelenséggel kapcsolatban, hogy a kutatók tárgyilagos és részletes feljegyzéseket készíthettek.
Obszcenitások
Az RSPK gyakori jellemzői az idehen hangok. Különböző hipotézisek felállításával próbáltak magyarázatot találni erre a jelenségre. Az egyik leghihetőbb elméletet egy francia orvos, Gilles de la Tourette állította fel a 19. században, aki felfedezte az erős stressz néhány szimptómáját, amelyeket copropraxia (obszcén kifejezések indokolatlan használata felett érzett öröm), illetve echolalia (szófordulatok értelmetlen ismétlése) néven azonosított.
Azt is megfigyelte, hogy néhány páciense „obszcén mozdulatokat és megbotránkoztató kifejezéseket” használt. Az általa leírt zajok és ugató hangok azonosnak tűnnek azokkal, amelyeket az Enfieldben lakó 12 éves Janet produkált, aki – csakúgy, mint a francia orvos páciensei – erős stresszállapotban volt, amelyet többek között szülei különválása váltott ki.
Még sok mindent meg kell tudnunk az ilyen „felfordulások” eredetéről, amelyek a poltergeist-tevékenység tipikus velejárói. Ám egy dolog biztos: a jelenség túlságosan gyakori ahhoz, hogy ne vegyünk róla tudomást, vagy hogy megpróbáljuk pusztán csak a kimerült agy termékének tekinteni.