Annak ellenére, hogy az infrahangokat nem érzékeljük, komoly fiziológiai problémákat okoznak, és akár fegyverként is bevethetők. Az infrahang állhat számos rejtélyes jelenség, így többek között a Bermuda-háromszög néhány tisztázatlan eltűnésének hátterében is.
A minél pusztítóbb fegyverről ábrándozó katonákat is megihlette
A 16 hertz alatti infrahangokat Sulojkin szovjet-orosz tudós fedezte fel és írta le 1935-ben. Az infrahangokat már ezt megelőzően is észlelték az indonéziai Krakatau vulkán 1883-ban történt pusztító erejű, globális hatásokat eredményező kitörése után, amikor a barométerek a föld számos pontján alacsony frekvenciás rezgéseket detektáltak.
Gyűjtőfogalomként infrahangnak nevezzük azokat az alacsony frekvenciás hangokat, amelyeket az emberi fül nem érzékel.
Ide általában a 20, illetve 16 a hertz alatti tartományba eső hangok tartoznak. Igen nagy hangnyomás esetén, noha az infrahang nem hallható, mégis érzékelhető, mivel rezgésbe hozza a belső szerveket.
Ez utóbbi hatása igen veszélyes fiziológiai következményekkel járhat, amit felismerve, a második világháború idején megpróbáltak katonai célokra is felhasználni.
A kísérleti infrahangfegyver képes volt az alacsonyan szálló bombázógépek szerkezetét megrongálni, és letörni szárnyaikat, vagy vezérsíkjaikat.
Mivel ezek a kísérletek csak a háború utolsó hónapjaiban jutottak el arra a szintre, hogy értékelhető eredményt hozzanak, az infrahangfegyver kifejlesztésére és rendszerbe állítására már nem került sor.
Pánikrohamot is kiválthat más kellemetlen tünetek mellett
A hadsereg azonban a háború után sem tett le az infrahangfegyverrel folytatott kísérletekről. 1945 után az Egyesült Államokban a hadsereg megbízásából Alexis Guy Obolensky amerikai kutató foglalkozott kiemelten az akusztikai fegyverek fejlesztésének kérdéseivel.
Kutatásai során kimutatta, hogy az infrahangoknak jól körülhatárolható fiziológiai és pszichés hatásai vannak; a nagyon alacsony frekvenciájú, magas intenzitású hangoknak kitett személyeknél
gyengül a perifériás látás, közérzetük rosszá válik, szédülés, egyensúlyvesztés, hányinger, hányás, fejfájás jelentkezik, és légzési nehézségek is felléphetnek.
E hangok zavartságot, valamint a koordinációs képesség elvesztését, és epilepsziás rohamot is előidézhetnek, pszichésen pedig nyugtalanság, rémület érzését keltik, vagy pánikrohamot váltanak ki.
Nagyenergiájú természeti jelenségek keletkeztetik
Obolensky szerint e tüneteken kívül meghatározott frekvenciájú, nagy energiájú infrahangok önkéntelen, kontrollálatlan bélműködést is előidéznek, ám ez utóbbiról már megoszlanak a vélemények.
Két másik kutató, Jürgen Altman a dortmundi egyetem professzora, valamint Martin N. Stanton, az amerikai hadsereg ezredese azt állítják, hogy ők ilyet nem tapasztaltak. Annak idején Obolensky az infrahangok fegyverként való alkalmazását lázadás, zendülés, és tömegoszlatás esetére javasolta, de az amerikai katonai hatóságok elvetették ezt az ötletet. Napjainkban viszont a katonaság, illetve a rendfenntartó erők
elsősorban zavargások feloszlatásánál, és béketámogató műveleteknél vetnek be akusztikus fegyvereket.
A jelentős pusztító erővel rendelkező akusztikus fegyverek előállításának egyik komoly korlátja, hogy az infrahang előállításához igen nagy energiára van szükség.
A természetben képződő erős infrahangok kivétel nélkül a nagyenergiájú természeti jelenségekhez, hurrikánokhoz, valamint tornádókhoz, heves viharokhoz, földrengésekhez vagy vulkánkitörésekhez, illetve szökőárakhoz kapcsolódnak.
De infrahangok keletkeznek a tengervíz hullámzásától, villámláskor, vízesés közelében, sőt a sarki fényben is. Az infrahangképződés a keletkezés ideje szerint lehet rövid, impulzusszerű, vagy hosszan tartó folyamat.
Ez az adott, az infrahangot létrehozó természeti jelenség mibenlététől függ, például a villámcsapás csak igen rövid ideig tartó infrahanghatást keletkeztet, ezzel szemben a nagy tengeráramlatok a világóceán bizonyos körzeteiben képesek tartós infrahang képzésre.
A Bermuda-háromszög rejtélye és az infrahangok
Csak a közelmúlt alapos oceanográfiai kutatásai derítettek fényt arra, hogy a Bermuda-háromszögként emlegetett tengeri területen, a térség sajátos meteorológiai és áramlási viszonyai miatt, időnként rendkívül erős infrahangok képződnek.
Ez a felfedezés számos, a térségből ismert nyomtalan eltűnés rejtélyére is magyarázatot adhat.
Vlagyimir Azsazsa orosz oceanográfus vetette fel először, hogy az itt különösen gyakori heves viharok illetve hurrikánok, valamint a sajátos áramlási rendszer miatt a tengervíz hirtelen hőmérséklet változása esetenként rendkívül erős infrahanghatást gerjeszt, és ez szerepet játszhatott a Bermuda-háromszögből ismert hajó-, illetve repülőgép szerencsétlenségekben.
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (National Ocean and Atmospheric Administration, NOAA) hullámterjedéssel foglalkozó kutatói egyetértenek Azsazsa hipotézisével.
A megfigyelések azt bizonyítják, hogy a térségben a Golf-áramlat miatt nagyon élesen változik a hőmérséklet, és az eltérő hőmérsékletű víztömegek határán megnőhet az infrahangok intenzitása.
A trópusi viharok körzetében pedig rendkívül erős, és akár több ezer kilométeres távolságra eljutó infrahangok képződnek.
Az erős infrahanghatás megzavarhatja a repülőgépek navigációs műszereit,
és fiziológiai tény, hogy pánikrohamot, illetve menekülési kényszert idézhet elő az embereknél.
A laboratóriumban garázdálkodó kísértet titka
Az infrahanghatás összefüggésbe hozható kísértetészlelésekkel is. Vic Tandy, az angliai Coventry University professzorának kutatása szerint bizonyos szellemlátásokért a 19 Hz körüli infrahangok tehetők felelőssé.
Warwickban volt egy laboratórium, amelyről az a szóbeszéd járta – pedig a tudósok többnyire nem hisznek a kísértetekben –,
hogy időnként szellemek bukkannak fel ezen a számukra korántsem szokványos helyen,
hiszen egy magára valamit is adó brit kísértetnek az ódon kastélyokban vagy udvarházakban, nem pedig egy laboratóriumban van a helye.
Tandy professzor az egyik éjszaka a kísértetjárta laboratóriumban dolgozott,
amikor hirtelen nyugtalan lett, és meglátott egy elmosódó szürke foltot a szeme sarkában.
Amikor a „kísértet” felé fordult, az eltűnt. A professzor még jól emlékezett arra a NASA kiadásában publikált fiziológiai tanulmányra, amely az emberi szem 19 hertzes rezonanciafrekvenciájáról értekezett. A „kísértetjárta” laboratóriumban az egyik berendezés pont ilyen frekvenciájú infrahangot adott ki, és a szellemszerű szürke foltot a szem rezgése keletkeztette.
Szétrombolhatja a belső szerveket, és a falakon is áthatol
Mivel az ember vérkeringésének saját frekvenciája 8 hertz, a 8 Hz rezgésszámú infrahang interferenciát okoz, ami miatt az egész érrendszer megsérülhet, a szervek károsodhatnak,
vagy akár le is szakadhatnak.
Az agy alfahullámainak a saját frekvenciája 7, ezért a 7 hertzes infrahang erős fejfájást, látási zavarokat, figyelmetlenséget okoz.
Az infrahang főleg azért veszélyes, mert nem érzékeljük közvetlenül.
Ha a tünetek miatt felmerül az infrahanghatás gyanúja, a hangforrást műszerrel kutatják fel.
Ez történt egy marseilles-i kutatóintézetben is. Az ott dolgozó kutatók már hosszabb ideje nem tudták rendesen elvégezni a munkájukat, mert alighogy bementek az intézetbe, megmagyarázhatatlan fáradtság lett úrrá rajtuk, és semmire sem tudtak figyelni.
Csak a műszeres vizsgálatnak sikerült kiderítenie, hogy a szomszéd épület szellőzőkészüléke okozta a bajt, mivel működés közben 7 Hz frekvenciájú hanghullámokat bocsátott ki. Figyelemmel arra, hogy az infrahang rezgésszáma alacsony, igen nehéz meggátolni a terjedését, és könnyen áthatol a házfalakon is.
Forrás: AFP/Valery Hache
Nagy távolságra, több száz, vagy akár több ezer kilométerre képes eljutni, mert a talajban, a vízben, vagy a levegőben csak nagyon csekély az infrahanghullámok csillapodása.
Az elefánt a több száz kilométerről érkező infrahangot is érzékeli
A természetben keletkező infrahangokat, amit például a szelek, viharok, tornádók, a földrengések, vagy vulkánkitörések gerjesztenek,
az emberrel szemben számos állatfaj képes érzékelni.
Ilyen állat például az afrikai elefánt (Loxodonta africanus). amely 500 km-ről is megérzi a vihar keltette infrahanghullámokat, és annak irányába megy, hogy vízhez jusson.
Dr. Helen Cherski fizikus és Patrick Irie biológus végeztek egy kísérletet, amelyben az elefántok infrahangérzékét vizsgálták. Egy autót infrahang-hangszóróvá alakítottak, és abból távoli viharhangot (infrahangokat) játszottak le egy elefántcsorda közelében.
Az állatok azonnal reagáltak a kocsiból kibocsátott infrahangokra, megmerevedtek, figyeltek, füleiket széttárva füleltek, majd megindultak az autó irányába. Az elefántok infrahangérzékelése a talaj mikrorezgéseinek detektálása, valamint az infrahang hatására a belső szerveikben keletkező rezonancia alapján történik.
Tömegesen menekültek a partra kicsapó pusztító hullámfal elől
Az elefántok és más állatfajok, így többek között a cetek, az orrszarvúak, a vízilovak, a zsiráfok vagy az alligátorok a távoli fajtársakkal való kommunikációhoz is felhasználják az infrahangokat. A hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) az infrahangok segítségével a tőle akár sok száz kilométer távolságra lévő fajtársaival is képes kommunikálni.
Az ornitológusok azt feltételezik, hogy a természetes infrahangokat, amelyeket például a hegyek felett kialakuló légörvények keltenek
a vándormadarak is felhasználják hosszú útjuk során a tájékozódásra.
Az állatok infrahangérzékelési képességével függ össze az a jelenség, hogy természeti katasztrófák, például vulkánkitörés előtt tömegesen menekülni kezdenek.
Ez volt megfigyelhető a 2004. decemberi pusztító erejű indiai-óceáni szökőár idején is, amikor az állatok még az előtt elmenekültek, hogy a földrengés keltette hullámfal kicsapott volna a szárazföldre.
Elter Tamás/Szomor Anikó
