Vannak jelei annak, hogy a tudomány és a régi „istenek” technológiája Tibetben még mindig nagyon eleven.
Peter Kolosimo olasz szerző, aki jó kapcsolatoknak örvendett az egykori keleti blokk sok tudósával szemben, az orosz tudósok egyik érdekes megfigyeléséről számolt be, akik az 1959-es évben több tibeti kolostort megvizsgáltak.
Ganden kolostorában – 60 kilométerre Lhászától délre – egy régi beavatottra bukkantak, aki igen jártas volt az űrutazás és asztronómia területén.
A láma határozottan meg volt győződve az intelligens élet létezéséről idegen bolygókon, és hitte, hogy határozott feltételek mellett ezen más világok lakóival vizuális kontaktusra léphetnek.
Az orosz delegációból kiválasztott két tudóst egy speciális kísérlet számára. Evégett különös koncentrációs gyakorlatokra tanította őket és egyenesen táplálásukra összeállított diétát állapított meg.
Néhány nap múlva meghívta a két oroszt, hogy kövessék szerzetesi szobájába. Itt egy számukra különös és a két kutató számára ismeretlen eszközt mutattak be, amely tompított hangot adott ki.
Egyszer csak a helyiség kellős közepén egy felhőszerű arc jelent meg, ami ezután egy emberhez hasonló, idegenszerű lény alakját vette fel. A félelmetes alak egyenesen és mozdulatlanul állt ott. Előtte naprendszerünk egyfajta modellje materializálódott. A Merkúr, a Vénusz, a Föld és a többi bolygó úgy forogtak körülötte, mint fénylő központi csillag körül.
A különös azonban az volt, hogy – amellett az önmagában létező jelenség mellett – volt egy tizedik planéta a Plútó körútja körül. Majdnem felesleges mondani, hogy a józan és materialista beállítottságú tudósok, nem találtak semmiféle lehetséges magyarázatot az eléjük táruló látványra.
Az idős beavatott makacsul megtagadta, hogy egyetlen egy kérdésre is válaszoljon a rejtély eredetével kapcsolatban.
A politikai nézetkülönbségek, amelyek ezt követően megterhelték az orosz-kínai viszonyt, a további kutatásoknak hirtelen útját szegték. Ezért csak találgatni lehet, mire akarta kiokítani az öreg láma az orosz tudósokat „tudományos” bemutatójával.
Vajon optikai csalódás volt az egész, vagy hallucináció, olyan drogok által előidézve, amelyeket a mit sem sejtő oroszok ebédjébe kevertek?
Vagy illúzió volt, bár nagyon ügyesen előidézett, amelyet – ki tudja, milyen módon – beléjük szuggeráltak?
Vagy pedig egy valóságosan létező technikai eszköz által előidézett hatásos jelenet volt, amely esetleg a holográfia elvével működött? Egy prehisztorikus eszköz, amelyet a világűr-utazó istenségek hagytak hátra a Földön?