A Bhután „Tigrisfészke” -ként emlegetett Taktsang-kolostor a tengerszint felett közel 3000 méter magasságban áll egy szakadék szélén, a Himalája előhegységében.
Úgy tudni, hogy ez a 16. századi buddhista kolostor, melynek tradicionálisan lapos tetőit mívesen faragott ablakok tagolta egyszerű, fehérre festett falak tartják, azon a helyen épült, ahol a buddhizmus először jelent meg Bhutánban.
A legenda szerint egy repülő nőstény tigrissel érkezett ide a 8. században a második Buddhaként ismert Padmaszambhava Rinopcse guru, akit Bhutánban az ottani buddhizmus elterjesztőjének tekintenek.
A guru három hónapig egy barlangban meditált. Csodálatos hatalmat tulajdonítottak neki, és a nőstény tigris valójában a hitvese, Jese Cogyal volt, akit átváltoztatott (innen a Tigrisfészket jelentő Taktsang név). 1692-ben, majdnem ezer évvel később épült fel ezen a helyen a kolostor, hogy emléket állítson a látogatásának.
A magasan, egy félreeső hegyi ösvény mentén fekvő Taktsangot csak kétórás gyaloglással vagy öszvérháton lehet megközelíteni.
A kolostor gyakran ködbe burkolózik, és a zarándok talán nem is találja meg az úti célját, amíg be nem fordul a meredeken kanyargó ösvény utolsó kanyarulatába.
Durván faragott kőlépcsők vezetnek keresztül a völgyön, mígnem végül áthaladnak egy hídon, egy vízesés előtt, hogy azután következzék az utolsó meredek kaptató.
Libegő, sokszínű imazászlók feszülnek a sziklafalakon, és a csendes völgyet időszakosan harangok zúgása tölti meg. A szerzetesek talán megáldják az utazót, mielőtt nekivág a ködben a visszaútnak, lefelé.
A felépülése után Taktsang több mint háromszáz éven át változatlan maradt a felhők közötti békességében. 1998-ban azonban a kolostor majdnem porig égett.
Jó hét évig tartott az újjáépítés, amelyhez felhasználták a régi rajzokat és fényképeket, és az új épület, amelynek költségeit a bhutáni kormányzat finanszírozta, e fáradságos helyreállítás diadalaként jött létre.