Legendák születnek, ha valaki megjelenik a halála után. A hazajáró lélek a világ minden kulturális hagyományában megtalálható.

A brit folklórhoz annyira hozzátartozik a kísértet, hogy ha azt mondjuk „kísértet járta”, akkor minden bizonnyal valamilyen brit udvarházra vagy brit kastélyra gondolunk. Természetesen a leghíresebb brit erődnek, a londoni Towernek is megvannak a maga kísértetei.

Őrszem a bíróságon

A házasságtöréssel vádolt Boleyn Annát 1536. május 19-én egy kifejezetten erre az alkalomra Franciaországból hozatott hóhér fejezte le, ezer nappal azután, hogy férjhez ment VIII. Henrik angol királyhoz. A második volt a király hat hitvese közül, és az első, aki a király áldozata lett.

Henrik alakja ihlette azután a Kékszakáll baljós legendáját. Anna holttestét a kivégzés után nagy sietve elföldelték a Towerben található Szent-Péter kápolnában… Azóta a századok során – hiszen az utolsó megjelenését 1933-ban jegyezték föl – Anna kísértete időről időre megjelenik, néha körmenetet vezet a Szent-Péter kápolnában, néha egyedül bukkan föl a régi erőd valamelyik szögletében.

1864 telére esett a kísértet egyik legemlékezetesebb fegyverténye. Valamelyik éjszaka a strázsát eszméletlenül találták. Megvádolták, hogy elaludt az őrhelyén, és katonai bíróság elé kellett állnia. Ott elmondta, hogy hajnal felé fehér árny vált ki a ködből. Főkötőt viselt, ám alatta nem látszott fej, és ez az alak feléje tartott.

Az előírásos három fölszólítás után a katona odalépett az alakhoz, de amikor a puskája szuronyával átszúrta, fény villant a puskacsövön, és ő elalélt a megrendüléstől.

Ügyesen kigondolt mentegetőzésnek tetszett az egész, de a vádlott vallomása után még két katona és egy tiszt is tanúsította, hogy ők meg egy ablakból látták a kísértetet. Amikor aztán kiderült, hogy mind a négy esetben ott kószált a kísértet, ahol Boleyn Anna a kivégzése előtti utolsó éjszakát töltötte, a bíróság fölmentette az őrszemet.