Azt a gondolatot, hogy a szellem magasabb rendű, mint az anyag, és el vannak választva egymástól, több kultúrkörben is megtaláljuk.
A tibeti szerzetesek például hisznek egy olyan szellemi erő létezésében, mely elgondolt formákat mindenki számára láthatóvá tesz: ezek a tulpák.
Kevés utazónak sikerül bejutnia, ott tartózkodnia, s részesülnie a tibeti szerzetesek, a lámák tanításában. Alexandra David-Neel e kiváltságosok közé tartozik, s különleges jelenségeknek lehetett tanúja.
Az egész világ szellemi építmény?
Miután hosszasan elidőzött a Himalája előhegyei között, a negyvennégy éves francia nő 1912 júniusában megy föl a „Magasföldre”, a tulajdonképpeni Tibetbe. Erről az utazásról, s a későbbiekről beszámol könyveiben, melyek közül az első 1927-ben jelent meg Egy párizsi nő utazása Lhászába címmel.
A könyvben többször is szó esik egy rendkívüli jelenségről, melyet a tibetiek tulpának neveznek.
A tulpa a tibetiek számára egy fejben kigondolt forma anyagi kivetítése. Tehát egy fantom, ha úgy tetszik, melyet hosszas elmélyedés során teremt meg a szerzetes vagy más beavatott, s bármilyen tetszőleges formát ölthet: lehet állat, táj, tárgy vagy ember.
A tibeti lámák így magyarázzák a tulpa létrehozását. Világfelfogásuk szerint a minket körülvevő mindenség egyszerűen tudati képzet; semmi se létezhet jelenség formájában, ha azt az emberi agy nem gondolta ki.
A vallási beavatás célja tehát az emberi szellem teremtőképességének növelése, alkalmassá tétele, hogy a lehetséges síkjáról – a fizikai vagy numenális ürességből – átlépjen az érzékelhetőség, a jelenség síkjára, a lehető legtöbb lehetséges realizálás révén.
És nemcsak egy látomás, hanem fizikai adottságokkal rendelkező jelenség, mely képes illatot kibocsátani, hangot adni stb.
Ahogy Alexandra David-Neel írja Misztikusok és mágusok Tibetben című könyvében (1929): „A fantom-rózsabokor illata messze száll; a fantom-ház be tud fogadni hús-vér utasokat stb”.
A tibeti lámák tanítása
Így tehát a tibetiek vallási tanításainak központjában áll a szellemi munka erejének növelése. A fiatal tibeti szerzetes képzésében oly fontos gyakorlatok a légzés szabályozásán alapszanak (ennek révén juthat el a lélek a teljes nyugalomhoz), továbbá az elmélyedés hatásos gyakorlásán.
Ehhez ad segítséget a kilkor, egy vászonra rajzolt, papírra írt vagy kőbe karcolt ábra. Némelyik kilkor, melyet részletesebben kidolgoztak, kicsiben egész világokat ábrázol. Központjukban egy személy áll, rendszerint a pártfogó istenség, akit vidamnak hívnak.
Fejlődésének mértékében a fiatal szerzetes eljut odáig, hogy életre keltse kilkorját, vagyis elérje, hogy a felvázolt jelenetek, melyekre a meditáció irányult, valósággá váljanak. Képzésének végére a növendék már megérti, hogy minden jelenség e világon csak képzelet szülte káprázat. Ekkor már ő is teljes ura lehet félelmeinek és érzékeléseinek.
Az ily magas fokra jutó lámát képesnek tartják, hogy ne érezzen hideget, s túlélje, ha egy teljes éjszakát meztelenül a hóban töltött. A hideg vagy a hőség érzése csak úgy szerepel, mint ami valójában is, a szellem illúziója – melyet egy másik illúzióval győz le, mikor lélekben odahat, hogy teste belső hőmérséklete növekedjék.
Ettől fogva a léleknek már nincs mit tartania az anyagtól, tökéletesen uralja s rendelkezik vele. A tulpák kivetülése ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik.
A tulpa teremtése
Azok az összejövetelek, melyek során megszületnek a tulpák, semmiben nem hasonlíthatók a nyugati spiritiszta szeánszokhoz, Történhetnek nappal, szabad ég alatt, és nem kell hozzá semmiféle átszellemülő médium jelenléte.
Alexandra David-Neel leírja, mint lehetett tanúja ilyen szellemi formák létrejöttének. Egyik ilyen alakalommal látta, ahogy megjelenik a kísérletet végző pontos hasonmása, még arra is volt módja, hogy megérintse. Az életre hívott alak azonban nem volt elég tömör, és lassanként el is tűnt.
Egy másik esetben egy olyan lámát látott megjelenni, akit ismert, és az adott időpontban több kilométerre volt tőlük. Alexandra azzal foglalkozott, van-e lehetősége, hogy ő is előidézzen ilyen megjelenítést.
Néhány hónapos intenzív összpontosítási gyakorlat után sikerült előállítania egy személyt, akit, ahogy ő leírja, mások is láttak. De még gyakorlatlan szelleme miatt elvesztette az irányítást saját teremtménye fölött, úgyhogy ennek megváltozott a külseje, végül már félelmet gerjesztett. Óriási erőfeszítés árán végül ki tudta űzni tudatából.
