A sumér forrásokra visszanyúló Gilgames eposzban említés történik az úgynevezett DINGIR-lényekről, akiket a fordításokban az egyszerűség kedvéért rendszerint „isteneknek” neveznek.

Egy nyelvanalizáló eljárás során már sikerült bizonyítani, hogy a babiloni ékírással jelzett DINGIR szó két sumér szótőből vezethető le: a DIN jelentése főnévként „felettes, bíró, döntéshozó, vagy úr„, a GIR pedig „kard vagy pallos, bármit keresztülvágó eszköz, ill. repülő test”.

Ezek alapján a DINGIRek „a repülő testekkel érkező urak” voltak. A Gilgames eposz, amely az emberiség bizonyára legősibb elbeszélő költeménye, ma becslések szerint mintegy 90 százalékig rekonstruálható.

A modern nyelvekre történő fordítás alapjául a sumér, babiloni, asszír, hettita, hurrita, nyugat-szemita stb. nyelveken ránk maradt ékírásos táblatöredékek szolgálhatnak.

A problémát természetesen ezeknek az ősi nyelveknek a sajátosságai, a többszörös szövegeltérések és a még mindig hiányzó szövegrészek okozzák. Aki azonban — mint a kutatók többsége — abban a hiszemben van, hogy csak valamilyen hősi mondáról van szó, amely az „örök élet” titka utáni hiábavaló kutatásról szól, az óriási tévedésben van.

Mégis a hivatalokat betöltő professzorok nagy része nem képes továbblépni erről a nézőpontról. Ők az egyetemeken azokhoz a dogmákhoz kötődnek, amelyek pozícióvédelmi okokból kizárják annak lehetőségét, hogy a földi életet az ősidőkben földönkívüli befolyás érhette.

A repülő testek urai

Aki azonban minden karrierista meggondolás nélkül foglalkozik ezekkel a szövegekkel, alapos vizsgálat alá veszi és összehasonlítja a részben eltérő szövegváltozatokat, és összefüggésében szemléli mindazt, ami a több mint 100 000 ékírásos táblán ránk maradt, az egészen más végkövetkeztetésre jut.

A nem földi eredetű személyekre, tárgyakra és eseményekre történő utalások száma oly magas, és ami még ennél is lényegesebb, ezek egymással oly mértékben koherensek és következetesek, hogy — legalábbis a dolgok lényegét tekintve — nem lehetnek kitaláció szüleményei.

Ez a feltevés még akkor is igaz, ha az igazság kedvéért arra is utalnunk kell, hogy ezeknek a kijelentéseknek egy része papoktól származhat, mégpedig abból a szándékból, hogy ezzel a templomok befolyását és vagyonát védjék és gyarapítsák.

Ugyanis a két folyó, a Tigris és az Eufrátesz közti völgyben a templomok és a papok éppoly kevéssé a kitaláció szüleményei, mint más vallások papjai és szent építményei. Másképpen érvelve: A religio, tehát valami „felsőbbrendűhöz” való kötődés egy alapító személyt feltételez, vagy legalábbis egy megkérdőjelezhetetlen, azt elindító eseményt.

A sumér-akkád templomhit alapító személyiségeit ugyanis a Gilgames eposz is konkrétan bemutatja, ami érvényes az előtérben álló kerettörténetre, de még sokkal inkább a sokrétűen elrejtett közlésekre.

A DINGIRek voltak azok — tehát valamilyen lények —, akiket a sumérok a „repülő testek döntéshozóinak illetve urainak” neveztek.

Az ékírásos táblák rendelkezésünkre álló fordításai alapján az „ég felé és az onnan lefelé irányuló közlekedést” DINGIRek folytatták.

Azt viszont nem tudjuk pontosan, hogy a sumérok értelmezése szerint mit takart az „ég” kifejezés. Sajnos, egy egzakt analízis elvégzéséhez szükséges ékírásos tábla eredeti példányának a beszerzése majdhogynem a lehetetlenséggel határos.

Az ókori nyelveken írott leírások latinra átültetett fordításait az illetékes akadémiai szervek gyakran nyilvánosságra sem hozták. És sokszor miféle okokra hivatkozva…

Az ez idáig rendelkezésünkre álló anyag alapján kiindulhatunk abból, hogy az „ég” szót az eredetiben a leggyakrabban az „AN” jel jelöli. Etimológiai oldalról vizsgálva erre az „AN”-ra azt kell mondanunk, hogy jelentése magyarul „fent”.

Az, hogy a „fent” irányába közlekedést folytattak, nemigen visz minket előre. Az viszont biztos, hogy a sumérok, amikor a „fent”-ről beszéltek, az „E.DIN” eredeti kifejezést is használták.

Ezt, figyelembe véve a szó keletkezését, „fenti létesítményként” vagy „fent található szerkezetként” kell fordítani. De megengedhető, sőt jobb is a „szerkezet döntéshozója, ura” változat.

Egy újabb kifejezés, amelyet általában egyszerűen „égboltként” fordítanak, nevezetesen „E-Belim” sem jelent mást, mint „az urak konstrukciója„.

Az eddigieket összefoglalva: A „repülő testek döntéshozói” „felfelé és lefelé irányuló közlekedést” folytattak „a döntéshozók szerkezetével”, amelyet a „fenttel” is asszociáltak.

Még pontosabb útmutatót adhat a DINGIR eredetre egy DINGIR férfi ősi sumér neve, amely „MES.LAM.TA.E.A”-ként jelenik meg. Ez annyit jelent: „a hős/a nagyra nőtt, aki LAM-ról érkezett”.

Ez a LAM ékírásos szövegekben több helyütt mint „a bőség földje” kerül említésre. Így fordítható: „Az előttünk sugárzó/ragyogó/fényesen világító”.

Miután több forrás szerint is az egyik vagy másik DINGIR „MUL.APIN”-ban „nyilvánult meg”, a professzorok arra a következtetésre jutottak, hogy LAM valószínűleg az „eke csillagkép (Orion)” irányában található.

„MUL.APIN” viszont pontosabban annyit jelent: „eget végigszántó égi objektum”, tehát ez alatt érthettek akár csillagot, csillagképet, üstököst, vagy akár egy napfényben megcsillanó űrhajót is.

A következőket mondhatjuk ki tehát biztosan:

• A DINGIRek egy olyan objektummal értek földközelbe, amelyet a sumérok „MUL.APIN”-nak, „eget szántó cirkálónak” neveztek;

• Egy Jénában található ékírásos költemény szerint „az örök jég” birodalmából származó tárgyakkal érkeztek, ami alatt az abszolút fagyos világűrt érthették;

• A származási helyet konkrétan LAM-nak nevezték, ami a „bőség ragyogó földje” lehetett;

• Földközelben, felettünk az űrben legalább egy, mesterségesen létrehozott tartózkodási lehetőséggel rendelkeztek. Ezt a sumérok E.DIN-nek, E.LAM-nak illetve akkádul E.Belim-nek nevezték. Tehát „a döntéshozók konstrukciójának” vagy „fénylőn ragyogó létesítménynek”.

A DINGIR gyarmatosítók az ékírásos táblák szerint első alkalommal E.RI.DU városában értek földet. Ez szó szerinti fordításban annyit jelent: „távoli kiszállásra szolgáló szerkezet/épített létesítmény”.

A DINGIR-lények

És mit mondanak az írások a DINGIRek külső megjelenéséről? Termetüket tekintve a sumérok szemében hasonlóan néztek ki, mint az emberek.

Ezt nemcsak számtalan, archeológiai bizonyítékok formájában fennmaradt képanyag, hanem egy sor írásos szöveg is alátámasztja. Ezekben például szó esik arról, hogy fejük, lábuk és karjuk volt. És ugyanúgy, mint az embereknél, köztük is voltak férfi és női lények, akik feltehetően nagyon is normális nemi életet éltek.

A szövegek különböző helyein olvasható, hogy a DINGIRek ettek, ittak, aludtak, utaztak és laktak. Földi tartózkodásuk után újra a „magasba” emelkedtek (ezekben a szövegrészletekben az „AN”‘-t égként fordítják).

De ezek a lények olyan tulajdonságokkal is rendelkeztek, amelyek különböztek az emberéitől. Ősi ékírásos emlékek szerint lényegesen nagyobb termetűek voltak, mint a sumérok. Az akkori idők emberei előtt „tökéletesnek” tűntek, „isteni fényesség” ragyogta körül őket, nagyfokú bölcsességről tettek bizonyságot és „mindenen átható pillantással” rendelkeztek.

Azokban a forrásokban, amelyek Utnapistim hősiességéről tudósítanak (aki azonosnak tekintendő Noéval és Ziusudrával), egy különleges, belélegezhető levegőről is szó esik, amelyet a DINGIR-szerű élethez kellett „előállítani illetve létrehozni, termelni”.

Az emberi táplálékon kívül létezett még a részükre fenntartott „élet kenyere” és „élet vize” is. Mégis kortárs embertársaik számára sok minden érthetetlen volt ezeken az emberhez hasonló lényeken.

Agyagtáblácskákba vésett idézetek mitikus komponensre utalnak:

„Senki sem dicsekedhet azzal, hogy megérti döntéseiket”

vagy:

„Felfoghatatlan, érthetetlen a lényük”

vagy:

„Ijesztő ragyogásuk elviselhetetlen”

Így fejezték ki a sumér krónikások a titokzatos idegen lények tettei és viselkedése feletti csodálatukat. Ha belehelyezkedünk elődeink helyzetébe, akik számára a fejlett technológia teljesen érthetetlen dolog lehetett, akkor sejthetjük, miért estek oly nagy ámulatba a „fentről” érkező látogatóktól.

Milyen rémület foghatta el őket, amikor az éjszaka kellős közepén felvillantak a reflektorok, beindult egy lángvágó vagy elindult egy űrhajó. Bizonyára remegő félelemmel kísérték figyelemmel azoknak a „másoknak” az átláthatatlan cselekedeteit.

Egy EN.LIL-hez írott himnusz néhány részletének segítségével pontosan rekonstruálható, hogyan élték meg az emberek évezredekkel ezelőtt a DINGIRek látogatását:

„Vad fénye” beindul és „bevilágít az ellenség földjének közepéig”

Netán egy radarkészülék vagy egy keresőreflektor leírásával van dolgunk?

 „E.KUR-ban keresett magának lakhelyet, a nippuri mesterséges hegyen: ott volt a „legfontosabb irányító adóállomás” és az „ég-föld közti kapcsolattartás központja’: Ez a város „visszhangzott az Útvonalkeresők hívásaitól”

Korunk 20. és 21. századi technikájával összehasonlítva ez bizonyára radarközpont, vagy egy ahhoz hasonló létesítmény lehetett.

„A hatalmas áruforgalom javaiból,

Mint jéggé fagyott víz csomagolva,

Adományként bőséges mennyiséget juttatott

A mesterséges hegy kincsesházába.”

Ebben a himnuszrészben köszönet hangzik el EN.LIL-nek a tevékenységéért. Számunkra már semmilyen meglepetést nem jelent a mélyhűtött étel, de az 5000 évvel ezelőtt a sumérok földjén élő emberek számára csodának számíthatott.

Történelmileg későbbi asszír írások beszámolnak arról, ahogy Assur „isten” és más DINGIRek több esetben személyesen is beavatkoztak a háborúkba, és a harcban ma általánosan ismert fegyvereket is bevetettek, a lézerfegyverektől kezdve egészen az aknavetőkig:

„Sanherib király kapott tőle és Istártól egy „legyőzhetetlen fegyvert”, hogy azzal zúzza szét az ellenséget… Assur az égből küldött tűzzel égeti fel az ellenséget, és akkullu-kövekből záport zúdít rájuk… Adad/IM.ISH. KUR is az a-ban samé segítségével, tehát „égi kövekkel” pusztította el az ellenséget.”

Egy nőnemű DINGIR-lény felajánl Gilgamesnek egy felettébb érdekes járművet. Egy szakmai körökben 6. tábla néven ismert asszíriai for-rás így ír erről a kocsiról:

„kék színű fémből és aranyból készült közlekedési eszköz,

még a kerekei is aranyból lehetnek,

különböző fészek keverékéből a szárnyak, amelyek forognak,

szélkeltő készülékek által hajtva… ”

Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a hasonló repülő testeket „az AN gyönyörűsége” kifejezéssel írták körül, és hogy ezek felhőtől körülölelve fel tudtak szállni a földről, teljesen vaknak kell lennünk ahhoz, hogy ne tűnjön fel rögtön a szembeötlő párhuzam Josef F. Blumrich NASA-főmérnöknek az ó-bibliai Ezékiel-szövegek alapján rekonstruált űrhajójával.

Blumrichnak ugyanis, aki a holdkompot is tervezte, sikerült kifejlesztenie Ezékiel próféta több beszámolójának pontos elemzése után egy űrrepülésre szánt, sugárhajtóművel ellátott, golyóformájú repülő testet, amelyet a landolás fázisára helikopter-rotorokkal látott el.

A próféta által leírt kísérőjelenségek a hihetetlen és pokoli zaj, valamint a felkavart porfelhő voltak. Ehhez jött még, hogy ezek a repülő egységek landolás után kerekeken tudták folytatni útjukat. Pontosan ezt írja le nekünk az asszíriai szövegforrás is.