Rengeteg történet szól arról, hogy az emberek elhagyják a testüket, és a mennyezeten lebegve nézik, amint testük orvosi beavatkozáson esik át egy kórházban. Ezeket a történeteket azok mesélik, akik úgy döntöttek, hogy visszatérnek.
Közéjük tartozik az egykori szörfös, az új-zélandi Ian McCormack is.
Amikor Ian fiatal korában Srí Lanka partjainál szörfölt, megcsípte hat medúza. Már akár egyetlen ilyen állat csípése is halálos lehet, ha nem kezelik azonnal.
Iant eszméletlen állapotban vitték kórházba, és akkor került először kapcsolatba egy láthatatlan spirituális erővel, amikor a mentőben szállították.
Különféle emberek képeit látta maga előtt, akik a múltban megbántották, és egy hang azt kérdezte, meg tud-e nekik bocsátani? Először nemet mondott, de aztán megkérdezte a láthatatlan hangot: „Ha megbocsátok azoknak az embereknek, Isten is megbocsát nekem a léha életemért?”
A kórházba érve Ian McCormack a műtő felett lebegve találta magát. Korábban sokat utazgatott Keleten, tanulmányozta a jógát és egyéb spirituális módszereket, így megértette a testét elhagyó szellem és az asztrális utazás fogalmát.
Miközben a testében ható méreganyagok teljesen lebénították, érezte, hogy haldoklik, és olyan útra indul, ahonnan nem térhet vissza. Ekkor Ian bámulatos utazást tett.
Egy sötét síkon tett rémisztő út után, egy fénynyaláb szippantotta fel, és egy alagúton áthaladva tiszta fehér fényben fürdött meg. Azon vette észre magát, hogy, hogy kommunikál a fénnyel, és az végül összekapcsolja azzal, amit a teremtés Forrásának hisz.
Hirtelen teljes lényét feltétlen szeretet töltötte el, amit akkoriban nem érzett megérdemeltnek. Aztán egy fehér fényruhába burkolózott alak lépett elő, és feléje nyújtott kézzel üdvözölte.
Ian ezt úgy írta le, hogy a fény az idegen arcából ragyogott, és az elképzelhető legtisztább energiába burkolta be. Mivel Ian érezte, hogy gyermeki ártatlansága tér vissza, belenézett abba, amit máig is „Isten arcának” hisz.
Ahogy a fényalak megfordult, egy kapu nyílt meg mögötte, és Ian leírása szerint feltárult „egy teljesen új örökkévalóság, egyfajta új föld. Kristálytiszta patakok, virágok, fák és zöld dombok mindenfelé, de sehol egy ember. Olyan volt, mint egy érintetlen kert – a paradicsom. Egy új mennyország is létezett az új föld fölött.”
Amikor Ian ezen végignézett, úgy érezte, idetartozik, és azon csodálkozott, hogy miért nem ide született először. Megtudta, hogy ha része akar lenni ennek a világnak, akkor újjá kell születnie. Aztán rájött, hogy a mentőben átélt esemény lényegében újjászületés volt, hiszen akkor megbocsátást adott és kapott. A fénynyaláb felajánlotta, hogy válasszon: ott marad, vagy visszatér a földre.
Ian már azon volt, hogy megmondja az alaknak, hogy maradni akar, amikor annak válla fölött átnézve meglátta az alagútban álló anyját. Ráébredt az anyja iránt érzett szeretetére, és hogy halála mit jelentene az anyja számára, ezért vonakodva úgy döntött, hogy visszatér fájdalom gyötörte testébe.
Ian McCormack élete a felépülése után drasztikus fordulatot vett. Maga mögött hagyta a vad szörfös életét, a világot járja, és változatos összetételű közönség előtt mesél a tapasztalatairól.
