Az Egyiptomi Halottaskönyv néven ismert szöveggyűjtemény, mely a lélek számára a túlvilági utazáshoz szükséges figyelmeztetéseket és tanításokat tartalmazza, az emberiség egyik legrégibb írásos emléke.
Azt írja le, hogy a megvilágosodás küszöbére érkezett halott hogyan tapasztalja meg a halál utáni történéseket, melyben egyfajta küzdelemben kell részt vennie.
A küzdelem tétje az örök élet, vagy a második, végleges halál, amely akkor következik be, a ha a lélek eltéved a túlvilágon saját káprázatai között.
Az Egyiptomi Halottaskönyv emellett leírja azokat a lényeket és istenségeket, akikkel az ember találkozhat a halál utáni látomásos utazás során. Az Egyiptomi Halottaskönyv mellett a legismertebb példa erre a Tibeti Holtak Könyve, amely szerint a lélek a bardoban bolyong, a halála és következő újjászületése között.
Az Egyiptomi Halottaskönyv imái, könyörgései és egyéb temetési szövegei hosszú ideig szájhagyomány útján maradtak fenn. Az I. dinasztia uralkodása előtti időszakban élő temetkezési kultúra és hitvilág elemei is megtalálhatók benne.
A fáraó halála után piramisfeliratok formájában kapta meg a szükséges eligazításokat. Később, a VI. dinasztia bukása után a temetkezési kultusz és a halál utáni élet joga elterjedt a köznép soraiban is. Először csak a szarkofágok falára festve, majd később a koporsókba helyezett papirusztekercseken is megjelentek a mágikus szövegek.
A szövegeket hivatásos írnokok válogatták és másolták egy erre a célra szerkesztett nagyobb gyűjteményből. A legszebb és legterjedelmesebb koporsószövegek a XVIII. és XIX. dinasztia idején keletkeztek.
A több mint 23 méter hosszú Ani-papiruszon százával sorakoztak egymás mellett a gyönyörűen megrajzolt, művészi hieroglifák oszlopai, melyek közt élénk színekkel festett ábrák találhatók.
Az Egyiptomi Halottaskönyv ma ismert legrégebbi példánya a Nu-papirusz, amely kb. i.e. 1580 körülről származik. Ezen a szöveg pontosságára nagyobb figyelmet fordítottak, mint az ábrákra, bár azok is gondos munkával készültek. A XVIII. dinasztia végétől olyannyira túlhangsúlyozták a képek szerepét a szöveg rovására, hogy a másolás színvonala erőteljesen kezdett megromlani.
A XXI. dinasztia idején a papok elrendelték, hogy a munkát papi írnokoknak kell elvégezniük világi, hieratikus írással, mely felváltotta az ősi hieroglifákat. Ennek az időszaknak a legszebb példánya a 37 méter hosszú Nesy-ta-nebt-Ashru papirusz.
Ekkorra azonban a fejezetek tartalma jórészt az idők homályába merült, gyakran már az írnokok sem értették, hogy mit másolnak. A gyűjtemények összeállításánál alig fordítottak figyelmet az egyes szövegek valódi korára, csakis a téma összefüggései szerint rendezték össze a szövegeket.
A másolók figyelmetlensége folytán számos szövegváltozat keletkezett, a vallási nézetek módosulása pedig az idők folyamán oda vezetett, hogy a műhöz az eredeti tartalomnak sokszor ellentmondó magyarázatok, értelmezések járultak.
