Néhány fizikus megfogalmazta az úgynevezett földöntúliak (ultraterrestrials) elméletét, amely szerint látogatóink nem más bolygókról, hanem másik dimenzióból jönnek. Egy Assisiban megtörtént eset, úgy tűnik megerősíti ezt az elméletet.
Ez a teória talán az egyetlen, amely képes összehangolni a különböző ellentmondásokat, megmagyarázni a tárgyak különös viselkedését, felfogni, hogy miért nem kívánnak nyilvános kapcsolatot teremteni velünk.
Eszerint talán nem földönkivüliekkel van dolgunk, akik az űrből érkeznek, hanem inkább földöntúliakkal, akik egy másik dimenzióból látogatnak minket.
Az alagút
A szóban forgó lehetőség ötlete a fizika tudományából származik. Guglielmo Righini, az Arcetri-i Asztrofizikai Megfigyelőállomás munkatársa szerint bizonyos UFO-eseteket azokkal a fényjelenségekkel lehetne megmagyarázni, amelyek akkor keletkeznek, ha egy antianyagrészecske kölcsönhatásba kerül a földi légkörrel.
De nem csak antianyagról van szó, ugyanis a fizikusok vitáznak az Einstein-féle görbült térről, a kétdimenziós időről – az egyik előre, a másik hátrafelé -, valamint a hipertér alagútjáról, amely lehetővé teszi a közvetlen kapcsolatot két olyan régió között, amelyeket egyébként – normális körülmények között, legalább is a mi tudományos ismereteink szerint – csillagászati távolságok választanak el. Az egész világon történtek olyan esetek, amelyek alátámasztják a fenti elméletet, a kutatók vizsgálják is őket, de az első, amely talán a legjellemzőbbnek tűnik számunkra, Olaszországban történt 1997. tavaszán.
Árnyékok
A Subasio hegy, amely 1290 méteres magasságával kiemelkedik Assisi városából, különösen kedvező hely az UFO-k számára – nyilatkozta a szerzőnek a fiatal Marío Castellini, és megmutatta a rengeteg újságkivágást, amelyek helybeli UFO-észlelésekről szólnak.
De a leglátványosabb esetről még senki nem számolt be: 1997. május 27-én pénteken, az esti órákban Perugiában, a Via Imbriano 17. alatt levő lakásában Milvia Sorci háziaszszony éppen beszélgetett kislányával, Fiorellával, barátnőjével, Velleda Mencarellivel, és a lányával, Ritával, valamint két egyetemistával, Domenico Di Chiarával, aki harmadéves az Állatorvosi Egyetemen és Leandro Ritrovatóval, aki szigorló orvos.
Milvia asszony hirtelen kinézett az ablakon és kijelentette, hogy lát egy furcsa, fénylő gömböt a Subasio hegy bal oldalán: mindenki egyetértett abban, hogy nem lehetett csillag, ugyanis a felhők teljesen beborították az eget, de egy közeli város közvilágítása sem lehetett, ugyanis pulzált.
Pontosabban arról van szó, hogy egy látszólag erősen fénylő, csillagnyi méretből az UFO fokozatosan nagyobb és világosabb tárggyá vált, akkora lett, mint a Hold fele.
Ezután összezsugorodott a kezdeti méretig, aztán újra megnőtt. Ez valamivel kevesebb ideig tartott, mint egy perc. Akkor Domenico Dl Chiara azt javasolta, próbáljanak telepatikus kapcsolatot teremteni az UFO-val és gondolati úton különböző mozgásokat, próbált szuggerálni a tárgynak vagy irányítóinak: mozogjon jobbra, aztán balra, alacsonyabbra menjen a Subasio irányába.
Mindezeket szóban is kifejtette a jelenlevőknek, úgyhogy, mivel a fénylő tárgy követte látszólag az összes szuggerált mozgásokat, mindenki meg-győződött arról, hogy az, aminek szemtanúi lettek, igen kivételes esemény volt.
Később további két, az elsőhöz hasonló jellegű UFO jelent meg, és a hat szemtanú annyira fellelkesedett, hogy úgy döntöttek, mindannyian odamennek a helyszínre. Egy gépkocsival és egy motorkerékpárral megtették a kb. 25 kilométeres utat Perugiától Assisiig, és a kis városon át elérték a hegy csúcsát.
Éjjel három óra volt, teljes sötétségben parkoltak le a járművek, majd az utasok kiszálltak. Milvia asszony azt állította, hogy titokzatos jelenlétet érez körülöttük. Mindenki megérezte, hogy hangszigetelt zónában tartózkodnak, ahol a csend hangja igen megrázó volt. Abban a pillanatban a keleten fekvő Marche tartomány hegyei irányából újra felbukkant a pulzáló fénygömb.
Tizenöt percen át követték a fényjelenséget, amely hasonló jellegű volt, mint az előző, és amikor az UFO véglegesen eltűnt, a szemtanúk hazaindultak. De a kaland még nem ért véget, Milvia asszony éppen beszállt a kocsiba, amikor kifejezetten érzett ,egy jéghideg, de kedves simogatást az arcán. A nem kivánt és mégis jóleső üdvözlet miatt zavarba is jött.
