A régi emberek nagyon jól tudták, hogyan tükrözik magát a természetet a szakrális geometria elvei.

A mesterséges építmények létrehozásában nemcsak arra ügyeltek, hogy megfelelő legyen az elhelyezésük, hanem hogy a kivitelezés valamennyi eleme – a forma, az arány és a méret – tekintettel legyen a természetre. Minthogy ezek az elvek elvesztek, javarészt méltán illetheti bírálat a modern építészetet: nincs kapcsolata a természettel, és nincs is tekintettel rá.

Az ilyen ismeret tudatos alkalmazása mesterséges formák létrehozásához a geomantikus, azaz a sámán, a földrajztudós, a város- és vidékfejlesztő, a szobrász, a művész és a tájépítész egyfajta keverékének a képességeit és jártasságait igénylik.

A geomantia, a szakrális geometria és a mágia az univerzum energiáinak felhasználásával hatásokat akar elérni az egyénben és a külvilágban. Ez annyiban hasonlít a műszaki jellegű hozzáálláshoz, hogy elsősorban bizonyos dolgok bekövetkezésére törekszik, és nem azzal foglalkozik, hogy miért következnek be. Ez azonban nem az ismerős, hétköznapi technika: ez esetben ugyanis finomenergiákkal dolgozunk, melyek átáramlanak a Földön, és amelyeknek megvan a maguk útja és időszaka.

Tony Wedd az „allotechnológia” szót találta ki erre a fajta „műszaki” tudományra, mivel eltér a társadalmunkban elterjedt működési elvektől. Különböző forrásokból – köztük állítólagosan más bolygókkal kapcsolatban álló emberektől – információt gyűjtött különféle eszközökről, és sikerült tisztáznia bizonyos alapvető elveket, köztük a „szabad energia” alaklmazását mozgó részek nélkül és az alak, a szám és az anyagok jelentőségét a megfelelő működéshez.

Ha valaki maga készíti el az egész berendezést, az számára jobban fog működni, mert átitatódik a saját rezgésével – pontosan úgy, ahogy a mágikus eszközök készítéséhez fűződő régi hagyomány tartja. Mindenesetre azt látszik igazolni, hogy a régi emberek ehhez hasonló technikát alkalmaztak a földenergiákban előidézett változások eléréséhez.