Minden időben keletkeztek természeti vallások. Érthető, hiszen a régiek keveset értettek azokból a folyamatokból, amelyek a villámláshoz vezettek, fogalmuk sem volt a földrengés kialakulásának okairól, nem tudták megmagyarázni, miért okád tüzet egy hegy.
Ami hatalommal bírónak látszott, ami pusztító erőnek bizonyult, ami az ég felé tört és az emberek számára megközelíthetetlennek mutatkozott, isteni eredetű kellett hogy legyen.
A felfoghatatlan félelemhez, majd tisztelethez, a természet kiengeszteléséhez, rituálékhoz, áldozatokhoz vezetett. Az érthetetlenhez társult a fantázia és képzelet, az isteni természeti hatalom testet öltött.
Mindez keveset magyaráz meg.
A régi vallások és mitológiák istenei beszéltek, utasításokat adtak, irányítottak, dicsértek vagy elmarasztaltak. A természeti erők nem beszélnek, nem adnak semmire magyarázatot és nem állítanak fel viselkedési normákat a társadalom számára. Nem diktálnak illemkódexet, nem adnak utasítást semmiféle külső-belső udvaros épület emelésére.
Egyes ellenőrizhető esetekben ezek az istenek embereket vittek magukkal távoli „égi városaikba”, demonstrálták technikai hatalmukat a népeknek, újfajta tudásanyagot közöltek velük, mely jóval megelőzte fejlettségi szintjüket.
A kiválasztottak, akiknek az volt a feladatuk, hogy az istenek utasításait társaiknak továbbítsák, megbízatásukat a világ minden részén egyes szám első személyben teljesítették: … és hallottam… és láttam… szólt hozzám… megmutatta nekem… parancsolta nekem… odamentem… Mióta az ember beszélni tud, az egyes szám első személy szemtanúságot jelent.
A később sokszor prófétálásnak minősített esetekben a szemtanúk adatokkal is szolgáltak arra vonatkozóan, hol és mikor játszódott le egy esemény, megnevezték az isteneket és társaikat. Zavaros helyzet!
Az istenek állítólag nem léteztek, hanem a fantázia szülöttjei vagy természeti jelenségek. Akkor a nevükben közölt üzenetek kitalálmányok, fikciók vagy hazugságok, melyek olyan állítólagos prófétáktól származnak, akik hatalomra törtek. Nagyon érdekes. Az emberiség ezekből a hazug jelentésekből ácsolta össze nagy vallásait. Mit gondolunk? Egyes szám első személyű kitalált eseményekről, vagy az istenek reális utasításairól van szó? Az utóbbi esetben elkerülhetetlen a kérdés: miféle istenekéről?
Hogy magyarázható az épületek hasonlatossága két olyan helyszínen, melyek egymástól 15 000 kilométerre vannak és az óceán választja el őket?
Talán a régi hettiták kivándoroltak Amerikába és megalapították az Inka Birodalmat? Aligha, ugyanis a hettiták és az inkák között évezredes szakadék tátong.
Ennek ellenére mindkét helyen hibátlan technikáról tanúskodik a történelem előtti korszak. Képtelenség ez, mely az evolúciós elvekbe úgy illeszkedik, mint szálka a szembe.
Az evolúciós elmélet képzett képviselői szerint minden generáció az előtte járótól tanul. A későbbi korok építészeti módszereinek pontosabbaknak, impozánsabbaknak kellene lenniük, mint egyszerűbb elődeinek.
Ennek az ellenkezője igaz. A megalitkultúra grandiózusabb volt, mint bármelyik utóda.
Az inkák elődeihez hasonlóan a hettiták ősei is olyan helyen telepedtek le, amelyet az istenek laktak. Ezek az istenek átrepülték a kontinenseket, inspirálták az embereket és illemkódexet állítottak össze nekik. Még a Kasmíri-felföldön, a hettiták birodalmától 5000 kilométerre – attól sivatagokkal és hegyekkel elválasztva Perutól pedig 20 000 kilométerre is megtalálhatjuk az inkákra jellemzőnek tartott építészeti stílust.
A Srinagartól 30 kilométernyire fekvő Martand templomának alapfala olyan, mintha inkák építették volna, a Srinagar közelében lévő Parhaspur gigantikus rompiramisai pedig szinte az inka konstrukciók másolatai. Nem csoda hát, ha Parhaspurban ugyanolyan sziklatömböket lokalizáltak, mint Sacsayhuaman fölött. Mindenütt ugyanolyan bemélyedések, vitrinek, téglalapok láthatók, az épületek alatt pedig egy régi megalitkultúra nyomai fekszenek.
