Winston Churchill saját tapasztalatai révén győződött meg arról, hogy a paranormális jelenségek nem a képzelet szüleményei.
1899 őszén Dél-Afrikában a búr háborúban a londoni Morning Post tudósítójaként fogságba esett, de egy hónap múlva megszökött a fogolytáborból.
Szökés közben egy teherautóra ugrott, majd számára ismeretlen vidéken bujkált. Önéletrajzában bevallja, hogy felsőbbrendű erő öntött bátorságot a lelkébe:
„Nem kételkedtem abban, hogy a Teremtő elvezet egy településre, amely menedéket nyújt számomra.”
Churchill rövidesen megpillantott egy bányatelepet. A bányaigazgató befogadta a házába. Az igazgató azonnal látta, hogy nem dél-afrikai őslakó, ezért a haditudósító bevallotta neki az igazságot.
„Adjon hálát az őrangyalának, hogy az én házamba nyitott be – mondta az igazgató – , ugyanis 20 mérföldes körzetben én vagyok az egyetlen brit állampolgár!”
Az első világháborúban is láthatatlan erő mentette meg az angol politikus életét. Egyszer egy hang figyelmeztette, hogy ki kell bújnia a fedezékből, mert az fel fog robbanni. „Hiszem, hogy egy titokzatos erő oltalmaz, mert a jövőben hazámnak szüksége lesz rám” – írta a frontról küldött levélben feleségének.
1931 decemberében ismét kapcsolatba került a titokzatos erővel. Miután a New York-i Fifth Avenue-n elütötte egy kocsi, azonnal megoperálták. Később így elevenítette fel a műtét közben átélt élményét:
„Egy rejtélyes erő egy szentélyben megosztotta velem bölcsességét. Közelebb jutottam az abszolút igazsághoz, de az is tudatosodott bennem, hogy a megismerés folyamata végtelen”.
Lady Asquilt, Chuchill közeli barátnője azt állítja, hogy az angol politikus a harmincas években előre látta a radar és a hidrogénbomba feltalálását. 1940-ben, a nagy német légitámadások idején sem hagyta cserben a hatodik érzéke Chuchillt.
Amikor egy éjszaka a londoni Richmond Park mellett felállított légvédelmi üteg megtekintése után haza akart indulni, sofőrje azonnal kinyitotta kocsija bal oldali hátsó ajtaját, mert tudta, hogy a miniszterelnök mindig bal oldalon ült.
A sofőr álmélkodva nézte, hogy a miniszterelnök kinyitotta a másik ajtót, és a jobb oldali ülésen foglalt helyet. Amint a kocsi a Kingston by Pass mellett haladt el, egy bomba csapódott a járdába. A légnyomás következtében a kocsi jobb oldali kerekei felemelkedtek, de a jármű nem borult fel.
„Sejtettem, hogy a jobb oldali ülés biztonságosabb. Testem súlya megakadályozta a kocsi felborulását” – magyarázta később feleségének az államférfi.
Amikor 1942-ben meghallotta, hogy Helen Duncant, az egyik legismertebb angol médiumot törvényszék elé állítják, Churchill egy levélben azt írta a belügyminiszternek:
„Szégyenteljesnek tartom, hogy napjainkban Nagy-Britanniában elítéljenek valakit az 1735-ös, boszorkányokra vonatkozó törvény alapján”.
1945-ben Churchill azt kívánta, hogy a választásokat a japánok kapitulációja után tartsák meg, de kívánsága nem teljesült. A választás előtti hajnalon éles fájdalom riasztotta fel:
„Akkor döbbentem rá arra, hogy a Konzervatív Párt vereséget szenved. Lelki szemeim előtt megjelent a Downing Street képe. Láttam, hogy kilépek a miniszterelnöki rezidenciából, és tudtam, hogy hosszabb ideig nem térek oda vissza” – vallotta be később egy rokonának.
