Az alábbi rendkívül érdekes eset 1980. szeptember 5-én történt Lengyelországban, és Emma Popik a MUFON (Mutual UFO Network) lengyelországi képviselője számolt be róla a Flying Saucer Review című szakfolyóiratban. A hölgy személyesen vizsgálta ki az esetet.
Az esemény színhelye az az országút, mely Sztumot és Zulawkát kapcsolja össze. A fentebb jelzett napon, hajnali 3 óra 15 perckor élesen megcsörrent a telefon sztumi kórház elsősegélynyújtó részlegénél.
Egy igen sürgős esetről volt szó, így hát rögtön küldték is a mentőt. A kocsinak Zulawkába kellett igyekeznie, ahol Elzbieta Pluta, egy 25 éves nő szülési fájdalmakkal küszködött.
Három személy foglalt helyett a mentőautóban: dr. Barbara Piazza orvos, Grzgeorz Skoczinsky sofőr és Andrzei Olejuik, aki a hordágyat cipelte. A három ember a megszokottság és a rutin nyugalmával vágott neki az útnak, ekkor még nem is sejtették, hogy hamarosan – 3.40 és 4.15 között – olyan élményben lesz részük, melyet sosem felednek el, míg élnek.
A sofőr igencsak kitett magáért, hiszen 3, 30-kor már Zulawkából Sztum felé száguldottak, azután, hogy a várandós nőt felvették a kocsiba. Elzbieta közérzete egész jó volt a körülményekhez képest, lefeküdni nem akart, inkább csak üldögélt. Ebből is látszik, hogy fiatal szervezete jól viselte a körülbelül tíz percenként jelentkező fájásokat.
Dr. Piazza, aki ez idő alatt a sofőr mellett ülve gyönyörködött az éjszakai égboltban, hirtelen felfigyelt egy tőlük nem túl távol lévő óriási vörös gömbre.
– Ez meg mi az ördög lehet? – kérdezte a többiektől.
– Á, biztosan csak a hírhedt UFO-k egyike – mondta viccesen a sofőr, melynek hatására harsány nevetés tört ki a kocsiban.
Amikor ez történt, az óra 3. 35-öt mutatott, és a mentőautó az Iropy nevű község mellett húzott el éppen. Az erőteljes vörös fényt igen jól lehetett látni. Miközben a kocsi átszelte a mélyen alvó falvacskát, a telihold nagyságú, sötét bíbor színben pompázó gömb egyre csak közeledett feléje.
A gömb lassan és fokozatosan, mintegy 500 méterre közelítette meg a mentőautót és meglepődött utasait. Nem tartózkodhatott túlságosan magasan, mert körülbelül 15-20 fokos szög alatt látszott.
A kocsiban ülő szemtanúk kezdeti kíváncsisága hamar félelemre váltott át, amikor felfigyeltek arra, hogy az objektum már csak 200 méterre van tőlük, a közeli fákat szinte súrolva az aljával. Mindnyájuk torka összeszorult, s egy kis időre elcsendesültek.
A Kalwa nevű falut maguk olyan 3.40-kor mögött hagyták, a gömb ekkor már 150 méteres közelségben lehetett. A sofőr a kezdeti viccelődés után kezdett egyre feszültebb lenni, mivel fogalma sem volt, hogy miféle „szerzettel” van dolguk, s egy ösztönös mozdulattal a gázpedálba taposott. Ekkor a gömb már párhuzamosan repült velük. A közeledést ugyan abbahagyta, viszont nem maradt le tőlük, még annak ellenére sem, hogy az autó 130km/órás sebességre kapcsolt.
Az doktornő megdöbbenve figyelte a nem mindennapi eseményeket, kezdte megérteni, hogy a repülő szerkezet valamiféle intelligencia irányítása alatt áll. Mintha csak zsinórral kötötték volna össze a mentőautóval, olyan pontosan együtt repült vele.
Kalwa és Sztum között járhattak, amikor a rémült sofőr cselhez folyamodott. Hajtott még néhány métert, majd hirtelen lefékezte a kocsit. a gömb mintegy 200 méterrel megelőzte őket. Ekkor már pontosan az úttest felett lebegett. Az érdekes az volt a dologban, hogy az utasok egyáltalán nem látták, hogy a rejtélyes vörös gömb mikor előzte meg őket! Pedig az országút ezen a ponton olyan hat méter széles lehetett. a fölötte lebegő UFO mintegy 50-50 centiméterrel „túllógott” mindkét oldalon.
Ekkor már jobban szemügyre tudták venni a különös útitársat. Az UFO felszínén görbült szalagok, csíkok voltak. fekete vonalak húzódtak a tárgy felszínén szabálytalan eloszlásban. A szemtanúk ezt az ebrei testet behálózó érhálózathoz hasonlították.
A tárgy felszínén elhelyezkedő fények időnként változtatták a színüket. Mind a négyen láthatták, hogy a bíborszínű felszín egyes részei hol sárgára, hol narancssárgára váltottak. Dr. Piazza attól tartott, hogy a fiatalasszonyt esetleg káros sugárzások érhetik, ezért utasította a sofőrt, hogy a lehető leggyorsabban hajtson tovább. Közben egy-két pillantást vetett a fiatalasszonyra is, aki bár viszonylag jól tűrte a megpróbáltatásokat, világos volt, hogy hamarosan szülni fog.
Emma Popik kutató később személyesen is beszélt az ifjú kismamával, aki így számolt be a látottakról:
– Természetesen én is láttam a gömböt, rajta azzal a bizonyos „érhálózattal”, de higgye el nekem, hogy ez engem az akkori helyzetemben nemigen tudott érdekelni. Ha UFO, hát UFO, gondoltam, és egyre jobban aggódtam, hogy a mentőautóban leszek kénytelen életet adni a gyermekemnek, mivel a fájásaim ekkor már öt percenként jelentkeztek.
Dr. Piazza tanácstalan volt, nem igazán tudta, hogy mitévő legyen. A gömb a kereszteződésnél mondhatni elzárta az útjukat. A kocsiból kiszállva odament ahhoz a kis őrházhoz, melyben akkor két sorompóőr tartózkodott, név szerint, Jozefa Kaminska és Gabriela Ludorf. Ők is tátott szájjal figyelték a hatalmas UFO-t az őrház ablakán kihajolva.
-Maguk is látják, amit én látok? – kérdezte tőlük Dr. Piazza.
-Igen, már egy jó ideje csak ezt bámuljuk – mondta egyikük.
-Hagyja őket, nem látja, hogy reszketnek a félelemtől? – kiáltott ki az autóból a sofőr.
A doktornő vállat vont, majd beszállt a kocsiba. Tanácstalanságát enyhítendő, rendőri segítséget kért telefonon.
– Kérem jöjjenek – mondta remegő hangon a telefonba – egy „akadály” van az utunkban.
-Miféle akadály?!
-Egy UFO!
Emma Popik az eset után két nappal kérdést intézett a doktornőhöz:
-Gondolt arra, hogy a gömb esetleg nem engedte volna áthaladni magukat, ha megkísérlik a továbbjutást?
-Nem – felelte – ilyesmi eszembe sem jutott. Csak azt láttam, hogy egy akadály van az utunkban, és képtelenek vagyunk továbbhajtani a kocsival.
A különös objektum közben csak néhány centiméternyire lebegett az út felszíne felett. Állandóan változtatta a színét, akárcsak a fényerősségét. A színék és a fények azonban mindvégig tompák voltak. Ekkor hirtelen megmozdult, és csigalassúsággal jobb felé lebegve, „leparkolt” egy fa mögött. Sárgás fénye átvilágított a lombozaton, olyan látványt keltve a szemtanúkban, mintha lángolna a fa.
Ezután a gömb ismét irányt váltott, elindult egy közeli domb irányába, majd a teteje fölé érve megállt. néhány másodperc múlva azonban visszatért eredeti helyére. A szemtanúk ekkor a tárgy aljából kiinduló igen erős fénysugárra lettek figyelmesek, mely hol jobbra, hol balra vetődött.
A doktornő ekkor már nagyon ideges volt. Lévén, hogy ő is nő volt, pontosan el tudta képzelni, hogy fiatal páciense mit élhet át ezekben a percekben. Ismét kiszállt a mentőautóból, majd odament a kereszteződéshez, fel s alá járt egy kis ideig, majd ismét a két sorompóőr felé indult. Bármit is tett azonban, az út felett lebegő ismeretlen objektumot továbbra is szemmel tartotta.
Erre a lelkiállapotra így emlékszik vissza:
– Bár elképesztően feszült és ideges voltam a páciensem miatt, a fejem mindvégig tiszta maradt. Tisztában voltam vele, hogy mit csinálok, és azt is, hogy mi zajlik körülöttem. Világos volt számomra, hogy ez a különös látogató valahonnan az égből érkezett, ahogy az is, hogy nem egy természeti jelenséggel van dolgunk.
A doktornő gyakran pillantott az órájára, hiszen tudta, hogy már nagyon közel a szülés ideje. Beszállva a kocsiba ismét hívta a rendőrséget. Időközben a tárgy ismét felvette az eredeti sötét bíbor színét. A korábbi narancssárga foltok ekkora eltűntek róla.
Dr. Piazza ismét páciensére pillantott, és látta, hogy most már aztán tényleg nincs több vesztegetni való idejük. Azon tűnődött, mi lenne, ha valamilyen módon jeleznének az UFO utasainak, hogy útjuk sürgős, és azonnal menniük kell.
-Villogtassa egy kicsit az országúti reflektorait! – fordult oda a sofőrhöz.
És ekkor hihetetlen dolog történt. A hatalmas sötét bíbor színű gömb a másodperc törtrésze alatt eltűnt! Pont úgy, amikor elhal a kép a kikapcsolt televíziók képernyőjén. Volt..nincs..
Ez körülbelül 4.15-kor történt, tíz perc múlva a kocsi már meg is érkezett a kórházba. Elzbieta 6.10-kor egy egészséges kislánynak adott életet.
Röviddel az eset után Grzegorz Skoszinsky ugyanezen az úton hajtott végig, de a korábbi döbbenetes eseményekre semmi sem utalt. Nem látott semmiféle nyomott, se megperzselt faleveleket. Annak a fának is megvizsgálta a törzsét, mely mögé az UFO egy kis időre visszahúzódott, de a fa kérgén a legcsekélyebb sérülés sem látszott.
Ez az eset is rejtély marad, mint annyi más.
Magyarországon is történt egy hasonló eset a nyolcvanas években, melyben szintén egy mentőautó volt az egyik főszereplő.
