„Gondoltál már valaha arra – kérdezett Brent kapitány csendesen, hogy a Föld egy másik világ által alapított gyarmat lehet?”
Megdöbbenve néztem rá. „Hallottam ilyen feltételezést…de Ön valóban elhiszi ezt?”
„Meglehetősen biztos vagyok benne” – válaszolta Brent. „Egy nálunk technikailag sokkal fejlettebb faj járt itt a Földön évezredekkel ezelőtt.”
Odafordult a szekrényhez és kivett egy dossziét. „A Haditengerészet Vízrajzi Hivatala megerősítette egy ősi térkép létezését, amelyet Piri Re’is térképének is hívnak, és több mint ötezer éves. Hihetetlen pontosságát csak egyféleképpen lehet megmagyarázni – egy egész világot átfogó légi felmérés alapján készítették.”
Ez a „Brent kapitány” és Donald Keyhoe őrnagy között zajlott beszélgetés Keyhoe könyvében, a Flying Saucers; Top Secret-ben (Repülő csészealjak:szigorúan titkos) található. Isten űrhajós lett volna? Ezt a kérdést vetette fel az angol Sunday Mirror, amikor 1968-ban sorozat formájában közölte az akkor még ismeretlen svájci író, Erich von Däniken Istenek ivadékai vagyunk? (Chariots of the Gods?) című munkáját. A könyvből ezután folytatásaival együtt nemzetközi bestseller lett, és von Däniken nevét ma már mindenhol ismerik. Ironikus módon, a könyv sokat vitatott állításai ellenére nem jelenti ki azt, hogy Isten űrhajós volt!
Azt azonban kijelentette, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló archeológiai bizonyítékok alapján, a Föld valaha földönkívüli aranyifjak vízfelvevő helye volt.
Ezen felül Däniken azt is állította, hogy végrehajtották az emberiség módszeres fajirtásának programját, ami a Homo Sapiens új, csiszoltabb változatának megjelenéséhez vezetett. Nézetei szerint a Bibliában és más ősi eredetű szövegekben találhatóak az erre utaló bizonyítékok, emellett a világ minden részén fellelhető különböző (mű)alkotások is erről árulkodnak.
Kutatásai során Däniken olyan dolgokra bukkant, amelyekről azt tartja, hogy a perui síkságon kialakított kifutópályák, „idegen technikai tudással” tökéletesre faragott gigantikus kőtömbök, „valószínűleg nem emberi eredetű megkövült ürülék”, elektromos szárazelemek Bagdadból. Ezenkívül még talált egy alumíniumövet Kínában, egy nem rozsdásodó vasoszlopot Delhiben, csiszolt kristálylencséket Egyiptomban és Irakban, valamint űrből érkezett látogatókat ábrázoló barlangrajzokat is. A túláradó svájci író állítása szerint ezek azt bizonyítják, hogy léteztek technikai csodák a történelem előtt, és ezek az istenek ajándékai voltak.
Däniken nem volt sem az egyetlen sem az első, aki ilyen dolgokat állított, bár bizonyosan az első olyasvalaki volt, aki bestsellert írt ebben a témában. A Flying Saucers Have Landed (1953.) Desmond Leslie-vel foglalkozó részéből sokat merítettek a későbbi írók. Ugyanitt lehet említeni még M. K. Jessup UFO and the Bible (Az ufók és a Biblia – 1956), Brinsley Le Poer Trench The Sky People (Az égi emberek – 1960), W. Raymond Drake Gods or spacemen és Spacemen in the Ancient East (Istenek vagy űrhajósok, Űrhajósok az ókori Keleten – 1964), John W. Dean Flying Saucers and the Scriptures (A repülő csészealjak és a Szentírás – 1964), és R. L. Dione God Drives a Flyng Saucer (Isten vezeti a repülő csészealjakat – 1969) című műveit is.
Ezeken kívül még sok más könyv is megjelent, melyek közül néhányat von Däniken sikerét látva újra kiadtak. Ha nem is mindegyiké, de néhányuk tényagyaga pontatlan és tudománytalan volt. Ezek egy meghatározott piacot céloztak meg, és nagy példányszámban keltek el.
Voltak olyan írók is, akik nem pusztán a gyors meggazdagodásra törekedtek. Több is, mint például a lelkész Barry H. Downing (a The Bible and Flying Saucers – A Biblia és a repülő csészealjak szerzője, aki a New York államban lévő Oneontai Hartwick College-ben szerezte bölcsészdiplomáját, és a fizikára specializálódott) többé-kevésbé kiterjedt kutatást is folytatott. A hetvenes évek közepén részt vettünk egy Manchesterben tartott előadáson, amelyet a néhai W. Raymond Drake tartott. A könyveiben megszokott módon előadásában is kitért minden részletre.
Különleges állítások bizonyításához különleges bizonyítékokra van szükség, de úgy látszik ez rövid távon nem számított. Von Däniken és barátai meggyőzték a széles közönséget arról, hogy bibliamagyarázatuk éppen olyan hiteles, mint a vallási vezetőké, az ortodox történészeké és az archeológusoké. És miért is ne lenne az? Az Ótestamentum sok epizódját olyan történelmi periódusként lehet felfogni, amikor a földönkívüli látogatók arra vállalkoztak, hogy beleavatkozzanak a korai ember genetikai és kulturális evolúciójába. M. M. Agreszt orosz etnológus felvetette, hogy valamilyen összefüggés lehet a bibliai események és az idegenek 1959 során tett látogatásai között.
Ettől függetlenül az Ókori Űrhajós teória támogatóinak – a közönség nagy megelégedésére – sikerült keresztbe tenniük a begyöpösödött agyú tudósoknak. A tudálékosok sosem voltak népszerűek, a tudományos „tények” és teóriák pedig utólag sokszor tévesnek bizonyultak. Az Ókori Űrhajós teória egyik sok vitát kiváltó sarkalatos pontja Ezékiel Könyvének 1. szakasza volt, melyben a próféta leírja „látomását”, miközben a Chebar-folyó partján állt:
„Ott fölöttem volt az Úr keze. Ezt láttam: Észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt. a lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk – mind a négyüké – négy irányba nézett. Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek.
Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok.
Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, s mind a négy mellett. Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna. Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek. Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, s amikor az élőlények felemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is felemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött. Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte.
Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, és ezzel zajt csaptak.”
Ezékiel ezután a trónon ülő Isten „vízióját” látta, aki egy „reformprogram” végrehajtására szólította őt fel. Ezután Ezékielt eltöltötte a Szentlélek, majd felemelte és elvitte arra a helyre, ahol elkezdhette munkáját:
„És fölemelt engem a lélek, és mögöttem nagy dörgés szavát hallottam: Áldott az Úrnak a dicsősége az ő helyéről. És hallotta az állatok szárnyainak zúgását, amelyek egymáshoz értek, és mellettük a kerekek csikorgását, és nagy dörgés hangját.”
Bármely irányadó standard alapján vizsgálva is ez egy többféleképpen értelmezhető rejtélyes írás. Úgy tűnik, Ezékielnek nem volt oka arra, hogy kitalálja a történetet, ahogy azt Krisztus tette, mikor olyan történeteket mesélt, amelyek mélyebb értelmű tanítások metaforáiként szolgáltak. Talán egy hallucinációszerű vízióról lehet szó, ami agyműködést serkentő kábítószerek hatására jelent meg? Ebben a részletben érezhető leginkább a vízió roppant bonyolultsága. Ezékiel alig leplezi frusztrációját miközben azon igyekszik, hogy olyasvalamit közvetítsen az olvasó felé, ami teljesen szokatlan élménynek számított a bibliai kor kezdetén élő ember számára.
Az Istenek ivadékai vagyunk?-ban Erich von Dänikennek nincsenek kétségei Ezékiel „víziójának” forrása felől: valódi, földönkívüli eredetű repülő szerkezetek voltak:
Ezékiel gondos részletességgel írja le a jármű földre szállását. Olyan járművet ír le, mely nyugatról jön, sugarakat bocsát ki magából, csillog és óriási porfelhőt kavar a sivatag homokjában, Az Ótestamentum Istene mindenható volt. Akkor miért kellett ennek a mindenható Istennek egy meghatározott irányból alászállva megérkeznie? Nem tud enélkül a sok hűhó nélkül bárhol ott lenni, ahol akar?
A jármű alapos leírása mellett Ezékiel a zajról is említést tesz, melyet a szokatlan szörny felszállás közben okozott. A szárnyak és kerekek által okozott fülsüketítő morajt egy hatalmas „tábor zajához” hasonlította.
Felhasznált irodalom: Peter Hough és Jenny Randles: Looking for the Aliens / Rejtélyek szigete
