Miért pont az ükanyja? Azért, mert nyilván az édesanyja, sőt még a nagymamája is ugyanolyan tanácstalan, mint bárki más, ezért többgenerációnyit is vissza kell mennünk az időben, a modern táplálékok korszakának hajnala felé.
Az Ön életkorától (és a felmenői életkorától) függően legalább az ükanyánkig, de az is lehet, hogy a szépanyánkig vissza kell menni – némelyik táplálkozástannal foglalkozó tudós szerint még ennél is tovább.
A táplálkozáskutató, John Yudkin már az 1960-as években megkongatta a vészharangot a finomított szénhidrátok elterjedése miatt. Egyszer azt tanácsolta, hogy „ne fogyasszunk el olyasmit, amit az újkori őseink nem ismertek volna fel, és minden rendben lesz”.
Mit jelent mindez akkor, amikor vásárolni akarunk? Próbálja meg elképzelni, amint ükanyjával sétálgatnak egy áruházban, és megállnak a tejtermékeknél. Ükanyja kiemel a hűtőből egy tubusos kiszerelésben árusított joghurtot – és fogalma sincs róla, hogy mi ez. Ennivaló vagy fogkrém? És hogyan kell megenni? Ön megpróbálhatja elmagyarázni, hogy joghurt, és egyszerűen bele kell nyomni a szánkba, de ükanyja megnézi az összetevők felsorolását, és gyanakodni kezd, hogy Ön a bolondját járatja vele.
Persze, hogy oda van írva a „joghurt” szó, de a tucatnyi egyéb összetevő nagyon nem tűnik joghurtba valónak. Nem valószínű, hogy ükanyja szerint egyáltalán a fogyasztható kategóriába tartoznának az olyan, számára érthetetlen kifejezések, mint magas cukortartalmú kukoricaszirup, módosított gabonakeményítő, karragén, trikalcium-foszfát, természetes és mesterséges ízesítők, vitaminok és így tovább. (Egyébként mutathatna ükanyjának olyan málnaízű rágógumit is, amelynek a csomagolásán felsorolt összetevői között nem található meg a „málna” és a „rágógumi” szó.)
Ükanyja idejében a joghurt még egyfajta baktériumkultúrával beoltott tej volt. Mitől lett ilyen bonyolult? Egyáltalán, mi van a polcról felemelt tubusban, nyers étel vagy élelmiszer-ipari termék?
Az üzletekben százával találhatók olyan ételszerű termékek, amelyeket őseink nem tartanának ennivalónak: reggelire fogyasztható müzlirudak olyan fehéres erezettel, amely a tejet akarja jelezni, de a tej valójában nem tej, hanem „fehérjeoldat” és „mesterséges tejszín”; van olyan sajtféleség, amit nem tejből állítottak elő; lehet kapni soha meg nem romló kekszrudacskákat (krémszerű töltelékkel). Sohase fogyasszunk el olyasmit, ami nem romlik meg – és ez egy újabb megszívlelendő tanács!
A különböző vegyipari, szója- és gabonaeredetű adalékok mellett több jó okunk is van rá, hogy kerüljük az ilyen termékeket. Joan Gussow szerint a táplálkozástudományi alapon gyártott élelmiszer-ipari cikkek egyik problémája az, hogy hazudnak az emberi szervezetnek.
A mesterséges színek és ízek mellett a szintetikus édesítőszerek és zsiradékok meggyőzik az érzékszerveinket arról, hogy olyan, emésztésre alkalmas táplálékot fogyasztunk, amit a szervezetünk képes normálisan feldolgozni. A hazug ételek mellett nincs más választási lehetőségünk, mint számok alapján táplálkozni. Az érzékszerveink helyett a termékek címkéire kell hagyatkoznunk.
Természetesen a bolti élelmiszereket úgy dolgozzák fel, hogy sokáig elálljanak – ahogy eleink érlelési folyamatoknak vetették alá, vagy megfüstölték őket -, ám az ipari feldolgozás többet akar elérni a szavatossági idő meghosszabbításnál. A mai termékek készítésekor ravasz módszerekkel kihasználják bizonyos evolúciós tulajdonságainkat, nevezetesen az édesség, a zsírok és a sós íz iránti vonzalmunkat.
A táplálkozástudósok egyszerű és olcsó módszerekkel olyan minőségeket képesek előállítani, amelyekre a természetben nagyítóval sem lehetne rábukkanni, ugyanakkor a feldolgozás során becsempészik őket a termékekbe, hogy ezekkel az ökológiai ritkaságokkal tornásszák fel a fogyasztásunkat.
„Nagyszerű íze van, nem lehet betelni vele” – akár a mottója is lehetne a feldolgozott táplálékoknak, amelyek sokkal koncentráltabban tartalmaznak energiát, mint a nyers ételek. Sokkal kevesebb bennük a víz, a rostanyag és a mikronutriens, emellett általában sokkal több a cukor és a zsír, ezért teljességgel megérdemelnék azt a reklám-szlogent, hogy „Jobban hizlal, kevésbé értékes”.
Az „ükanya-szabály” használatával számos terméket tarthatunk távol a bevásárlókosarunktól, de nem mindet. A hatóságok nagyfokú engedékenységének hála, 1973 óta szabadon hozzá lehet nyúlni „bizonyos hagyományos élelmiszerekhez, amelyeket mindenki ismer”, és mivel nem minősülnek utánzatnak, ezért ükanyánkat is könnyű lenne átejteni. Szegény nem is gondolná, hogy a kenyér vagy a sajt már messze nem az, aminek látszik.
