Valóság vagy kozmikus hazugság a holdraszállás? 2.rész

Egyetlen égi kísérőnkre tett látogatásaink során nem csak az előzőekben ismertetett problémák fordultak elő.

A nagy médiumok mintha elfelejtették volna tájékoztatni a szélesebb közvéleményt arról a tényről, hogy az űrhajósok maguk is láttak olyan dolgokat a Holdon, amelyek egyértelműen nem illettek oda — például a kráterek mélyén húzódó kupolaszerű objektumokat, és olyan nyomokat, amiket mintha valamilyen közlekedési eszköz hagyott volna maga után.

Armstrongék viszonylag hosszú ideig tanakodtak azon, hogy egyáltalán ki merjenek-e lépni a holdkompból, mivel olyan dolgokat láttak, amelyek igen megrémítették őket. Idézem: A kozmikus bázis — tehát a Hold körül keringő Apolló űrhajó — mindenesetre legyen készen…

Nos, ha ez az egész egy igen-igen merész csalás volt, akkor az USA illetékes szerveinek vajon miért állt volna érdekében az, hogy ezekkel a momentumokkal ők maguk táplálják az általuk annyira megvetett UFO-kultusz folklórját?

Mert ezek az űrhajósok által elejtett megjegyzések azt sugallták, hogy valakik megelőztek minket, és a Holdon egy idegen civilizáció bázisa található. A földi űrutazás forgatókönyvébe egyáltalán nem illik ez a jelenet, hiszen ha a kormány egy minden ízében hazug történelmi eseményt akart volna kreálni, akkor abban biztosan nem fordulhattak volna elő az idegenek, még egy apró vicc kedvéért sem.

Az asztronauták azonban — eléggé érthető módon —teljesen kiakadtak, mikor a sok stresszel járó út közepén szembesülniük kellett valami olyasmivel, amelyre az égvilágon senki sem figyelmeztethette őket, és egyszerűen nem tudták tartani a szájukat.

Úgy gondolhatták, hogy ez a felfedezés világtörténelmi jelentőségű esemény, és nem akartak hallgatni róla. (Szegény Jesse Marcell szintén így gondolkodott 1947 júliusában…) Egyszóval már az űrhajósok elszólásai is amellett tanúskodnak, hogy valóban jártak a Holdon. Más kérdés az, hogy akkor hogyan kerülhetett a koordinációs keresztszál egy szikla takarásába, hiszen ez mindenképpen azt sugallja, hogy a felvételekkel utólag manipuláltak, ez pedig —legalábbis egyesek szerint — azt bizonyítja, hogy a holdutazás csak egy nagy csalás.

A felvételekkel valóban végeztek bizonyos utómunkákat — ez tagadhatatlan. De minden valószínűség szerint olyan képekkel tették ezt, amelyek valóban a helyszínen — tehát a Holdon —készültek. Ha ezt a lehetőséget összevetjük a valóban fennálló Hold-anomáliákkal — az évszázadok óta megfigyelhető vándorló fények jelensége, az űrhajósok elszólásai, az ott készített képeken előforduló nyilvánvaló hamisítások nyomai akkor már valami egészen más lehetőség juthat az eszünkbe, valami, amely sokkal jobb magyarázattal szolgálhat annál, hogy még soha nem jártunk odafent.

Ez pedig az, hogy az expedíciók során az űrhajósaink olyan dolgokat láttak — és fényképeztek, illetve filmeztek le — amelyek kellő bizonyítékul szolgálhattak egy idegen civilizáció holdbéli jelenlétére. A NASA — vagy pedig az azt irányító akármelyik titkosszolgálat — nem győzte kiretusálni ezeket az anomáliákat a képekről, így akaratlanul is becsúszott néhány durva hiba, amelyekbe kapaszkodva most néhány, minden bizonnyal csak felületesen gondolkodni képes ember azt mondja, hogy íme a bizonyíték, soha nem jártak ott…

De jártak. És olyasmiket láttak, amelyeket valami homályos — ezzel együtt pedig ijesztő — okból kifolyólag úgy ítéltek meg, hogy nem tartozik a nagyközönségre.

Akik ezt a döntést hozták, egy olyan titkot őrizgetnek, amelyet minden áron meg akarnak tartani maguknak, még azon az áron is, hogy az emberek megkérdőjelezik magának a holdprogramnak a valódiságát.

Ezzel pedig ismételten megpróbálnak félrevezetni minket egy olyan ügyben, amelyet normális esetben az egész emberiség a sajátjának tekinthetne. Ez igen elgondolkodtató és ijesztő.

Vége