Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Valóság vagy kozmikus hazugság a holdraszállás? 1.rész

/
image
img

Valószínű,  hogy sokunk legmeghatározóbb olvasmányai közé tartoztak Isaac Asimov elbeszélései.

Egyik korai novellája — amely még az Apollo-program megvalósulása előtt született — egy fiktív holdutazásról szólt, melynek során az űrhajósok megkerülvén egyetlen égi kísérőnket megdöbbentő felfedezést tesznek: szeretett és félve tisztelt Lunánk csupán egy gigantikus színházi kellék, egy acélvázra kifeszített vászon.

Ebből a sztoriból — igaz, a továbbiakban csak közvetetten, az olvasó által továbbgondolva — kiderül, hogy a valóság csupán illúzió, valami képlékeny anyag, amit a mindig rejtélyes valakik úgy manipulálhatnak, ahogyan kedvük tartja.

Nos, lehet — sőt, akár biztosra is vehető —, hogy egyáltalán nem abban a világban élünk, mint amilyet a média el szeretne hitetni velünk, de azért az is bizonyos, hogy nem minden hazugság, nem minden, amit csak látunk, ami körülveszi és alakítja mindennapjainkat, az a totális összeesküvés-elmélet része. Aktuális kérdésünk a következő: vajon járt ember a Holdon?

Szégyen,  hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet, de még arcpirítóbb az, hogy a felvetés milliók agyába fészkeli be magát, és onnan eregeti tovább a mindent elsötétítő ködöt. Persze nem zörög a haraszt — szokták mondani, és teljesen igazuk van. Világunk tele van gyanús, sőt nyilvánvalóan hazug ügyekkel, és ebbe az igen kiterjedt körbe beletartozik az űrkutatás is, még pedig szőröstül-bőröstül.

Elég, ha Gagarin tényleges elsőségére, a Mars-anomáliákra, az űrhajókat kísérő azonosíthatatlan objektumokra, vagy a NASA Naprendszerünket alkotó égitestjeit érintő titkolódzására gondolunk. No, és persze a Hold-missziókra… Természetesen jártak emberek a Holdon. Természetesen létezett az így vagy úgy sikeres Apollo-program. És éppen ebből származnak a bökkenők.

Mert kétségtelen, hogy az emberiség legnagyobb kalandsorozata során készített filmek hemzsegnek az olyan gyanút keltő mozzanatoktól, mint például a több mint érdekes fény—árnyék viszonyok, a zászló furcsa mozgása, a helyszíntől függetlenül mindig megjelenő, úgynevezett vándorló tereptárgyak és a koordinációs keresztek figyelemre méltó bujkálásai.

Ezek mind valóságos problémák, amelyek biztosan megkérdőjeleznek valamit, de talán, nem magának az expedíciónak a megtörténtét kellene kétségbe vonni. Az Apollo-programban tízezrek vettek részt. Talán mindnyájan hazudtak?

Ha igen, akkor vajon miért nem állt elő egyikük sem ezzel a szaftos, és minden bizonnyal jól fizető sztorival egészen mostanáig? Ha nem volt holdprogram, akkor vajon mit csinált Wernher von Braun? Talán tűzijátékokat szervezett a július 4-i ünnepségekre?

A holdexpedíciók hosszú éveken keresztül követték egymást ez még egy szappanopera esetében is költséges mulatság lenne, ráadásul ebben az esetben még a reklámbevételek elmaradása is hozzájárul az alapvetően veszteséges produkció bukásához. Ráadásul a közvélemény hamar elveszítette érdeklődését a téma iránt, a sokadik fellövés híre már nem került automatikusan a címlapokra, és az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy közülünk néhányan — igaz, dollármilliárdok árán — űrpolgárokká avanzsálódtak.

A nép cirkusza-elv csődöt mondott. Ami pedig a legfontosabb: mi lett volna a cél? Miért kellett volna becsapni az egész emberiséget egy földi űrutazással? Csupán az akkori jéghideg politikai légkör, a két nagyhatalom közötti versengés volt az, amely arra késztette az USA kormányát, hogy csalással nyerje meg azt a futóversenyt, amely során az oroszok ugrottak ki jobban?

És egy újabb kérdés: egy ilyen óriási átveréskísérlet nyilvánvalóan kiváló támadási felületet kínált volna a vörösöknek, az ellenfélnek, amely mindig azt leste, hogy hol szorongathatná meg a kapitalisták grabancát, hogyan állíthatná pellengérre a világuralomra törő, gaz imperialistákat.

Ők minden bizonnyal rájöttek volna arra, hogy az egész űrprogram nem más, mint egy óriási bábjáték, és ha így történik, akkor biztosan világgá kürtölik az égbekiáltó bűnt, az emberiség galád félrevezetését, a gyarmatosítók újabb aljas trükkjét.

Komolyan gondolhatjuk, hogy a dörzsölt kormánytagok és azok tanácsadói egy ilyen magas labdát dobtak volna fel az ugrásra készen álló oroszoknak? A válasz nyilvánvalóan nem. De a kérdés még mindig megválaszolatlanul maradt.

Ha nem stúdióban felvett sci-firől van szó, akkor minek tudhatjuk be azokat az elrontott momentumokat, melyek sajnos sokak számára magát a holdutazást kérdőjelezik meg? Van lehetséges megoldás.

folyt.köv.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar