Univerzális törvények

Földi gondolkodásunk hajlamos feltételezni, hogy a magasabb dimenziók lakói alapvetően különböző lények. Az, hogy mi jelenleg a skála legalacsonyabb szintjén, tehát fizikai testben élünk, megnehezíti számunkra a magasabb dimenziók felismerését.

Elsősorban azért, mert tudatállapotunk erősen az anyagi világhoz kötött. Mindannyian rendelkezünk azonban magasabb frekvencián rezgő testekkel. Ilyen például az asztrális test, a mentális test, vagy a kauzális (egyes iskolák szóhasználatában mennyei) test.

Amikor tudatállapotunkat megváltoztatjuk, azaz összehangoljuk a megfelelő test rezgésével, kapcsolatba kerülünk a magasabb dimenziók valamelyikével. Tudatállapot váltás történik akkor is, amikor elalszunk. Ilyenkor rendszerint elhagyjuk fizikai testünket és asztráltestben, az asztrális síkon tartózkodunk.

A tudatállapot váltás, a magasabb dimenzióra való behangolódás az álomban átélt repülés érzetével társulhat. Néha közvetlenül ébredés előtt a hirtelen és ” rendszerint váratlan frekvenciacsökkenést — a fizikai testbe való gyors visszatérést, azaz a fizikai test alacsony rezgéstartományával való gyors összehangolódást — úgy élhetjük át, mint valami szédületes magasságból való zuhanást.

Reinkarnáció

Tudatállapot váltás történik a fizikai test halálának beálltakor is. A fizikai test halála után tudatállapotunk rövid átmeneti időszak után teljesen áthangolódik az asztrális testre, és az élet — egy magasabb dimenzióban ugyan, — de megy tovább… Ettől kezdve mi magunk is magasabb dimenzióban élő lények vagyunk. A fejlődés érdekében pedig időnként ismét fizikai testet öltünk, mert az általunk ismert anyagi világ olyan közeg, ami fejlődésünk jelenlegi szintjén a legjobb fejlődési lehetőséget biztosítja. Ezt nevezik reinkarnációnak. Ez nem hit kérdése, hanem univerzális törvények irányítása alatt álló tény, és vallásától és hitétől függetlenül kivétel nélkül mindenkivel — földiekkel és földönkívüliekkel egyaránt — megtörténik.

A szabad akarat törvénye

A következő univerzális törvény a szabad akarat törvénye. Azt jelenti, hogy az univerzumban mindenki azt tehet, amit akar. Nincs korlát, nincs akadály, nincs megkötés!!!

Ez első hallásra nagyon jól hangzik. Szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Vagy túl ijesztő? Szabad egymást segíteni vagy bántani, ölni vagy gyógyítani. Mindenki maga dönt felőle, hogy miként cselekszik. Ezt a törvényt sokan felismerték. És ennek értelmében cselekedtek is. A következő törvényt azonban, ami ehhez szervesen kapcsolódik, a fizikai világ szemszögéből nézve már sokkal nehezebb felismerni.

Az ok és okozat törvénye

Az ok és okozat univerzális törvényéről van szó. Ez pedig azt jelenti, hogy minden cselekedetnek, sőt, minden gondolatnak van valami következménye (rendszerint következmények egész sorozata) A cselekedet és a gondolat minden következményével együtt szerves egységet képez. A gondolat, mielőtt elhagyná a gazdáját, akár cselekedetté transzformálódik, akár nem, mindenképpen átrezeg az illető fizikai, asztrális és mentális testén, és ott hagyja a lenyomatát.

Ez azt jelenti, hogy a gondolat rezgéseinek köszönhetően a működő ego minden megnyilvánulása elültet bennünk egy-egy magot, ami csak a megfelelő körülmények összeállását várja, hogy kihajthasson és meghozza gyümölcsét (azaz letranszformálódjon a fizikai világ szintjére). A gyümölcs pedig olyan lesz, amilyen az elültetett mag volt. Ki mint vet, úgy arat. Az isteni bölcsességnek volt rá gondja, hogy ezt a magot ne az inkarnáció végén felbomló fizikai testben, hanem a magasabb dimenzióhoz tartozó részünkben, a kauzális, vagy mennyei testben tárolja.

Ez azt jelenti, hogy előbb utóbb kivétel nélkül mindenkinek meg kell tapasztalnia, személyesen is át kell élnie azt, amit embertársával és általában az élettel elkövetett. Ezen nem segít a tudatlanság, és nem segít az sem, ha valaki nem hisz benne. A Szeretetnek alárendelt cselekedetek kellemes következményekkel járnak. A félelemből, tehát a fény hiányából, az ego sötét erőiből táplálkozó cselekedetekért viszont mindig nagy árat fizetünk.

Az ok és okozat törvénye

Ezt a törvényt keleten a karma törvényének nevezik. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a karma nem egy büntetésként lesújtó ököl, hanem egyidejűleg lecke és lehetőség. Nem valami vagy valaki más ítélkezik felettünk, hanem mi magunk. Azáltal, hogy elültettük önmagunkban cselekedetünk magját, előbb-utóbb olyan helyzetbe kerülünk, ahol kénytelenek leszünk elfogyasztani cselekedetünk gyümölcsét is.

Ha saját bőrünkön nem tapasztalnánk meg a szenvedést, akkor esetleg soha nem hagynánk abba embertársunk kínzását. Valahányszor kellemes dolog történik velünk, azt szinte magától értetődőnek vesszük és csak a nehéz helyzetekben tesszük fel a kérdést, hogy miért éppen velem történt ez vagy az? Ez az oka annak, hogy az ok és okozat törvényét az ember rendszerint csak több inkarnáció után és nagyon sok szenvedés árán ismeri fel.

A karmával kapcsolatban szeretnénk még megemlíteni, hogy rendkívül komplex módon, egyszerre több síkon működik. Korlátozott földi értelemmel átláthatatlan. Gyakran jelentkezik szimbolikus formában, és ugyanaz az esemény lehet fájdalmas és korlátozó az egyik irányban, illetve védelmet és lehetőséget nyújtó egy másikban.

Az “igazságszolgáltatás” tehát emberi beavatkozás nélkül is megtörténik. Fölösleges a “végítéletre” várni, mert “már eljött” és mindenkiben tökéletesen, kivételt és részrehajlást nem ismerve működik.

A lehetőség törvénye

A lehetőség törvénye azt jelenti, hogy az ún. jó karma és rossz karma egyaránt lehetőséget ad a fejlődésre. A jó karma lehetővé teszi bizonyos belső vágyak, kivánsá-gok és álmok valóra váltását. A rossz karma ideiglenes akadályokat állít az ember útjá-ba. Ebben az esetben a félelemnek és egonak alárendelt cselekedetek következményeiről van szó, és az a célja, hogy visszavezesse az embert egy olyan állapotba, ahonnan tisztábban látja előző cselekedeteinek fájdalmas, gátló hatását.

A korábbi cselekedetek következményeként átélt szenvedés azonban lehetőséget ad a jövőbeni tévedések elkerülésére. Tekintettel arra, hogy mindkét esetben tanulunk és fejlődünk, eljuthatunk arra a felismerésre, hogy a “jó” és a “rossz” fogalma csupán elménk játéka. Fejlődésünk szem-pontjából nézve minden, ami történik: jó.

Még ha tudatosan nem is emlékszünk előző életeinkben megtanult leckéinkre, ösztönösen tartózkodunk bizonyos dolgok elkövetésétől. A valóban megtanult lecke, a hétköz-napi gyakorlatba átültetett, mélyen bevésődött tudás nem az intellektus és logika fellegvárából, hanem szívünk mélyéről szól hozzánk. Ezt nevezzük a lelkiismeret hangjának.

A rezonancia törvénye

Azt jelenti, hogy bizonyos kifejlesztett gondolat, vagy erő hasonló gondolatokat és erőket vonz magához. A rezonancia törvénye nem csak egy dimenzión belül érvényesül. Negatív, pusztító gondolatok és érzések könnyűszerrel az egyénhez vonzzák a földi síkhoz legközelebb álló dimenzió-nak, — az illúziók síkjának — hasonló gondokkal küszködő lakóit.

E jelenség súlyosabb formáját megszállottságnak nevezik. Aki sötét gondolatok és érzések rabja lesz, bizonyos idő elteltével már nem csak a saját terhét cipeli.  A félelemmel és erőszakkal harmonizáló gondolatok és érzések mágnesként vonzzák magukhoz a lelki fejlődés azonos szintjén álló társainkat. Leggyakrabban természetesen a földieket, de előfordul, hogy a földönkívülieket is. Szeretetteljes, segítő szándékú gondolatok a fény szolgálatában álló lények közeledését és segítségét teszik lehetővé.

A kiegyenlítődés törvénye

Ennek a törvénynek engedelmeskedve az ember életében minden átélt fájdalom, szenvedés és próbatétel után következik egy kompenzáló, pozitív erő, ami örömet szerez.

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend