A világ barlangjainak mélye olyan titkokat őriz, amelyek alapjaiban rengethetik meg az emberiség történelmét. Az őskori sziklafalakon ugyanis nemcsak mamutok és vadászok tűnnek fel, hanem olyan alakok is, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a modern kor asztronautáira, idegen lényeire vagy éppen mai ruházatot viselő emberekre.
Miért ábrázoltak az őskori közösségek olyan technológiákat és teremtményeket, amelyeket elvileg nem is ismerhettek? Véletlen egybeesésről van szó, vagy az emberiség hajnalán valóban kapcsolatba léptünk egy másik intelligenciával?
A franciaországi Lussac-les-Chateaux barlangjában az ősemberek elég sokat alkottak. Rajzaikat kőbe vésték.
Akad ott egy olyan is, amelyről a tudomány emberei nem szívesen nyilatkoznak meg. A legszívesebben talán eltűntetnék. Pedig hát ez teljesen „legális”, már ami a keletkezése körülményeit és idejét illeti.
Senki sem állítja, hogy 12 ezer évesnél idősebb lenne. Csak az a „baj”, hogy amit ábrázol, az egyáltalán nem illik bele a képbe – ismét csak nem…
Egy ülő nőt látunk a rajzon, amely nagyon hasonlít a mai grafikusművészek munkáihoz, az illusztrációkon jószerével meg sem különböztethető.
Fején egy turbánszerű sapkát visel – legjobb tudomásunk szerint az ősemberek ilyet nem hordtak. Érdekes viszont, hogy a hölgy nadrágot visel, méghozzá teljesen mai szabásút!
Amelynek a szára, valamint a szintén eléggé modem zubbonyának ujjain, a csukló környékén egy odavarrt szalag szorítja össze. Vagyis az egész olyan, mint egy ma használatos sportmelegítő.
Vajon az ismeretlen kőbaltás, mamutvadász művész hol láthatott ilyet? Honnan vette a mintát? Mert hát csak úgy fejből ezt sem találhatta ki! Arról nem is beszélve, hogy a ruhán jól látható egy kívülről rávarrt zseb is.
Nehéz elhinni hogy az ősemberek ilyen „szerelésben” jártak volna. Márpedig legalább egyszer, egy valakin látniuk kellett ilyen ruhát, máskülönben hogyan tudták volna megrajzolni?
És mielőtt valaki azt mondaná, hogy egy mai tréfáskedvű „barlangász” rajzáról lehet szó, megjegyzem: a véséseken, vonalakon a szakember könnyen láthatja, melyik régi és melyik vadonatúj.
Ezenfelül ezt a barlangot is a tizenkilencedik századi nagy kutatási korszakban fedezték fel. És már akkor is olyan ruhát viselt a rajzon az a hölgy, amilyeneket az emberiség csak a huszadik század második felében kezdett hordani…!
Ha már a ruháknál tartunk: egyes ausztráliai barlangokban, amelyeket szintén elég régen „kifestettek” vagy sziklarajzokkal borítottak az ottani ősemberek, ugyancsak fura öltözetekre lelünk.
Az ott ábrázolt alakok is ruhát hordanak – ami csak azért feltűnő, mert akik rajzolták, azok a klíma miatt sohasem hordtak semmilyen öltözetet!
Logikus a kérdés: akkor hát honnan vették az ötletet? Az olaszországi Val Camonicában több dologra derült fény.
Az egyik – ezt hivatásos régészek bizonyították be – hogy 4 ezer évvel ezelőtt azon a környéken egy ismeretlen nép élt, amelynek hátrahagyott tárgyai – temetői, használati tárgyai, kerámiái, szobrai stb. – azt bizonyítják, hogy sokkal fejlettebb volt, mint az akkortájt bárhol Európában élő emberek.
Honnan volt hát a többiekét meghaladó tudásuk? A választ esetleg ők maguk hagyták ránk. Merthogy a híres Val Camonica-i sziklarajzokon, amelyeket ez a nép készített, idegeneket látunk.
Olyan űrsisakos emberalakokat, akik nemcsak a fejükön viselnek 4-20 ezer évvel ezelőtt biztosan nem látott felszerelési tárgyakat, hanem a kezükben is.
Igen, az ottani ismeretlenek félkörvonalzóra vagy modern szerszámokra emlékeztető tárgyakat is tartanak a kezükben.
Val Camonicában mellesleg a kutatók arra a belátásra jutottak, hogy miután ezek a sziklarajzok elkészültek, az ismeretlen népnek nyoma veszett. Vagyis elköltözött – bár nem tudni, hová?
Ha elfogadjuk azt a sokat hangoztatott elméletet, miszerint az atlantisziak tovább éltek itt a Földön (vagy tán ma is itt vannak) és azok járták akkoriban a világot – akkor nem zárható ki az sem, hogy ezt a törzset, ezt a pár ezer embert magukkal vitték és valahol sokkal nagyobb esélyt adtak nekik, hogy fejlődjenek.
A mai Üzbegisztán területén is találtak sziklarajzokat, ahol űrsisakos idegeneket láthatunk, vagy éppenséggel a mexikói Monté Albánban ábrázolt egyik „istenség” is egy nyilvánvalóan jól műszerezett sisakot visel a fején, a mellén is különféle műszerek kapcsolóit láthatjuk.
A szintén mexikói zapoték indiánok egyik ábrázolásán régi isteneiket látjuk, amint a népre jellemző viseletben ballagnak szépen sorban.
Csakhogy az egyikük mindenképpen kilóghat a sorból – ő ugyanis szkafandert és űrsisakot hord…!
A Karib-tenger vidékén számos barlangban fedeztek fel régi rajzokat. Kubában, Venezuelában és a Yucatán-félszigeten igen tekintélyes számban találhatók ilyenek.
Brazíliában 1974-ben találtak egy hatalmas barlangot, itt több száz rejtélyes és javarészt érthetetlen őskori sziklarajz látható.
Emberi és emberhez nem nagyon hasonlító alakokat, és égitesteket látunk a falakon. Ott van a mi Naprendszerünk is – de akadnak ott más naprendszerek is!
És látunk napokat, bolygókat, holdakat, de háromujjú emberi alakokat is. No és olyan szerkezeteket is ábrázoltak az ismeretlen művészek, amelyek felfelé emelkednek úgy, hogy alul hajtómű lövelli ki a tüzes gázokat…
Az egyik olyan felfedezés, amelynek a régészetet és a történettudományt forradalmi változásokra kellett volna hogy ösztönözze (mondani sem kell, hogy ez nem történt meg) szintén dél-amerikai lelőhelyhez kapcsolódik.
Christine Dequerlor a hetvenes években könyvet is kiadott felfedezéséről. De a hivatalos tudomány a szó szoros értelmében nem vett tudomást a felfedezéséről. Ami mellesleg úgy igazán nem is a hölgy felfedezése volt. Utólag derült ki, hogy más tudósok már húsz évvel korábban ráleltek leleteire, azokat le is írták, de munkáikat soha nem adták ki és a szerzőket eltanácsolták a közlésektől.
A perui El Toro Muerto vidékén a régésznő több ezer őskori sziklarajzot látott. Geometriai formák és néhány másutt is látható, már-már közönséges részleten kívül talán sehol a világon nincs együtt, egy helyen ennyi „kozmikus”, „idegen” ábrázolás.
Száz és száz szkafanderes alak járkál, repül, lebeg, valamilyen szerkezeteken emelkedik fel vagy süllyed alá az „égből”. És a jelek szerint ezek a rajzok nem régebben, csak mintegy 10001200 évvel ezelőtt készültek (az ottani indiánok akkor voltak kőkorszaki szinten).
A szkafanderes idegenek minden csoportos rajzon együtt szerepelnek a földi emberekkel, akiket a művészek sokkal egyszerűbben, kevesebb vonallal örökítettek meg. Az idegeneken jól látható; hogy vastagabb ruhát hordanak, fejükön mindig sisak van és technikai jellegű szerkezeteket is látunk némelyikük ruháján, testén.
A sisakok tetején felmeredő antennákat látni, sohasem egyet vagy kettőt, hanem hármat vagy négyet. A rajzolók szellemesen jelezték, hogy a sisakok arcrésze meg-megcsillant, vagyis ott egy átlátszó anyag volt. Az idegenek különben a rajzok szerint ügyet sem vetettek a gravitációra, azt lokálisan ki tudták kapcsolni.
Ők mindig lebegnek, míg a földi emberek nehézkesen cipelik testük súlyát a földön.
És az is érdekes, hogy az idegenek járműveit is látni! Afféle vízszintes csónakokat, amelyekkel a levegőbe emelkednek vagy visszaereszkednek a földre.
Ezek nem csónakok, hisz nem halakat vagy hullámokat, hanem csillagokat, holdakat rajzoltak melléjük! De van olyan rajz, is, amelyen egy teljesen zárt szerkezetből lép ki egy idegen. Itt is van antenna bőven.
Márpedig azt, hogy más lények rádiót, elektromágneses hullámokat használnak és azok vételére majd vékony fém rudacskák szolgálnak… Bizony ezt egy kőkorszaki szinten élő nép nem találhatta ki magától.
Valami megint csak azt súgja nekünk, hogy itt aligha fantáziáról lehetett szó. Már csak azért sem, mert az idegen járművek döbbenetesen hasonlítanak az itáliai Val Camonicában és egyes ausztráliai sziklarajzokon ábrázolt szerkezetekre.
Nem lehet kétséges, hogy itt igazi UFO-kat látunk! A rajzoló indiánok ráadásul néhol szemmel láthatóan igyekeztek, hogy megörökítsék és így az utódaiknak bepillantást engedjenek a szerkezetek belsejébe is.
De ebből szinte semmi sem látszik, a törekvést nem koronázta siker. Viszont látunk olyasmit is, amit a huszadik századi UFO- megfigyelések egy részénél mint nagyon különös és jellemző dolgot írtak le a szemtanúk: egy nagy hajóból több kicsi UFO száll ki, majd valamilyen feladat elvégzése után ismét beleszállnak, egyesülnek.
Ecuador északi részén ottani régészek kis szobrokat találtak a földben. Ezek egyiptomi papokat ábrázoltak, tekintve arcvonásaikat és öltözetüket. A leletek mellett akadtak még egyéb tárgyak, mint például fegyverek, ékszerek, tükör stb. Az atom-naptárnak nevezett módszerrel végzett kormeghatározás az összes tárgy korát 18 ezer évben állapította meg!
Hogyan lehettek Dél-Amerikában egyiptomi öltözetet viselő szobrocskák… 13-14 ezer évvel azelőtt, hogy az egyiptomi civilizáció egyáltalán létrejött?
Vagy a szobrok nem azt ábrázolják, hanem egy másik civilizáció férfiait, akikről aztán később az egyiptomiak (és az ecuadoriak) lemásolták a külsőségeket?
Vagyis akkor, amikor a kedvenc szkeptikus, vaskalapos tudósaink, „tények tisztelői” szerint sehol a földtekén nem élt egyetlen fejlettebb ember sem, kizárólag félmeztelen, kóborló, primitív ősemberek! A tudás megelőzte a kort, ez pedig nem lehetséges a mai tudomány szerint.











