Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

UFO és tudomány 1.rész

img

Az UFO-jelenség létezik, nem árt ezt még az elején leszögeznünk. Ez a mi számunkra egyértelmű és kétségbevonhatatlan dolog közel sem ennyire nyilvánvaló a tudomány emberei részére.

Ma még ott tartunk, ahol például a magyar tudomány tartott pár évtizeddel korábban a gömbvillámokkal kapcsolatban. Azok létezését is tagadták… A tudománytörténet egyébként tele van ilyen esetekkel.

Ötszáz évvel ezelőtt minden, ami érthetetlen volt a nagyközönség és a kevés számú tudós számára, azt könnyen lehetett sátáni erőknek tulajdonítani. Ezáltal a tudósok felmentést is nyertek, hisz amire – a középkori és újkori Európában például – az egyház kimondta, hogy az tisztátalan erőknek köszönhető, azzal nem kellett foglalkozniuk. Így nem csoda, ha a fel-felbukkanó UFO-kat éppen úgy nem kutatták és magyarázatukat meg sem kísérelték, mint a kísérteteket vagy a lidércfényeket sem.

De nem volt jobb a helyzet mondjuk kétszáz évvel ezelőtt sem. Amikor is bizonyos társadalmakban meg éppen ellenkező tendenciát figyelhettek meg: akkoriban kezdődött a máig tartó folyamat, amikor is feltétlenül kezdtek hinni a tudományban, minden megoldást és magyarázatot attól vártak (bevallom, én a mai napig ilyen vagyok…) és valósággal istenként kezelték a már összegyűjtött tudást és annak gyakorlóit, birtokosait.

Azt merem mondani, hogy akkoriban a tudományt már-már babonás hit övezte. Amit anekdotaszámba menő, ámde sajnos valóban megtörtént események is bizonyítanak. Amikor például 1790-ben Stütz bécsi professzorhoz megérkezett a hír, hogy 39 évvel korábban Wagram mellett egy meteorit zuhant a földre, így írt erről: ‘Arra a szomorú tényre, hogy milyen nyomorúságos szinten volt 1751 táján a természettudományok helyzete Németországban – a legjobb bizonyíték, hogy akkoriban még a legműveltebb személyek is hitték a lehetőségben: az égből kövek hullhatnak alá… Ámde manapság is hinni efféle mesékben – egyenesen megbocsáthatatlan bűn lenne!’

Amikor aztán ugyanabban az 1790-es évben egy francia kisvárosban (Jullaic-ban) ismét lezuhant egy meteorit, és a város polgármestere erről jelentést küldött a Francia Tudományos Akadémiának – a jelentést mellesleg háromszáz szemtanú, ottani lakos írta alá! – az akadémia ügyvivője kijelentette: ‘Csak sajnálni lehet azt a várost, amelynek olyan ostoba polgármestere van; aki hisz holmi meteoritekben.’ Később azért némi vita is keletkezett az ügyben, ekkor Deluc akadémikus mai kifejezéssel még rátett egy lapáttal. Hadd idézzem a tekintélyes tudós véleményét szó szerint: ‘Még ha egy ilyen kő ide esne a lábam elé, és kénytelen lennék beismerni, hogy a saját szememmel láttam – rögtön hozzá kellene tennem, hogy nem hiszem el!’

Ugye milyen vegytiszta a kétszáz ével későbbi álláspont is? Mert hiszen ma is volt, van és minden bizonnyal lesz is olyan akadémikus, aki hasonlóan nyilatkozott, nyilatkozik az UFO-kkal kapcsolatban is. Tudnánk ilyeneket is idézni.

Az említett francia vitában egy másik párizsi akadémikus, bizonyos Fodin ugyanakkor még azt is hozzátette, ezt is idézem: ‘Jobb az efféle jelenségeket egyáltalán el sem ismerni, mintsem lealacsonyodni odáig, hogy próbáljuk őket megmagyarázni…’ Hát ezek legalább őszinte szavak!

Magyarországon is ilyen volt a helyzet, no nem csupán 210 évvel ezelőtt, hanem hát máig sincs sok változás. A csillagászok, ha olykor (tízévenként egyszer) kiállnak nyilvános vitákra valamelyik UFO-hívővel, általában az ötvenes években szerzett adatokkal és olyan tudattal jönnek el a vitára. Magyarul mit sem tudnak arról, mi minden történt az UFO-k terén az utóbbi négy évtizedben. Hogy milyen a magyar tudomány tipikus vélekedése erről a témáról, megjelent nyomtatásban is, nemegyszer. Idézzünk ilyen véleményeket is:

‘Mindezek alapján nincs elegendő bizonyítéka a tudománynak arra, hogy bizonyítva lássa idegen civilizációk eszközeinek itt jártát. A repülő csészealjak léte egyébként jelenlegi világképünkből nem is következik.’

Észrevették az utolsó mondatot? A jelenlegi világkép, ami azért azt is sugallja, hogy ez a világkép bizony változhat. De nyilván nem a politikai világképről volt itt szó – ez a kis írás 1988-ban látott napvilágot – mert akkor a helyzet még rosszabb lenne.

A tudomány világképébe nem illik bele az UFO, mert gyakorlatilag teljesen felforgatná egész múltunkat és jelenünket, a világban elfoglalt (képzeletbeli) helyünket, ha a tudomány komolyan foglalkozna vele és kiderülne mindaz, aminek ezzel kapcsolatban ki kéne derülnie.

De lássuk tovább a magyar csillagász (és ezzel együtt a tudományos élet képviselőjének) gondolatait.

Miért is ne jöhetnének idegen lények az űrből? ‘Mert ma már jól ismerjük a csillagközi űrszondák küldésének energiáit, időt és rendkívüli szellemi erőfeszítéseket igénylő lehetőségeit. Nem remélhetjük, hogy bármely civilizáció is képes lenne a jelentésekhez mért gyakorisággal űrszondákat indítani a galaxisban!’

Nos, véleményünk kettős. Egyfelől valóban gyanús nekem is, hogy évtizedek óta annyi tízezer bejelentést kaptunk. Néha úgy tűnik, mintha a közeli és távoli világűr minden lakója itt adna egymásnak randevút, a Föld afféle sajátos találkahely lenne, mindenki ide jár szüntelenül?… Másrészről azonban nem kötelező az UFO-knak más galaxisokból, a lineárisan végtelen világmindenségből jönniük irdatlan távolságból, hatalmas időket, energiákat vesztegetve egy-egy ilyen utazásra. Hiszen jöhetnek egy-egy szomszédos dimenzióból, jöhetnek a Naprendszeren belüli támaszpontokról, sőt jöhetnek a… Földről is, ha elfogadjuk az Atlantisz folyamatos létét és jelenlétét bizonygató elméletek valódiságát.

Tehát egyrészről valóban furcsa, hogy naponta oly sokan látnak UFO-kat – ugyanakkor nem kell rögtön arra gondolni, hogy mindegyik nagyon messziről jött és csak egyetlen egyszer mutatkozott meg az emberek előtt. Aztán elindult visszafelé és repült, teszem azt, háromszázhetvennégy évig, míg hazaért…

A csillagász érvelésében más is tetten érhető. Arra célzott, hogy mivel mi, emberek, a jelenlegi tudományos technikai szinten csak nagy nehézségek árán vagyunk képesek olykor-olykor elindítani egy-egy űrszondát – és lám, az is mennyi kiadással és nehézséggel jár! – akkor ugyanígy lehetnek ezzel más űrtársadalmak is. Vagyis azt a hamis nézetet akarja olvasói, hallgatói fejébe verni, hogy más civilizációk is ugyanolyan elmaradottak, mint mi! Fel sem tételezi, hogy 1. más civilizáció régebben kezdte fejlődését, vagy egyszerűen gyorsabban fejlődött, mint mi, és 2. ezért már sokkal előbbre tarthat a fejlődésben!

Bizony meglehetősen beszűkült álláspontra vall (és ekkor még nagyon finoman fejeztem ki magamat) azt hinni, hogy ami nekünk most nem sikerülhet, az másoknak sem megy. Még inkább elítélendő a dolog, ha ezt egy úgynevezett tudománynépszerűsítő teszi, és így véleményét elfogadtatja sok millió másik emberrel is!

De lássuk tovább csillagászunk rombolását. Mert mi másnak lehetne nevezni ezt a cselekedet-sorozatot? Hiszen folyamatosan hamis hiteket, nézeteket hint el a lelkekben, agyakban. Lássuk, hogyan magyarázza azt, hogy nemcsak egyszerű laikusok vélnek UFO-t látni, hanem pl. pilóták is?

Valójában minden ember megfigyelési képességét eleve elégtelennek kell minősítenünk mindaddig, míg annak ellenkezőjét a megfigyelő be nem bizonyítja!
Hát ez remek! Vagyis az nem bizonyíték, hogy egy pilóta eleve csak jó szemű ember lehet – más nem ülhet egyetlen gép kormánya mögé – és hogy szakmájának gyakorlása során minden nap újra és újra bizonyítja a megfigyelőképességét. Az UFO-megfigyelések során katonai pilótákról van szó gyakrabban, mint polgáriakról. Nos, a katonai pilótákat többek között arra is kiképzik – mert ez létfontosságú számukra – hogy 0,1 másodperc alatt megállapítsák egy légtérben látott másik tárgy alakját, körvonalai alapján egy másik gép típusának felismerését, sebességét és irányát is! Ők tehát profi megfigyelők, erre képezték ki őket, ez munkájuk része. De ha UFO-t látnak, akkor mindez nem érvényes? Akkor a tudomány vaskalaposai szerint ezt a képességet előbb be kell bizonyítania?Hogy az akadémikusok is elhiggyék?

Utána csillagászunk hamis érvekkel próbálkozik – nagyon is jellemző nemcsak a magyar, hanem a világ csillagászainak és más szakembereinek (szakembereinek) viselkedésére az elmúlt fél évszázad során. Tudományos ellenérveket említ. Például azt írja: Miért nem látják egyszerre többen is – csillagászok, tudósok, asztronauták, radarral, nappal, a talajon, egészen közelről, néhány másodpercnél hosszabb ideig, az égbolt egészéről készült csillagászati felvételeken? Túl azon, hogy a szöveg szerzője a csillagászokat és a tudósokat két külön csoportba sorolja, csak egyet mondhatunk: mindez már megtörtént, nem is egyszer, hanem sokszor!
Igen, láttak UFO-t csillagászok, nem is keveset. Láttak UFO-t űrhajósok és egyéb tudósok, láttak UFO-kat talaj közelben és nem csak pár másodpercig, befogták őket a radarok éjjel és nappal… Vagyis az egész érvelés alapja a tudatlanság!

Még csak azt sem mondhatnánk a csillagász védelmében, hogy nem tudott a számos ilyen esetről. Ez ugyanis nem lehet mentség annak számára, aki írásban és szóban, a közvélemény előtt, a médiában nyilatkozik meg bármilyen témában! Mielőtt UFO-król szólnék egy tévében, vagy adnék nyilatkozatot egy újságírónak vagy könyvszerzőnek stb., akkor az a minimum, hogy információkat szerzek be a témáról. Nos, ezt sem tette meg szerzőnk. Mindez jellemző a (nemcsak magyar) csillagászokra, hiszen mint említettem, az egyszer beléjük kódolt UFO-ellenességet semmilyen érvvel, eseménnyel, bizonyítékkal nem lehet onnan kirobbantani. Hiszen ők ugyebár józanok, szkeptikusok, tényeket tisztelők… Ehhez azonban ismerni kellene a tényeket is.

A józanságot különben szerzőnk is említi. Az UFO-kkal kapcsolatban ő is kérdez, íme: ‘Miért látszanak megsérteni a fizikai törvényeket? A csészealjhívők által leírt jelenségek “viselkedésmódja” ellentmond a józan logikának.’

Elemezzük csak ezt a két mondatot, mert itt is rejtőzik egy adag célzatosság és dezinformáció. Már a fogalmazás is trükkös: Miért látszanak megsérteni a fizikai törvényeket? Nos, nem csak így látszik, hanem valóban megsértik őket, ugyanis már magasabb rendű fizikai törvényszerűségek szerint működnek. Ez is olyasmi, amit a mai tudósok nem akarnak megengedni még elméletben sem, mert az eddig megismert fizikai törvényeket örök érvényűnek és megváltoztathatatlannak hiszik.

A másik: véletlenül sem említ hivatalos és hivatásos megfigyelőket, hanem csészealjhívőket. No és a végén természetesen mindez ellentmond a józan logikának. Mert józan logika az, aminek határait a Tudományos Akadémia tűzi ki. Ha onnan indulunk ki, hogy a tudomány képviselői számára eleve az UFO-k létezését is bizonyítani kell, bizony messze nem vagyunk nyerő helyzetben. Ami pedig a mi számunkra evidens, magától értetődő tény, szinte axióma, amely bizonyításra sem szorulna – de be kell látnunk, a tudomány a maga módszereit használja, és a saját követelményrendszereinek engedelmeskedik. Ehhez kell alkalmazkodni.

UFO-t láttak a történelem előtti korokban – de ezt bizonyítani manapság igen körülményes lenne. Látták a ókorban, de ott is ez a helyzet. A középkori krónikákat, rajzokat és egyéb írásos beszámolókat könnyedén lesöpörhetik az asztalról azzal, hogy mindez nem lehet tárgya egy mai kutatásnak, hisz ha volt is, elmult. Marad tehát a mai idő. A mai napok, hetek, hónapok UFO-megfigyelései, tapasztalásai.

Szó volt már arról, hogy volt ilyen kutatás 1947-1969 között, a különböző neveken futott Blue Book Project amelynek eredménye lett a felemásra sikerült és egyéb okokból is elhíresült, gyakorlatilag hamis Condon-jelentés.

A mai UFO-k kutatásának számos akadálya van. Ezek között szerepelnek valós technikai és egyéb gyakorlati akadályok is. Hogy egyet mondjak: nincs a birtokunkban olyan UFO, amelyet a tudomány képviselői laboratóriumukba vontathatnának, és mindenféle eszközzel vizsgálhatnának.

Van pszichikai akadály is, amire eddig kevesen figyeltek fel. Vagyis az a lelki beállítás-beállítódás, amely a mai kutatókat javarészt jellemzi. Először is a legtöbbjük nem hisz nemcsak az UFÓ-ban, hanem a helyzet ennél sokkal rosszabb. Nem hisznek semmiben, ami eltér a már elfogadott nézetektől, elvektől, szabályoktól!..
És ez az igazi baj. A tudomány embereinek többsége abban hisz, amit tanult, és amit ma tanít, vagy amelynek alapján végzi gyakorlati munkáját. Kevés közöttük – de szerencsére akad – az olyan elme, amelyiknek, feltett szándéka a mostani határok kitolása, az ismeretlen, meghódítása.

Jelenleg körülbelül 6 millió tudós él a Földön – számuk elenyésző a több mint 6 milliárd emberhez képest. De számuk és jelentőségük szinte exponenciálisan fog emelkedni, vagyis évről évre többen lesznek. Mert mind nagyobb szükség lesz rájuk az élet minden területén. Nem lehet titok senki előtt, hogy szinte mindent, amink van, amivel rendelkezünk, és amit elértünk, azt jobbára csak és kizárólag a tudománynak köszönhetjük.

Igen ám, de ha a tudományos kutatók nagyobb része nem hiszi, hogy a már elfogadott törvények nem véglegesek, akkor hogyan mernek kutatni? Ha meg vannak győződve arról, hogy illogikusnak tűnő jelenségek nincsenek – mert nem létezhetnek! – akkor hogyan fognak kutatni? És milyen eredményre juthatnak kellő bátorság és merész fantázia nélkül?  

– Nemere István írása

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar