Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A törpe nem vész el, csak átalakul

img

A titokzatos jelenségek kutatói közül néhányan azon a véleményen vannak, hogy a törpék és a tündérek nem tűntek el, csupán külsőt változtattak; elavult, korszerűtlen szokásaikat, módszereiket és ruhadarabjaikat újakra cserélték fel.

Új szerepükben és a hozzá való jelmezekben persze ugyanolyan feltűnőek, félelmetesek és hihetetlenek, mint azelőtt, de legalább megfelelnek a kor elvárásainak.

A repülő csészealjak utasaival való találkozásokról szóló beszámolókban gyakran lehet apró termetű, bogárszerű idegenekről olvasni, és azok a szerzők, akik egyaránt járatosak az ufológiában, a mitográfiában és a folklórban, észrevették, hogy ezek a kis “űrlények” meglepően sok hasonlatosságot mutatnak a mítoszok és néphagyományok tündéreivel és törpéivel.

Néhányan, akik azonosítják az ufók utasait az apró néppel, úgy gondolják, hogy az ufók valójában nem is űrhajók, hanem olyan mágikus eszközök, amelyekkel a párhuzamos világok között lehet közlekedni. Az apró nép azon lépessége, hogy bármikor el tud tűnni az emberek szeme elől, ugyancsak arra a feltevésre ösztönöz, hogy át tudnak lépni egy másik létsíkra.

A tündéreknek az a rossz szokása pedig, hogy embereket rabolnak el és tartanak fogva rövidebb-hosszabb ideig, megegyezik az ufonautáknak azzal a kellemetlen ténykedésével, hogy embereket visznek magukkal “járműveikre”, ahol mindenféle vizsgálatnak vetik alá őket, amit aztán gyakran kitörölnek az emlékezetükből.

Egyesek szerint az ilyen beszámolókban sűrűn felbukkanó szexuális motívum, vagyis hogy az ufonauták szexuális kapcsolatot létesítenek az elrabolt nőkkel és férfiakkal, párhuzamba állítható az éjszakai kísértőkről, az incubusokról és succubusokról szóló középkori történetekkel, vagy azzal a világszerte elterjedt mesetípussal, amelyben a hős vagy  a hősnő egy törpével vagy egy tündérrel köt házasságot.

Törpék és ufók

1952. július 7-én Oscar Linkle, egy nyugatnémet kisváros polgármestere a következőket vallotta eskü alatt az amerikai és a nyugatnémet hatóságoknak:

“Lányommal gyakran járunk motorkerékpárral kirándulni. Egy ilyen útról tartottunk hazafelé, amikor lányom felhívta a figyelmemet az út menti fák közül elővillanó, fénylő objektumra. Behajtottunk a fák közé, és 25-30 méterre megközelítettük a titokzatos szerkezetet. Ez egy körülbelül 7,5 méter átmérőjű korong volt, amely épp akkor ereszkedett le az egyik tisztásra. Nagy, nyél nélküli serpenyőre emlékeztetett, és olyan volt, mintha foszforeszkálna..

A szerkezet közelében két apró termetű lényt pillantottunk meg. Nagyjából olyanok voltak, mint az emberek, csak jóval kisebb méretben. Öltözékük egybeszabottnak látszott, s a koronghoz hasonlóan ezüstösen csillogott. Egyikük dobozfélét hordott a mellén, amely akkora volt, mint három egymásra rakott cigarettásdoboz.

Mindketten megálltak, az egyikük lassan megfordult. A lányom ekkor felsikoltott, mire a két lény igyekezett minél előbb bejutni a szerkezet csapóajtaján. A következő pillanatban a jármű felemelkedett a földről…aztán nekilendült, és hamarosan eltűnt a szemünk elől.”

1954. november 28-án Venezuela fővárosában, Caracasban került sor a következő kellemetlen találkozásra Gustave Gonzales gépkocsivezető, Jone Ponce kocsikísérő és az apró lények között.

A caracasi teherautósofőr kora hajnalban rémülten, véresen, szakadt ruhában tántorgott be egy rendőrőrsre. Alig tudott beszélni. Végül a következő történetet adta elő:

Hajnali két óra körül Caracas egyik elővárosán hajtottak keresztül, amikor kénytelen volt fékezni, mert az utat eltorlaszolta egy korong alakú, csillogó, mintegy három méter átmérőjű tárgy, amely két méterre lebegett az úttest felett. Kiszálltak a gépkocsiból, és óvatosan megindultak az objektum felé.

Úgy hét méterre lehettek tőle, amikor nekirontott egy pigmeus kinézetű “szőrös” kis emberke. Gonzales megragadta a lényt (vagy 16 kiló lehetett), és megpróbálta leteperni. A furcsa kis fickó azonban kiszabadította magát, és akkorát taszított a gépkocsivezetőn, hogy az elterült a földön. Mielőtt még feltápászkodhatott volna, az apró lény felugrott a levegőbe, legalább egy méter magasra, és rávetette magát.

Gonzales itt megjegyezte, hogy az emberke szeme úgy villogott az autó fényszórójának fényében, mint a macska szeme, kézfejei helyén pedig ujj nélküli mancsok voltak, amelyek mintegy három centiméteres karmokban végződtek. Végül a sofőrnek sikerült nagy nehezen fél térdre emelkednie, és előhúznia a kését. Megpróbálta a lény vállába döfni, a kés hegye azonban félresiklott, mintha fémbe ütközött volna. Ekkor egy másik lény is előugrott a titokzatos járműből, és Gonzales felé fordította egy kis henger végét.

Szikrázó fény vakította el a gépkocsivezetőt, aki néhány pillanatra elveszítette az eszméletét. Mire magához tért, a jármű már a magasba emelkedett, és hamarosan eltűnt az éjszakában. Az esetnek a kocsikísérőn kívül tanúja volt egy közismert caracasi orvos is, aki éppen egy beteghez igyekezett.

forrás: Yliaster Daleth:Elveszett világok

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar