Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Találkozások különös lényekkel 7.rész

img

A csillogó öltözéket és sisakot hordó teremtmények, amelyekről (vagy akikről) egy fiatal bányász számolt be 1954 szeptemberében Quarouble (Franciaország) közelében, ugyanolyanok voltak, mint azok a teremtmények, amelyeket az ausztráliai őslakosok írtak le.

A fénysugár, amely megzavarta Dewüde-t Quaroubléban, ugyanolyan természetű lehetett, mint amely elvakította Gonzalest Venezuelában. S láng szerepelt abban az incidensben is, amelynek Sonny Desvergers floridai cserkészoktató volt a hőse.

Desvergers, csapatának három cserkészével együtt észrevett egy UFO-t egy tisztáson, a műút mellett, West Palm Beach közelében 1952. augusztus 9-én, este kilenc óra körül. Amikor közelebb lépett, valami lángszerű lövellt ki az UFO-ból, ami kilyukasztotta kalapját, és őt a földhöz vágta, úgy hogy rémesen megijedt, de egyéb baja nem történt.

A hopkinsville-i farmerek akik hallották, ahogy vadászfegyvereik sörétje és a pisztolygolyók lesiklanak a kis lényekről, arról beszéltek, hogy benyomásuk szerint ezek a lények kemények voltak, mint a kő, vagy mint a fém. Ugyanez volt a benyomása a kamasznak, aki eltörte az egyik ilyen lényen vadászfegyverét, amikor lesújtott rá vele, vagy Gustavo Gonzalesnek, aki le akarta szúrni a kis emberszerű lényt, de kése lesiklott róla.

A robotszerűen mozgó kis lények, akiket a Steep Rock Lake-öbölben láttak, nagyjából ugyanolyan magasak voltak, mint a másutt megfigyelt emberkék. Mindenütt azonos típusú fényes öltözéket hordtak, habár nem minden megfigyelés szól fényes sisakokról is, amelyeket általában jeleztek.

Figyelemre méltó – hangsúlyozza még Edwards -, hogy e lények jellegzetességei mindig azonosak, függetlenül attól, hogy a Föld mely vidékén figyelték meg őket. Ez esetben – írja – vagy olyan világméretű összeesküvés szemtanúi vagyunk, amelynek célja elbolondítani a közvéleményt, vagy pedig csakugyan ismeretlen eredetű, rendkívül különös lényeket látott jó csomó ember, akik közül sokan nem is hallottak korábban repülő csészealjakról”.

Ez után a hosszú idézet után ismertessünk most egy olyan esetet is, amikor a „kis zöld emberkék”barátságosabbaknak mutatkoztak, mint a korábban leírt esetekben.

A történet hőse William Booth Gill anglikán lelkész, aki főiskolai tanulmányait a brisbane-i egyetemen végezte. Az ügy érdekessége még, hogy Gill nem volt egyedül, huszadmagával volt, amikor megjelentek az „emberkék”. A szemtanúk részben tanártársai, azaz a boainai (Új-Guinea) iskola tanárai, részben diákjai voltak. S a kormánynak küldött jelentést valamennyien együttesen aláírták. íme a történet:

1957. június 26-án este Gill lelkész vacsora után kilépett a kollégium teraszára, s feltekintett a csillagos égboltra az esthajnalcsillag irányába. Figyelmét nyomban felkeltette egy másik csillogó fénypont az égbolton, amely sokkal erőteljesebben ragyogott, mint a Vénusz, mondhatni szikrázóan ragyogott.

Néhány perc múlva már az volt a benyomása, hogy ez a különös ragyogású fénypont közeledni látszik, mégpedig gyors iramban. Kiszólította a teraszra tanártársait is, akik több diákkal együtt köréje gyűltek. A fényforrás ekkor már olyan közel került hozzájuk – becslésük szerint alig lehetett távolabb száz-egynéhány méternél -, hogy kivehették alakját is.

Korong alakú hatalmas szerkezetnek látszott, szélessége az alapnál kilenc-tizenkét méter lehetett s négy fémláb nyúlt ki belőle. A korong felső részén kivehető volt egy kupola, amelynek átmérője becslésük szerint mintegy hat méter lehetett, magassága pedig három méter. A kupola legtetején – úgy tűnt – valamiféle híd vagy fedélzet volt, amelyen több, emberformájú kis lény volt látható, négynél több azonban sohasem tartózkodott egy időben a fedélzeten.

A megfigyelőknek úgy tűnt, hogy a teremtmények alacsony korlátnak támaszkodva állnak, noha a látási viszonyok nem kedveztek ahhoz, hogy csakugyan lássák a korlátot is. Olykor-olykor, látszólag minden rendszer nélkül, a lények egyike lehajolt, mintha igazgatna valamit a fedélzeten. Nagyjából félpercenként erősen ragyogó kék fénysáv lövellt a szerkezetből az égbolt felé, mintegy öt másodpercig. Olyan volt, mint valami fényjel.

Gill lelkész -mint később kijelentette – nem volt képes ellenállni a kísértésnek, hogy érintkezésbe lépjen, ha sikerül, ezekkel a lényekkel, íme egy részlet a jelentéséből:

.Amikor a lények egyike áthajolt a korláton, vagy bármi volt is az, s látszólag lefelé, felénk tekintett, integetni kezdtem neki, előbb csak fél kézzel, mire a lény is visszaintegetett, ugyancsak fél kézzel, ahogy egy hajó parancsnoka integetne vissza a fedélzetről valakinek, aki a partról üdvözli. Egyik tanártársam erre két kézzel kezdett integetni, mire a járműről két lény válaszolt hasonlóképpen integetve.

Most már mindketten két kézzel integettünk, a járműről pedig mind a négy lény ugyanígy integetett vissza válaszul. Egytől egyig el voltunk ragadtatva. A fiúk (mármint a diákok) üdvrivalgásban törtek ki. Többen kiabáltak valamit a korong fedélzetén látott lényeknek, de nem hallottunk rá semmi választ. Az egyik diák előhozott egy erős zseblámpát és fénysugarát a korong felé irányította.

A lebegő korong erre még közelebb ereszkedett a talajhoz. Már azt hittük, hogy leszáll, de nem szállt le. Ez mindannyiunkat rendkívül kiábrándított.”

Ugyanez az UFO, vagy egy hozzá hasonló, a következő napokban többször is feltűnt az iskola felett, nappal is meg éjszaka is, de sohasem ereszkedett annyira mélyre, hogy a földről látni lehetett volna azokat a kis humanoid lényeket, akiket az első éjszakán megfigyeltek.

Gill lelkész jelentése egyébként tizenegy sűrűn gépelt oldal volt, s aláírta vele együtt valamennyi szemtanú. Edwards véleménye szerint a hasonló jelentések közül az egyike a legrészletesebbeknek s legkiemelkedőbbeknek, annál is inkább, mert ama kevés számú jelentés közé tartozik, amelyben hitelt érdemlő szemtanúk beszámolnak róla, hogy a „kis zöld emberkék” értelmesnek látszó módon válaszoltak az emberek igyekezetére, hogy érintkezésbe lépjenek velük.

Edwards mindezekhez még hozzáfűzi:

„Annyi bizonyos, hogy ha a fedélzeten álló emberkék, akik integettek Gill lelkésznek és a körülötte állóknak, ugyanazok voltak, akik meglátogatták ama bizonyos családot Kellyben, Kentucky államban, véleményem szerint indokolt volt és érthető, ha nem mertek leszállni”.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar