Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Szalamandra-emberek

img

Nem csupán az indiai fakírokkal kapcsolatban jegyeztek fel a krónikák olyan csodás esetet, hogy valaki sérülés nélkül állja a tüzet. Az ilyen képességgel rendelkezőt nevezik Szalamandra-embernek.

Az elnevezés onnan ered, hogy a néphit szerint a szalamandra éghetetlen hüllő.

Ez a jelenség jóval ritkábban fordul elő, mint az úgynevezett öngyulladás amikor minden látszólagos külső behatás nélkül egyszerűen porrá ég valaki.

A tűzálló emberek különlegessége nem külső erőtől vagy a véletlentől függ, és képességük nem halálos. Sőt!…

Franciaországban a XVIII. században egyszerre több ilyen képességű ember is élt, talán ezért is készült ott az első ilyen témájú szakkönyv. A szerzője Olivier de Leroy, a címe Le hommes salamandres (Szalamandra-emberek).

A leghíresebb, általa is feljegyzett eset Marie Sonnet története, akit el is kereszteltek Szalamandrának.

Marie nemcsak hogy nem félt a tűztől, de egyenesen az volt a szokása, hogy a maga és társai mulattatására belenyúlt a tábortűzbe, sőt bele is ment az embermagas lángokba. Egyik kedvelt mutatványa pedig az volt, hogy a tűzben feküdt le aludni!

Érthető, hogy a jelenség nagy feltűnést keltett. Már csak azért is, mert akkoriban még nem volt vége a boszorkánypereknek, még ha a felvilágosult Franciaországban nem is égettek meg senkit boszorkányság miatt.

(De azért nagy fejtörést okozhatott az inkvizítoroknak, ugyan mit csinálnának Marie-val, ha máglyára kellene vetni, hogyan égethetnék el, ha egyszer éghetetlen (mai szakszóval tűzálló).

Az inkvizítorok helyett korabeli tudósok vizsgálták a hölgyet, és Leroy könyvében megtalálható az a hivatalos jegyzőkönyv, amelyet helyszíni próba nyomán 1731. május 12-én vettek fel, és amit a kor neves tudósai mellett a közélet ismert szereplői is aláírtak, mint szemtanúk.

Marie nem félt a teológus professzoroktól, a királyi udvaroncoktól, orvosoktól és a parlament tagjaitól, akik a több száz párizsi polgáron kívül végignézték mutatványát.

A jegyzőkönyv tanúsága szerint Marie mindössze egy lepedőt terített magára, alatta semmit nem viselt, és két vasszékre feküdt úgy, hogy a lába az egyik, feje a másik szék karfáján nyugodott.

Így, ilyen kétpontos “felfüggesztésben” csak úgynevezett kataleptikus állapotban maradhat meg az ember de Marie aligha ringathatta magát ilyen állapotba, mert “sütkérezés” közben négyszer is megfordult, hogy minden oldalát egyenletesen süttesse a tűzzel, márpedig a mozgás kizárja a katalepsziát.

A két vasszék között – a jegyzőkönyv adatai szerint – igencsak nagy tüzet rakhattak mert 15 jókora tölgyfatuskó égett nagy lánggal. Ezek a lángok szinte szünet nélkül nyaldosták a lány testét, de sem ő, sem a lepedő nem lobbant lángra!

A kísérletnek harminchat perc után vetettek véget, de nem Marie szenvedései miatt, hanem mert a tanúk nem bírták már tovább nézni a jelenetet.

Amikor elhozták a tűztől, Marie a saját lábára állt és a bizottságra meg a közönségre mosolygott, úgy mutatta a bőrét, amely teljesen ép maradt.

Nem csoda hát, hogy az akkori emberek valamiféle boszorkányságot vagy csodát gyanítottak az esemény mögött. Megmagyarázni semmiképpen nem tudták – és ebben hasonlítanak a mai tudományhoz.

Ugyanis jelen pillanatban sincs semmiféle módszer vagy vegyszer, amivel hasonló “tűzállóság” elérhető lenne.

Századunkban is volt néhány hasonló eset. Sőt, talán napjainkban is akad, aki képes ilyesmire. De kikiáltják fakírnak, aki a cirkuszban mutogatja tudományát, és a tudósoknak eszükbe sem jut közelebbről vizsgálni őket, vajon miben rejlik a titkuk.

Ez, persze, nem változtat a tényen, hogy nemcsak a világmindenségben, illetve a földi környezetünkben, hanem magában az emberi szervezetben is rejlenek még olyan csodák, melyekre nincs magyarázat. Legalább is egyelőre…

forrás: nemere.hu

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar