Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Szabadkőműves összeesküvések 1.rész

img

Az évek során egyre inkább aggodalmas figyelem övezte a szabadkőműves rendek nemzetközi eseményekben vállalt szerepét – kezdve az amerikai és a francia forradalomtól egészen napjainkig. Az aggodalom néha, mint például a kőműves-ellenes mozgalom idején, egyenesen üldözési mániába csapott át.

Érthetőbbé teszi ezt a gyanakvást a jelentősebb szabadkőművesek közül csupán néhány tucatnyi felsorolása, kezdve Washington, Monroe, Jackson, Polk, Buchanan, Andrew Johnson, Garfield, Taft, Harding, Truman, Ford, Theodore Roosevelt és Franklin Roosevelt amerikai elnökökkel; de a híres amerikai tagok közé tartozott még John Hancock, Benjamin Franklin, Paul Revere, Sam Houston, Davy Crockett, Jim Bowie, Douglas MacArthur, J. Edgar Hoover és Hubert Humphrey is.

Más országok híres történelmi személyiségei közül szabadkőműves volt Winston Churchill, Cecil Rhodes, Horatio Nelson, Arthur Wellington herceg, Sir John Moore, Simon Bolivar, Giuseppe Garibaldi, Franz Joseph Haydn (aki a Deutschland über Alles zenéjét is szerezte), Wolfgang Amadeus Mozart, Johann Wolfgang von Goethe, Voltaire, Giuseppe Mazzini, Mihail Bakunyin, Alekszandr Kerenszkij, Alekszandr Puskin, Benito Juárez és Jose de San Martín is.

Az említett hírességek olyan sokfélék és annyira eltérőek, hogy Baigent és Leigh érvelése szerint emiatt „nemcsak hogy lehetetlenné válik a szabadkőművességet valamilyen politikai beállítottsággal azonosítani, de még közös politikai nevezőre sem lehet hozni a tagjait”.

A korai szabadkőművesség és a templomos lovagok alapos tanulmányozása során azonban Baigent és Leigh nem figyelt fel a szabadkőművességbe a XVIII. század végén beszivárgó illuminátusokra. Ezzel az áramlattal érkezett a rendbe Hegel és Weishaupt filozófiája, mely szerint „ cél szentesíti az eszközt” és „szintézishez szükség van két ellentétes erőre”.

Az összeesküvés-kutatók világosan leírják, hogy az illuminizált szabadkőművesek minden alkalmat megragadtak ahhoz, hogy ügyüket előrébb vigyék, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban melyik oldalon álltak. A szabadkőműves jelmondat – „Ordo ab Chao”, azaz Káoszból Rend -sokak szerint a kőművesség azon törekvésére utal, hogy megteremtse a tudás rendjét a világban uralkodó számos hit és filozófiai irányzat káoszában, azaz létrehozza az Új Világrendet.

Epperson magyarázata szerint azonban a jelmondat valójában azt jelenti, hogy „Isten ‘káoszát’ Lucifer ‘rendje’ fogja felváltani”. Texe Marrs sokkal világibb alapokra helyezi magyarázatát, szerinte az „Ordo ab Chao” jelmondat az „Illuminátusok Titkos Tana”, mely a Hegel-féle „ krízis esélyhez juttat” elvén alapszik. Marrs állítja: „káosz megteremtésén munkálkodnak, hogy kihasználhassák a zűrzavar miatt feldühödött és frusztrált emberek kétségbeesett vágyakozását a rend után”.

Bramley éppen ennek a rendszernek a korai működését vélte felfedezni a katolikus II. Jakab 1688-as trónfosztása utáni Angliában. Megjegyezve, hogy a Nagy Anyapáholy szabadkőműves fokozatokkal ruházta fel a következő, Hannover-házból származó királyt, Bramley hozzátette, hogy „az angol Nagypáholy határozottan Hannoverpárti volt, és a kényes politikai helyzeteket csupán azzal gondolta elkerülni, hogy támogatta a Hannoverház uralmon maradását.

Ha a Testvériség tevékenységének machiavellisztikus természetét vesszük alapul, és úgy tekintjük a Nagy Anyapáholyt, mint a Testvériség egyik klikkjét, mely egy vitatható politikai ügynek (azaz a nagy-britanniai Hannover-házi uralomnak) az életben tartását szolgálja, akkor arra számíthatunk, hogy a Testvériség hálózatából kinő majd egy olyan klikk, amely az ellenzéket támogatja. És pontosan ez is történt.

Röviddel a Nagy Anyapáholy megalapítása után létrehoztak egy új kőműves rendszert [a szabadkőműves jakobitákat], mely nyíltan szembeszállt a Hannover-házzal!”

A szabadkőműves összeesküvésekről szóló beszámolók – ilyeneket nehezen találunk a népszerű kiadványokban, s még nehezebb bizonyítani őket – nem korlátozódnak a múlt homályba vesző területére. Egy Ronald Reagan elnöksége alatt lejátszódott esemény, melyet mély hallgatás övezett, világosan bebizonyította, hogy legalább egy (ha ugyan nem több) kőműves páholy munkálkodott az olasz kormány megdöntésén.

A botrányos esethez köze volt egy kevésbé ismert csoportnak, a Máltai Lovagrendnek is, mely kapcsolatban állt a szabadkőművesekkel, és megörökölte a régi templomos lovagok katonai fokozatait.

John J. Raskob, a Máltai Lovagok Amerikai Rendjét (American Order of the Knights of Malta) megalapító tizenhárom ember egyike az 1930-as évek elején részt vett egy Roosevelt elnök megbuktatását célzó puccskísérletben, mely csak azért fulladt kudarcba, mert Smedley Butler haditengerészeti vezérőrnagy leleplezte a készülődést.

A legújabbkori Amerikai Lovagok közé tartozott John McCone és William Casey is; mindketten a CIA igazgatójaként dolgoztak. Casey-t, valamint Reagan első külügyminiszterét, Alexander Haiget egyesek kapcsolatba hozták egy Licio Gelli nevű Lovaggal, aki az 1980-as években egy jelentéktelen olasz szabadkőműves páholy tevékenységét a maffia, a Vatikáni Bank és a CIA segítségével „világméretű fasiszta összeesküvéssé” duzzasztotta.

A Propaganda Masonica Due, ismertebb nevén a P2 Páholy Olaszországban jött létre 1877-ben azzal a céllal, hogy kiszolgálja a Rómába utazó olasz szabadkőműveseket. 

Az 1963-ban szabadkőművessé lett Gelli 1966-ra már magához is ragadta a P2 irányítását és a tagok számát tizennégyről közel ezerre növelte. Nyilvánvaló, hogy voltak segítői. Mino Pecorelli olasz újságíró (maga is P2 tag) azt állította, hogy a P2-t anyagilag a CIA támogatta – a vádat 1990-ben Richard Brenneke, a CIA egyik szerződéses ügynöke is megismételte.

Pecorelli később klasszikus alvilági leszámolás áldozata lett: halálos lövést kapott a száján át. Icke szerint a P2 Páholy nemcsak a CIA-val, hanem „ karbonárikkal, vagyis a szabadkőművesek, a maffia és a[z olasz] hadsereg ötvözetével” is kapcsolatban állt. Gelli – akiről egy helyütt így írtak:

„Klaus Barbie [náci háborús bűnös] üzleti partnere, Juan Perón [dél-amerikai fasiszta diktátor] pénzügyi támogatója, fizetett CIA informátor, és Ronald Reagan 1980-as elnöki beiktatásának egyik díszvendége” – olyan „titkos szervezetet” hozott létre, amit egy olasz bírósági vádirat a következőképpen jellemzett:

„megvolt az a roppant hatalma, hogy olyannyira irányítása alá vonja egy egész ország intézményrendszerét, míg tulajdonképpen államon belüli állammá nem vált”. Gelli ráadásul állítása szerint baráti viszonyban volt a korábbi CIA-igazgató és elnök George Bush-sal, aki egyébként egyesek szerint „tiszteletbeli” P2-tag.

Felhasznált irodalom: Jim Marrs: Rule by Secrecy

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar