Robert Allan Monroe

Robert Allan Monroe -t egyaránt tekinthetjük kiemelkedő képességű parafenoménnek és egyben parakutatónak is, ugyanis az általa spontán megélt úgynevezett testelhagyásos állapotokat a továbbiakban önkísérletileg gyakorolta, fejlesztette és egyben vizsgálta is.

Monroe sokáig újságíróként és rádiós műsorvezetőként élt és dolgozott Amerikában, így alapvetően racionalista és analitikus személyiségként őt magát lepte meg legjobban váratlanul fellépő képessége. Az ezerkilencszázötvenes évek végén ugyanis Monroe egy különös élményt élt meg, nevezetesen azt, hogy félálomszerű állapotában elszakadt a testétől és a fizikai tárgyakon akadálytalanul áthaladva közeli és távoli helyszíneket tudott meglátogatni.

Bár Raymond A. Moody halálközeli élményekkel kapcsolatos megfigyelései ekkor még nem álltak rendelkezésre, ma már tudjuk, hogy azok egy könnyen igazolható részét ugyanez a megtapasztalás, vagyis a testtől való elszakadás képezi, ráadásul az emberi kultúra évezredeiből is bőven maradtak ránk hasonló beszámolók.

Monroe ugyanakkor érthető módon megdöbbenve, de kritikusan állt élményeihez, orvosokkal és pszichológusokkal is megvizsgáltatva magát. Noha egészségügyileg semmi beteges vagy abnormális vonatkozást nem találtak nála, testen kívüli élményei folytatódtak, sőt egyre megbízhatóbban tudta létrehozni őket, előidézésükhöz sajátos technikákat is kifejlesztve.

Monroe képességeit a parapszichológia tudományos berkeiben is górcső alá vették, Charles T. Tart amerikai pszi-kutató több kísérletsorozatot is végzett vele az ezerkilencszázhatvanas években a virginiai orvostudományi egyetem EEG laboratóriumában, majd Kaliforniában is.

Monroe ezekben részleges, de egyértelmű sikereket ért el, egy alkalommal például le tudott „olvasni” egy fizikailag elszeparált helyen lévő ötjegyű számot, ami túlmutat az általánosan vizsgált pszi képességek ismert határain. Mindeközben a műszerek szerint az álmodás fiziológiai jeleit mutatta, bár az utasításokra mérhetően reagált.

Monroe szubjektív élményei azonban mindezeken jóval túlmutatnak, számos precíz feljegyzése szerint „utazásai” idővel nemcsak az ismert valóság helyszínein zajlottak, hanem térben és talán időben is távoli világokba látogatott, ezeket ugyanakkor érthető módon kevéssé lehetett igazolhatóvá tenni. Más kísérleteiben „utazásai” valóságosságáról mégis számos esetben kapott visszaigazolást, ezekről többek között a magyarul is megjelent „Testen kívüli élmények” című könyvében olvashatunk.

Az önkísérletek hosszú és eredményes korszaka után 1985-ben Robert Allan Monroe megalapította a „Monroe Intézetet”, amelynek fő tevékenysége a tudat speciálisan módosult állapotainak különböző hanghatásokkal való létrehozása, illetve annak kutatása és oktatása volt. Itt fejlesztette ki az úgynevezett „Hemi-Sync” audiális technikát, ami az agyféltekék szinkronizációjára épül.

Ez az állapot, vagyis a jobb és a bal agyfélteke összehangolódása, az intézet szerint olyan meditációs élményt válthat ki, amelyben a testelhagyás lehetősége is közelebb kerül a gyakorló számára. Bár Monroe élményeinek és módszereinek valóságosságát illetve hatékonyságát máig sokan vitatják, ebben a témakörben, vagyis a testelhagyás szándékolt létrehozásában máig a legalaposabb kutatónak és legsikeresebb alanynak tekinthetjük. R. A. Monroe 1995-ben hunyt el, intézetét azóta lánya, Laurie Monroe vezeti.

Forrás: Paulinyi Tamás – parapszichologia.hu/Elixír magazin

Hirdetés