Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A poba varázslat

img

Milarepa több alkalommal is keresztülszállt a Csomolungma felett. A hiedelem szerint a varázsló teljes testi valóságban repül; jól látható és a régi világban a jámbor tibetiek nem is igen lepődtek meg, ha egy-egy varázsló átszállt a fejük felett.

E varázslat fejlettebb formája a poba, amely már sokkal komolyabb felkészülést igényel. A poba varázslat során a varázsló nemcsak arra képes, hogy fittyet hányjon a gravitációra, hanem arra is, hogy testét halottá tegye, míg lelke kiszabadul a test börtönéből, és tetszés szerinti helyre szárnyal.

Ilyen esetekben a testből kiszabadult lélek láthatatlan, képes a föld bármely pontján megjelenni, de nemcsak a föld érhető el számára, hanem a csillagok is vagy az alvilág. 

Egyes elképzelések szerint, ha a varázsló a pobát gyakorolja, lelke kettéválik egy magasabb és egy alacsonyabb rendű lélekre. A magasabb rendű az, amely kiszabadulva a test börtönéből szabadon szárnyal, az alacsonyabb rendű pedig csak arra ügyel, hogy az elhagyott test életben maradjon.

E varázslattal kapcsolatos elképzelések szerint a testből kilépett lélek materializálódhat, azaz fizikai formát vehet fel. E forma tökéletesen azonos azzal, amelyet az alacsonyabb rendű lélek tart életben. Így a test hasonmása jön létre, amely megkülönböztethetetlen az előbbitől. Ezzel magyarázható az a „jelenség”, hogy egy-egy ember egyszerre két helyen is képes jelen lenni.

A testből kiszabaduló lélekkel való manipulációknak ezzel azonban még nincs vége. A legmagasabb fokozat az, amikor a testből kiszabaduló lélek beköltözik egy halott testébe: akár emberébe, akár állatéba.

Herrmanns idéz egy népszerű tibeti történetet, amely e varázslás veszélyeire hívja fel a figyelmet. Történt egyszer, hogy egy királyfi és a király első miniszterének fia sétát tettek a palotához közeli erdőben. Sétájuk közben egy fészekalja madárfiókát pillantottak meg, amint anyjuk szeretettel táplálta őket.

Hirtelen ragadozómadár csapott le az égből megölve az anyamadarat. A két barát, de különösen a királyfi, elszörnyedve figyelte a jelenetet és arra gondolt, hogy a madárfiókák hamarosan éhen fognak halni, hiszen nincs aki táplálja őket. 

A királyfi szívét elöntötte a bánat és az együttérzés. Gondolt egy merészet és úgy határozott, hogy itt az ideje felhasználni mágikus képességeit, amelyeket már régen kifejlesztettek benne apja varázslómesterei.

Megkérte barátját, hogy amíg ő kiszabadítja lelkét testének rabságából s a lélek elhagyja lakóhelyét, vigyázzon árva testére. Végigzuhant a földön: lelke kiszállt a testéből és beleköltözött az anyamadár üresen maradt hullájába.

Az anyamadár „feléledt”: ismét táplálni kezdte fiókáit. A királyfi teste ezalatt látszólag élettelenül hevert az erdő fái alatt. A miniszter fia, aki szintén messze jutott a varázslás tudományában, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbálja képességeit; gyorsan beleköltöztette lelkét a királyfi magára hagyott testébe.

S hogy ennek az átváltozásnak nemcsak kíváncsisága volt az oka, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azonnal összeszűrte a levet a királyfi feleségével, akivel már régóta szeretett volna intim kapcsolatba kerülni.

Mekkora volt szegény királyfink meglepetése és csalódása, amikor vissza akarván költözni saját testébe, már „lakottnak” találta. Mit tehetett egyebet – ha nem akart örökké madár maradni -, mint hogy lelkét a miniszterfi elhagyott testébe költöztette. Csak hosszadalmas kalandok árán sikerült végül is győzedelmeskednie az igazságnak: a királyfi lelke visszatérhetett saját testébe.

Rejtélyek szigete / Felhasznált irodalom: Lőrincz L. László:Démonok és varázslók Tibetben

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar