Negyedik típusú találkozások (The Fourth Kind) – Teljes film

1972-ben felállítottak egy skálát az idegenekkel való találkozásokra.

Ha valaki lát egy UFO-t, azt az első típusú találkozásokhoz sorolják.

Ha bizonyítékot is szerez a találkozásról, az már a második típusba tartozik. Harmadik típusú találkozás az, amikor konkrét kapcsolatfelvétel történik az idegen lényekkel.

A negyedik típust – amikor elrabolják az idegenek az embert – igen nehéz bizonyítani, az esetek nagy részében csak fikciónak, figyelemfelkeltésnek tartják az emberek. Egészen mostanáig.

Az igaz alapokon nyugvó thriller (amiről később kiderült, hogy valójában áldokumentumfilm) középpontjában egy a mai napig meg nem oldott rejtély áll.

A történet egy alaszkai kisvárosban, Nome-ban játszódik, ahol a szokottnál is magasabb számú furcsa dolog történik.

Az emberek nyugtalanul alszanak, furcsa dolgokat látnak és másnap reggel mégsem emlékeznek semmire. A városból többen Dr. Abbey Tyler pszichológushoz fordulnak, aki egyedül neveli gyerekeit, miután férjét meggyilkolták. A doktornő hipnotizálást alkalmaz, hogy előhozza az emlékeiket, de eleinte ez sem vezet eredményre – nem is beszélve arról, hogy törvénybe ütköző hipnotizálnia a betegeit.

Ő azonban egyre jobban beleveti magát az ügybe, főleg amikor a betegek visszaemlékezésiben közös pontokat talál, ám ekkor az egyik pszichózisa tragédiába torkollik.

Ekkor már nem csak szakmai, de személyes okokból is az eseményláncolat részese lesz. Az elmondások és események alapján pedig szépen lassan tudatosul benne és társaiban (idővel ugyanis más szakértők segítségét is igénybe veszi): minden ami a városban történik akár az idegenek műve is lehet.

A történetben fontos szerepet kap a narráció, de tulajdonképpen az egész úgy elevenedik meg előttünk, hogy az eredeti felvételeket kiegészítik rekonstruált felvételekkel.

Magyarán újra eljátsszák az eseményeket és amikor kételkednénk bevágnak egyet az “eredetiből”. Talán ebben is van a film titka, hogy elég ügyesen megvágták ahhoz, hogy az ijedősebbek számára tényleg természetesnek hasson. Ezt az ijedtségi állapotot a hanghatások is elég jól előidézik, aminek hatására beleélősek hátán könnyen végigfut a hideg.

Először kissé szokatlan lehet, hogy mindenkiből kettő van, még annak ellenére is, hogy Milla Jovovich már a film elején elmondja miért ezt a megoldást választották. Az is érdekes, hogy az eredeti karakterek nem is adták a nevüket a filmhez, tehát a film készítői ezzel is azt a vonalat szerették volna erőltetni, hogy eredetinek tűnjön az amit látunk.

Vannak benne egészen jó jelenetek, de egy-két esetben talán átestek a ló túloldalára a készítők. Túlságosan le akarják nyomni a torkunkon az ő elképzeléseiket, ezzel elvéve a lehetőséget attól, hogy mi fantáziáljunk arról mi is történt valójában.

A negatívumok közé azt is felsorolhatjuk, hogy kevésbé érezzük magunkat jelen a történetben, mint a többi hasonló alkotás esetében. A The Fourth Kind mindenesetre jó vitatéma és alapfilm lehet a paranormális összeesküvések kedvelőinek.

Hirdetés