Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Miért meditáljunk?

img

Meditáljunk? De vajon minek? Ez az írás erre keresi a választ!

„Az élet értelme a rácsodálkozás” – írja Osho. „A tudatosság mindannak a korlátok nélküli érzékelése, ami történik.” Nem tudunk korlátozás nélkül érzékelni, hiszen éber tudatunk a realitásnak csak egy töredékét fogja fel. Tudatos elménk hatótávolságán kívül esik az, ami túl van ezen a határon – de létezik.

A meditáció út a totális tudathoz, a mindent átfogó érzékelési képességhez. A meditációval beléphetünk egy eddig lezárt területre, ahol személyiségünk feltáratlan forrásai vannak.

Tudatunk korlátai közé zárva, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felismerhessük a dolgok összefüggéseit és az egységét. Ennek legfőbb oka a polaritás megtapasztalása, amely anyagi világunkat jellemzi. A valóság egységben létezik, olyan mint egy mindent átfogó kibernetikus szabályozó kör, ami az isteni törvények szerint működik. Minden mindennel összefügg, önmagában semmi sincs. Korlátozott emberi tudatunkkal azonban nem tudjuk felfogni ezt az egységet, csak a polaritást, ezért a világ számunkra csak a látszólagos ellentétekben tud megnyilvánulni: férfi és nő, nappal és éjszaka, egészség és betegség, élet és halál, plusz és mínusz.

A polaritás egyik alaptapasztalata a légzés, így ezen keresztül tudjuk a legjobban megismerni. A belégzéshez kilégzésre van szükség, a kettő összetartozik, és ha eltüntetjük az egyik pólust, eltűnik a másik is. A pólusok váltakozása ritmust szül. Ez a ritmus jelenti az életet, és ez minden létező alapmodellje. A két pólus szoros összefüggéséből ismerhetjük meg az egységet, ami a pólusok alapja. Az egység az ember számára mindig a valóság két, egymást követő aspektusa. Mivel mindig szükség van az egyik pólusra, hogy megtapasztalhassuk a másikat, mindkettőnek megvan a létjogosultsága és az értelme. A törvényszerűen működő kozmoszban mindennek megvan az értelme.

Thorwald Dethlefsen pszichoterapeuta írja: „Az embereknek az a szokásuk, hogy felosztják a világot olyan dolgokra, amelyek létezhetnek, és olyanokra, amelyeknek nem lenne szabad lenniük.” Ha nem akarjuk elismerni, hogy a valóság bizonyos részeinek is van létjogosultságuk, akkor nem akarjuk meglátni a realitás egy szeletét. Ez pedig visszahat ránk, hiszen amikor megpróbáljuk elnyomni a valóságot, ellenerő keletkezik, amit hamarosan megérzünk. Dethlefsen ettől óv: „Az emberi szenvedés legnagyobb része a körülményekkel szembeni ellenállásunkból adódik.”

Ez a „vagy-vagy” gondolkodás, amivel a világot szemléljük, arra kényszerít, hogy sok dolgot elnyomjunk magunkban, mivel nem tudjuk elfogadni az értéküket. Értékmérőink a ,jó” és a „rossz”, s ezzel személyiségünk egy nagy részét árnyékba szorítjuk, ami megakadályozza lényünk kibontakozását. Megbetegszünk, mert erőszakkal csorbítjuk a személyiségünket.

A mélypszichológia által „árnyéknak” nevezett terület a valóság poláris megtapasztalásából származik. Mivel azonban az emberi szenvedéstől csak az vált meg, ha újra megtaláljuk az egységet, az árnyék személyiségünkbe való integrálásának jelentős szerepe van. Ez nemcsak nehéz feladatnak tűnik, hanem az is. A jó hír viszont az, hogy pontosan az árnyékoldalban rejlenek olyan erők, amelyek csak arra várnak, hogy felszabaduljanak, és megerősítik, kibővítik személyiségünket.

Az Angliába menekült tibeti vallási vezető, Chögyam Trungpa, ezt olyan hulladékhoz hasonlítja, amit trágyaként kell használni a fejlődéshez: „A jó gazda azonban összegyűjti a hulladékot, akkor is, ha az büdös vagy piszkos munkával jár, és amikor az ismét használhatóvá válik, kihordja a földre.”

Ezért kell megismerni és elfogadni az árnyékoldalt. Fel kell tárnunk és ki kell békülnünk ezzel a részünkkel is, hiszen hozzánk tartozó dolgokról van szó. Csak ebben az esetben fogadjuk el a valóság mindkét pólusát, és ismerjük meg átfogóan. Ezzel az önismerettel teljesíti az ember azt a fontos feladatot, amit az élettől kap. Thorwald Dethlefsen így| fogalmaz: „Az ember legfőbb célja – nevezzük bár bölcsességnek vagy megvilágosodásnak – hogy mindenre rá tudjon nézni, és elismerje, hogy úgy jó, ahogyan van.”

A meditáció az önmegismerést szolgálja, és segít feldolgozni az árnyékoldalt. Ez az oka annak, hogy a pszichoterápiában egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a meditációs technikákat. A meditáció során fellépő mély nyugalomban eltűnnek a félelmek és a szorongások. Azokat a gondolatokat és vágyakat, amelyektől eddig féltünk, a meditáció ítéletmentessé teszi, így lehetőséget ad a velük való szembenézésre.

Önmagunk megismerése gyakran fájdalmas. Aki ezen az úton jár, időnként olyan dolgokat tapasztal, amelyektől szinte megrökönyödik. Látszólag legyőzhetetlen ellentmondások bukkannak fel, és a polaritás rémsége egyértelművé válik. Mégis, amikor lelkünk ezen jelenségeivel foglalkozunk, megérthetjük őket, és a polaritásban felismerhetjük az egység erejét.

A meditációs technikák lehetőséget biztosítanak arra, hogy túllépjük duális világképünket, összekapcsoljuk a látszólagos ellentéteket, feloldjuk az alany és a tárgy megszokott megkülönböztetését, és létrehozzunk egy átfogó, egységes szemléletet.

Az egységet akkor érjük el, ha korlátozott felszíni tudatunkat összekapcsoljuk határtalan tudattalanunkkal. Ehhez meg kell tisztítanunk, és átjárhatóvá kell tennünk a tudatsíkokat elválasztó rétegeket. Meditációval el lehet ezt érni. Ez ugrás a tudattalanba, személyiségünk mélységeibe. A meditáció ezért sokkal több, mint a relaxálás bár sok nyugati ember azt hiszi, hogy a kettő azonos. Az ellazulás és a stressz feloldása csak kellemes kísérője lehet a meditációnak, de semmi több.

A jóleső érzéseket a meditációban gyakran a teljes személyiséget kereső, kevésbé kellemes érzések követik. Mivel el vagyunk választva lelkünk nagy részétől, a meditációt „tudati mankónak” használjuk teljes lényünk megismerése során. Fel kell készülnünk arra, hogy a meditáció – bármely okból is végezzük – mindig többet ad, mint, amit várunk tőle.

forrás:Fénykeresők

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar