Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A mesterséges Hold 2.rész

img

A Hold további furcsaságai is azt látszanak alátámasztani, hogy a belsejében valamiféle tevékenység folyik, illetve valakik munkálkodnak rajta.

A Hold felszínén látható furcsa képződmények puszta felsorolása is megtöltené ezt a lapot, így csak az érdekesebbekről ejtünk néhány szót.

A Holdról készült fényképeken számtalan kupolaszerű építményt láthatunk, amelyek gyakran csoportokba tömörülve állnak. Felületük sima és szabályos.

A szürke holdporban jól megmaradnak azok a lánctalpszerű nyomok, amelyeket a vándorló kövek hagynak, miközben vízszintesen vagy a kráterfalon le és fölfelé(!) gurulnak. Ezek a kövek gyakran elérik a húsz méteres átmérőt és a huszonöt fokos emelkedők sem állják az útjukat.

A kutatók holdsugaraknak nevezik azokat a furcsa vonalakat, amelyek egyes kráterek között húzódnak. Az űrhajósok vizsgálatai szerint ezek a sugarak finom és világosabb színű holdporból állnak, akárcsak a labdarúgópályák krétavonalai, vagy inkább a perui Nazca-vonalak.

Az az elképzelés, hogy ezeket a vonalakat a meteorbecsapódások révén kiszóródó por hozza létre, nem elfogadható, mert egyes kráterek körül egyáltalán nincsenek ilyenek, más krátereknél pedig csak egy, vagy két irányba vezetnek. Mi okozhatja vagy még inkább mi hozhatja létre ezeket a vonalakat?

Egyesek szerint a kráterekben bányászat folyik és a szállító járművekre – űrhajók vagy teherautók – ragadt, illetve azokról leszóródó anyag látszik meg. Az is lehetséges, mint azt a hasonló földi vonalakról állítják, hogy irányjelzésre szolgálnak a felszín fölött alacsonyan repülő UFO-knak.

Az Apollo-program keretében felállított automata mérőműszerek egy tizennégy órán át látható vízpára felhőt észleltek egy száz négyzetkilométeres terület fölött. Az Apollo-16 űrhajósai pedig egy olyan kőzetet hoztak magukkal, amelyben megrozsdásodott vasat találtak. Miként lehetséges, hogy ez a folyamat a nedvesség és oxigén jelenléte nélkül végbement?

Az Apollo-16 űrhajósai (Ken Mattingly, John Young és Charles Duke) között egy érdekes felszíni képződményről esett szó a holdséta alatt:

Duke: Ez hihetetlen. Itt nem tudom felállítani a gnómont (földmérő eszköz). Talán a dombtetőn.

Young: Rendben, de nem lesz könnyű felmásznod oda. Rövid szünet, amíg Duke felkapaszkodik a domboldalon.

Duke: Fenn vagyok. Hú, ember, micsoda látvány! Odalent minden kőkockákkal van borítva, úgy öt méteresek lehetnek. Mindegyik be van állítva északkeleti irányba. A lejtőkön is vannak.

Mattingly: Érdekes kilátás lehet.

Duke: Az egyiket kék színű, üvegszerű anyag borítja.

A Viharok Tengere szélén van egy különös alakzat, amely Dr. H.P. Wilkins, neves amerikai holdkutató szerint, a belső világba vezet. Wilkins haláláig meg volt győződve arról, hogy a Hold felszíne alatt barlangok vannak, amelyek bejáratai láthatóak a felszínről. Ő maga is felfedezett egy ilyen nyílást a Cassini-kráterben. Véleménye szerint a Holdon és környékén megfigyelt UFO-k ezeken a nyílásokon át közlekednek.

A tudományos közlemények szerint a Hold gravitációs ereje egyhatoda a földiének, vagyis egy hatvan kilogrammos tárgy csak tíz kilogrammot nyom odafent. Mielőtt űrhajósaink leszálltak volna a Holdon, sokan gondolták úgy, hogy asztronautáink atletikus mozgásokat végezhetnek a kisebb tömegvonzású égitesten. Nos, ez a bemutató elmaradt.

John Young (Apollo-16) a holdséta során megpróbált olyan magasra ugrani, amennyire csak lehet, ám 45 centiméternél magasabbra nem tudott. Tekintve, hogy a felszereléseivel együtt a Földön összesen kilencven kilogramm súlyt képviselő Young a Holdon csak tizenöt kilogramm, ez nagyon kevés.

Az egyik NASA felvételen azt látjuk, amint Alan Bean (Apollo-12) egy állítólag nyolcvan földi kilogrammos, kézsúlyzó formájú felszerelést tart egy kézzel ( a Holdon ez tizenhárom kg.) A probléma csak az, hogy a képen jól kivehető amint a kb. két centiméter átmérőjű fémrúd meghajlik a súly alatt. A filmfelvételek még többet elárulnak. A felszerelést cipelő Bean kezében a rúd végei fel-le himbálóznak, ezzel is jelezve, hogy nagy súly van rajtuk.

Az Apollo-14 legénységéről készült felvételeken láthatjuk, amint az egyik űrhajós térdre esik és csak társa segítségével tud felkelni. A továbbiakban egy domboldalon másznak fel, eközben a pulzusszámuk vészesen megemelkedik, olyannyira, hogy félúton visszafordulnak.

Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a Hold gravitációs ereje nagyobb, mint azt a csillagászok állítják, akkor el kell gondolkoznunk azon a kérdésen is, hogy ez a vonzóerő nem elegendő-e valamilyen légkör megtartásához. Ezzel talán érthető volna egy furcsa jelenet, amikor az Apollo-14 űrhajósai által felállított amerikai zászló meglebben, mire a két asztronauta viharos gyorsasággal ugrik a jelenetet rögzítő kamera lencséje elé, eltakarva ezzel a lobogót.

forrás: A világ leghíresebb UFO-dossziéi 1.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar