Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Keresztül a fényen

img

Mellen-Thomas Benedict egy olyan művész, aki 1982-ben túlélt egy halál közeli élményt. Több mint egy óráig volt halott, amikor lelke felemelkedett a testéből és a fénybe került.

Kíváncsian a világegyetemre, elragadtatott a létezés távoli mélységeibe és tovább, az ősrobbanáson túli energikus ürességbe. Dr. Kenneth Ring azt mondta, „Ez a legfigyelemreméltóbb történet, amellyel a halál közeli élményeket vizsgáló, átfogó kutatásaim során találkoztam.”

ÚT A HALÁLHOZ

1982-ben haltam meg végzetes rákban. Az állapotom nem volt műthető, és úgy döntöttem, hogy nem vállalom a kemoterápiát. Az orvosok 6-8 hónapot adtak. Épp ezekben az időkben nagy kétségeim voltak a nukleáris-, és ökológiai válság, valamint ehhez hasonló dolgok miatt. Azt gondoltam, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg csak egy rákos szervezet vagyok a bolygó számára. Végső soron ez az, ami végzett velem. A halálom előtt kipróbáltam az összes alternatív gyógymódot, de egyik sem segített.

Megállapítottam, hogy ez csak Isten és köztem fog eldőlni. Sohasem foglalkoztam Istennel, sőt, sosem érdekelt semmilyen spiritualitás, de közeledő halálom egy küldetésre szólított, hogy több információt szerezzek a spiritualitás dolgokról és az alternatív gyógyításról. Különböző vallásokról és filozófiákról olvastam, amelyek reményt adtak, hogy talán van valami a túlvilágon.

Mivel nem volt egészségügyi biztosításom, minden megtakarításom elment a vizsgálatokra. Meg akartam óvni a családomat ettől az egésztől, ezért elhatároztam, hogy egyedül csinálom végig. Végül házi ellátásba kerültem, egy áldott angyallal, az ápolómmal akit, most „Anne”-nek fogok hívni. Velem maradt mindenen keresztül, ami még rám várt, az ezt követő 18 hónapban.

ISTEN FÉNYE

4:30-kor ébredtem fel, és tudtam, hogy ennyi volt. Meg fogok halni. Felhívtam néhány barátomat, hogy elköszönjek. Felébresztettem Annet, és megígértettem vele, hogy a halott testemet háborítatlanul hagyják 6 órán keresztül, mert azt olvastam, hogy halálunkkor mindenféle érdekes dolog történik, majd visszamentem aludni.

A következő, amire emlékszem, hogy teljesen tudatomnál vagyok és állok, míg testem az ágyban fekszik. Olyan volt, mintha sötétség vett volna körül, mégis láttam minden szobát a házban, az emeleten és még a lakás alatt is.

Világosság támadt. Felé fordultam és tudtam, hogy ez hasonló ahhoz, amit mások beszámolóiban olvastam a halál közeli élményről. Az egész csodálatos, kézzel fogható és hívogató volt. Úgy vágytam a fény felé menni, mintha csak a képzeletbeli anyukám vagy apukám karjaiba rohantam volna. Ahogy a fény felé haladtam, tudtam, ha elérem a fényt, meghalok. Így azt gondoltam: „Várj, kérlek! Beszélni szeretnék, mielőtt elmegyek.” Az egész élmény megállt. Rájöttem, hogy van irányításom a jelenség felett. A kérésemet tiszteletben tartották. Beszéltem a Fénnyel. Ez a legjobb kifejezés arra, hogy leírjam. A fény különböző formákat vett fel, mint Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetikus képek és jelek. Valamilyen telepatikus módon megkérdeztem: „Mi folyik itt?”

Azt válaszolta, hogy a hitünk befolyással van az ilyenkor kapott visszajelzésre. Ha buddhista, katolikus vagy fundamentalista vagy, akkor a saját képeid alapján kapsz visszajelzést. Egy magasabb én mátrix tudatába kerültem, amely kapcsolatban van a forrással. Mindannyian rendelkezünk egy magasabb énnel, vagy a lényünk egy lélekfeletti részével, amely kapcsolódik. Minden magasabb én úgy kapcsolódik egymáshoz, mintha egyetlen élőlény lenne. Mintha minden ember egy lenne, szó szerint. Olyan volt, mint minden szeretet, amire valaha vágytam, és ez olyan szeretet volt, amely regenerál és meggyógyít.

Ekkora már felkészültem, és azt mondtam: „Készen állok, vigyél el.” Ekkor a fény átváltozott a legszebb dologgá, amit csak láttam: a bolygón lévő lelkekből álló mandalává. Láttam, hogy mi vagyunk a legszebb teremtmények – elegánsak, egzotikusak… minden. El sem tudom mondani, egy pillanat alatt mennyire megváltoztatta az emberekről alkotott véleményemet.

Azt mondtam/gondoltam/éreztem: „Ó, Istenem, nem vettem észre.” Megdöbbentett, ahogy láttam, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság. Az emberek tehetnek szörnyű dolgokat tudatlanságból vagy a nélkülözés miatt, de egy lélek sem gonosz. Amit minden ember keres, ami fenntartja őket, az a szeretet, ahogy azt a Fény mondta. A szeretet hiánya az, ami eltorzítja őket.

A felismerések csak jöttek és jöttek. „Ez azt jelenti, hogy az emberi faj megmenekül?” Robbanásszerű trombitaszóként, spirális fényzuhany kíséretében, a Fény „beszélt”. Mondván: „Ti mentitek, váltjátok meg és gyógyítjátok meg magatokat. Mindig is tettétek és tenni fogjátok. Ezzel a hatalommal lettetek megteremtve a világ kezdetétől fogva.”

Abban a pillanatban rájöttem, hogy MEGMENEKÜLTÜNK. Erről szól a „második eljövetel”. Teljes szívemből megköszöntem az Isteni Fénynek. A legjobb, amit mondani tudtam az volt: „Ó kedves Isten, kedves Univerzum, kedves Nagyság Maga, szeretem az Életemet.”

Úgy tűnt, a Fény még mélyebben magába szív. Elnyelt. Beléptem egy másik birodalomba, egy mélyebbe, mint az előző. Egy hatalmas fénysugár elé kerültem, amely mély volt és teli. Megkérdeztem, mi az, és a Fény válaszolt: „Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a vízből és töltsd meg a szíved.” Ittam belőle. Extázisban voltam.

A SEMMISÉG ÜRESSÉGE

Hirtelen úgy tűnt, mintha elrepültem volna erről a bolygóról ezen a fénysugáron.  Láttam, ahogy a Föld messzire száll. Elsüvített mellettem a naprendszer majd eltűnt a messzeségben. Keresztülrepültem a galaxis középpontján, egyre több és több tudást szívva magamba, ahogy mentem. Megtanultam, hogy ez és az univerzum összes galaxisa nyüzsög a különböző életformáktól. Sok világot láttam, és nem vagyunk egyedül az univerzumban.

Úgy tűnik, mintha az összes teremtmény a világegyetemben elszárnyalt volna mellettem, majd eltűntek volna a Fény egy pontjában. Ezután szinte azonnal egy második Fény is megjelent. Ahogy átkerültem a második Fénybe, éreztem, hogy túl értem a tökéletességen. Az ürességben voltam, a teremtés előtt, az idő kezdeténél, a rezgés első világában. Megpihentem a Teremtés Szemében, ami olyan érzés volt, mintha megérintettem volna Isten Arcát. Ez nem egy vallási érzés volt. Egyszerűen egy voltam az Abszolút Élettel és Tudatossággal.

Évekbe telne, hogy feldolgozzam az Ürességnek ezt az élményét. Kevesebb volt a semminél, mégis hatalmasabb, mint bármi más. A teremtés Isten, ahogy megmutatja Isteni Mivoltát minden elképzelhető módon. Mindent láttam úgy, ahogy Ő maga látja. A fejeken lévő minden egyes hajszálon, a fák összes levelén, és minden atomon keresztül, Isten megmutatja Isteni Mivoltát. Isten ott van. Erről szól az egész. Minden fényből lett teremtve és minden él. A SZERETET FÉNYE.

A folyón elúsztam egész a Fény középpontjáig. Úgy éreztem átölel, és magába fogad a lélegzetével. Az igazság nyilvánvalóvá vált: Nincs halál. Semmi sem születik és semmi sem hal meg. Halhatatlan lények vagyunk, egy természetes életrendszer részei, amely végtelenül megújítja önmagát. Sohasem mondták, hogy vissza kell jöjjek. Csak tudtam, hogy vissza szeretnék jönni. Ez volt a természetes azok alapján, amit láttam.

Ahogy megkezdtem a visszatérést az élet körforgásába, fel sem merült bennem és nem is mondták, hogy ugyanabba a testbe fogok visszatérni. Nem számított. Teljesen megbíztam a Fényben és minden tettében. Ahogy a folyó egyesült a hatalmas Fénnyel, azt kértem, hogy sose felejtsem el a felismeréseimet és az érzéseket, amelyeket a másvilágon tapasztaltam. Újra úgy gondoltam magamra, mint emberi lényre, és boldog voltam, hogy az vagyok. Azután amit láttam, boldogan lettem volna egy atom ebben az univerzumban. Egyetlen atom, ami által Isten emberi része lehetek. Ez a legnagyszerűbb áldás, amely felette áll minden eddig általunk elképzelt áldásnak. Mindegyikünk számára nagyszerű és csodálatos, hogy ennek a jelenségnek az emberi részei lehetünk. Mindannyian, legyünk bárhol, legyünk akár elcseszve, akár nem, áldás vagyunk éppen ott, ahol vagyunk.

Végigmentem tehát a reinkarnációs folyamaton arra számítva, hogy valahol baba leszek, de ebben a testben reinkarnálódtam. Amikor kinyitottam a szemeimet, annyira meg voltam lepődve, hogy ebbe a testbe tértem vissza, ebbe a szobába, ahol valaki engem nézett és zokogott. „Anne” volt az, az ápolóm. Holtan talált fél órával azelőtt.

Nem tudjuk meddig lehettem halott, csak azt, hogy fél órával korábban talált rám. Tiszteletben tartotta a kérésemet, hogy holtestem békében hagyják. Ez nem halál közeli élmény volt. Úgy hiszem, magát a halált tapasztaltam meg legalább egy-másfél óra erejéig. Mikor felébredtem, láttam a fényt odakint. Össze voltam zavarodva. Megpróbáltam felkelni és odamenni az ablakhoz, de kizuhantam az ágyamból. „Anne” meghallotta az esést és beszaladt. A padlón talált rám.

Amikor felépültem, le voltam nyűgözve a történtektől. Először nem voltak emlékeim a tapasztalásomról. Továbbra is úgy éreztem, hogy kifelé csúszok a világból és azt kérdezgettem: „Életben vagyok?” Ez a világ sokkal álomszerűbbnek tűnt, mint a másik. Három napon belül már teljesen jól voltam. Tisztábbnak és másmilyennek éreztem magamat, mint bármikor azelőtt. Bár az emlékeim az utazásról csak később jöttek elő, visszatérésem óta nem tudtam semmi rosszat találni egyetlen emberi lényben sem, bárkivel is találkoztam. A halálom előtt elítélő voltam. Azt hittem, az emberek teljesen elcseszettek. Mindenki, kivéve engem.

Három hónappal később egy barátom azt mondta, újra meg kellene vizsgáltatnom magam, így elmentem. Egészségesnek éreztem magamat. Még mindig emlékszem a doktorra, ahogy az „előtte” és „utána” készült vizsgálatok eredményeit nézi. Azt mondta: „Ez alkalommal nem találtuk a szervezetében a rákos megbetegedés jelét.” „Csoda?” – kérdeztem. „Nem.” – válaszolta. „Történnek ilyen dolgok… spontán remisszió.” Nem tűnt lenyűgözöttnek, de én az voltam, és tudtam, hogy ez csoda.

MEGTANULT LECKÉK

Az élet Nagy Rejtélyének van némi köze az intelligenciához. Az világegyetem nem egy intellektuális folyamat. Az értelem hasznos, de a SZÍVÜNK a bölcsebb részünk. Visszatérésem óta spontán megtapasztaltam a Fényt és megtanultam, hogy jussak el abba a térbe, szinte bármikor a meditációim során. Erre te is képes vagy. Nem kell meghalnod hozzá, sőt már most is kötődsz.

A test a legcsodálatosabb Fény, ami csak létezik. A test a lenyűgöző Fény egy világa. A Lélek nem hajt minket, hogy elváljunk a testünktől. Nem kell, hogy beszéljünk Istennel, Isten minden pillanatban beszél velünk. Megkérdeztem Istent: „Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?” Isten hatalmas szeretettel azt monda: „Nem érdekel.” Milyen hihetetlen jóindulat. Nem számít, hogy mi a vallásunk. Vallások jönnek és mennek. Megváltoznak. A buddhizmus nem lesz itt örökké, ahogy a katolicizmus sem, és mind csak azért van, hogy megvilágosodjunk.

Sokan fognak még ellenállni vagy vitatkozni róla. Egyik vallás a másik ellen abban a hitben, hogy csak egyikőjüknek van igaza. Miközben Isten csak annyit mondott: „Nem érdekel.” Megértettem, hogy csak minket kell, hogy érdekeljen, mert törődő lények vagyunk. A forrást nem érdekli, ha protestáns vagy, buddhista, muszlim vagy zsidó. Mindegyik egy vetülete, egy oldala a nagy egésznek. Bárcsak felismernék ezt a vallások és hagynák egymást létezni. Ez nem a különböző vallások végét jelentené, hanem hogy élnének és élni hagynának. Mindegyiknek más-más nézetei vannak, és mind hozzáadnak a nagy képhez valamit.

Rengeteg félelemmel kerültem a túlvilágra. A mérgező hulladékok, atombombák, demográfiai robbanás és az őserdők helyzete miatt, és úgy tértem vissza, hogy szeretek minden egyes problémát. Szeretem a gombafelhőt. Ez a legszentebb mandala, amit a mai napig létrehoztunk, mint archetípust. Jobban, mint bármely vallás vagy filozófia a Földön, azok a csodálatos felhők összehoztak és a tudatosság egy új szintjére emelt minket.

Tudván, hogy felrobbanthatjuk a bolygót ötvenszer vagy ötszázszor, végre rájöttünk, hogy talán mind együtt vagyunk itt. Egy ideig több bombát kellett indítanunk, hogy megértsük. Majd elkezdtük mondogatni, hogy „Erre nincs többé szükségünk.” Most pedig biztonságosabb világban élünk, mint eddig bármikor, és ez csak még biztonságosabb lesz. Úgy tértem vissza, hogy szeretem a mérgező hulladékot, mert összehoz minket.

Az esőerdők lecsupaszítása le fog lassulni, és ötven éven belül több fa lesz a bolygón, mint már hosszú ideje. Ha érdekel az ökológia, tegyél érte! Te is a rendszer része vagy, ami tudatosabbá válik. Tegyél érte minden erőddel, de ne legyél csüggedt vagy elkeseredett. A Föld a háziasítás folyamatában van, és mi sejtek vagyunk ebben a testben.

A populáció növekedése nagyon közel jár már ahhoz az optimális energia szinthez, ami változáshoz fog vezetni a tudatosságunkban. Ez meg fogja változtatni gondolkodásunkat a politikáról, a pénzről és energiáról.

Mi történik, amikor álmodunk? Több dimenziós lények vagyunk, amely képességünket elérhetjük tudatos álmodással. Tulajdonképpen, ez a világ Isten álma. Az egyike azon dolgoknak, amiket láttam az, hogy az emberiség csak egy porszem egy bolygón, ami egy porszem a galaxisban, ami szintén csak egy porszem. Odakint óriási rendszerek vannak, és mi csak egy amolyan átlagos rendszerben vagyunk, mégis az emberek legendásak a kozmosz tudatában.

A kis pici emberek a Földön legendásak. Az egyik dolog, ami miatt azok vagyunk az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában, az egész kozmosz az élet és ennek az egésznek az értelmét kutatja, és épp egy kis álmodó volt, aki a valaha volt legjobb válasszal szolgált a kérdésre. Megálmodtuk, és ezért az álmok fontosak.

A haldoklás és a visszatérés után igazán tisztelni kezdtem az életet és a halált. A DNS kísérletek során talán már meg is találtuk egy hatalmas titok nyitját. Hamarosan képesek leszünk rá, hogy addig éljünk egy testben, ameddig csak akarunk. Mégis, olyan 150 évnyi élet után, egy intuitív érzés támad majd a lelkünkben, hogy változtatni akarunk a csatornákon. Az öröklét ugyanis nem annyira kreatív, mint a reinkarnáció, amint energiák alakulnak át ebben a fantasztikus energiaörvényben, aminek részesei vagyunk. Valójában megláthatjuk az élet és halál bölcsességét, és élvezhetjük azt, hiszen már most is örökéletűek vagyunk. Itt van az élet! Itt van a halál! Itt van minden!

Ne menj a sírba úgy, hogy benned maradt a zenéd!

Csak a szeretet uralkodik. Legyél az a változás, amit látni akarsz. Én most már a szeretet küldötte vagyok. Csak a szeretet igazi. Válaszd a szeretetet, és ne a félelmet.

Békét, életet és szeretetet mindenkinek!

A cikket fordította: Kovács Norbert

Forrás: https://soulanswer.com/life_after_death.html

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár