Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A karmától való megszabadulás lehetőségei

img

A cselekedeteinek visszahatásai azért érik utol mindig a lelket, akár a következő reinkarnációjában is, mert egy új testbe való átköltözés során a túlvilági lélekközösség számára nem szűnik meg az egyén jogfolytonossága.

A test meghalhat és megsemmisülhet, de az egyén, akit szellemként a lélek barionja hordoz, gyakorlatilag megmarad, ezért örökli, viszi magával a tetteinek visszahatásait.

A karma, mint jelenség ebben az értelemben a túlvilági emberiség, lélekcsoport találmánya, a viselkedést (viszonyulást) szabályozó közösségi törvénye, aminek a fizikai működése (realizálódása) a cselekedetek személyhez (lélekhez) köthetőségén alapul. Hiába hal meg valaki, ha csak a teste vész oda. A lelke és szelleme, vagyis az információ tartalma és identitása (egyénisége) változatlanul megmarad.

A szellemhez, mint egyedi információs mátrixhoz, tapasztalat halmazhoz kapcsolódik (illetve külső lélekbírói ítélettel kapcsolható) a karmikus egyenleg a közösség nyilvántartásában (kollektív tudatában). Hiába szabadult meg a testétől és anyagi életének perifériáitól, a tetteinek visszahatásai (jósága és bűnei) elkísérik a túlvilágra, majd onnan a következő testet öltésbe.

Ezen a reinkarnálódás során végzett feltudati törlés sem változtathat, mert a tudatalattiban változatlanul megmarad a korábbi információ tartalom, s biztosítja az egyes életek közti kapcsolatot (karmikus fejlődési folytonosságot). Így nem lehet minden új életet tiszta lappal kezdeni, mert az öröksége gyorsan utol éri az embert.

A karmikus rendszer és a lélek működésének ismeretében ezt a folyamatot, a karma megmaradás szabályát többféle módon is meg lehet kerülni, felülírni, manipulálni vagy kijátszani. Mint minden közösségi törvény, úgy ez sem abszolút érvényű, aminek komoly előnye, hogy szükséges és indokolt esetekben a karmát le lehet nullázni vagy részlegesen törölni, megváltoztatni. Erre persze csak a megfelelő jogosultsággal és tudással (beavatással) rendelkező lelkek képesek. Az alábbiakban ennek a módjait ismertetem tömören.:

1. A SZÖKÉS

A karma a helyi (naprendszerbeli) lélekcsoport közösségi törvénye. Ha tehát a karmájától menekülni kívánó lélek valahogy megszökik a bolygórendszerből, kilépve a közösségéből, akkor elvileg máshol új életet kezdhet, tiszta lappal. Más helynek minősülnek más bolygórendszerek, más párhuzamos univerzumok, más világtojás univerzumok, más dimenziószintek.

Megszökni a legegyszerűbben potyautasként lehet egy földönkívüli űrhajón, ami itt jár látogatóban. A csillagközi térkapukon keresztül is el lehet hagyni a rendszert, feltéve, hogy épp nyitva van valamelyik. Egyik módszert sem lehet könnyen megvalósítani, mert a fenntartási rendszer lélekvisszatartó védelmi apparátusa odafigyel ezekre a résekre és elkapják a szökevényeket.

Aki szökni akar, annak számolnia kell azzal, hogy ha mégis kijut a Naprendszer térbuborékából, odakint mindenféle bajba kerülhet (ezeket itt most nem részletezem). Továbbá amint észlelik a távozását, azonnal visszavezérlő parancsokat küldenek utána a fenntartó időszálain keresztül a lélekvezetői (felettes létezők). Ezen parancsok először a feltudatának szólnak, majd a lelke operációs rendszerének (tudatalattijának), ami erre normális esetben azonnal és megállíthatatlanul visszatér a térbúrába. Meg lehet próbálni felülvezérelni a rendszert vagy megszakítani a kommunikációt, de ehhez magsasszintű lélekprogramozói ismeretek szükségesek, amit csak a karmától mentes, magasabb dimenzióvilágokban oktatnak egyes helyeken az arra érdemeseknek.

Ha a lélek nem engedelmeskedik a visszahívó parancsoknak, akkor a fenntartási rendszer lélekvadászokat küldhet utána. Ezek olyan szakképzett angyalok, akik szükség esetén bárhová el tudnak menni az univerzumban (és a nemtér-nemidőben) és elkapják a szökevényt. Az univerzumon kívülre (az omegatérbe és azon túlra) nem fognak utána menni, de oda meg nagyon nehéz kijutni és csak a legfejlettebb űrutazó civilizációk képesek rá.

Ha mindezek ellenére a léleknek mégis sikerül meglépnie, felmerül a kérdés, hogy hová akar menni? Találnia kell egy olyan helyet, ahol hajlandók az ottani lelkek befogadni és a helyi fenntartási rendszer átfűzni a lokális Lélekfa fraktálra. Ez általában csak akkor lehetséges, ha a régi rendszer hajlandó elengedni az illetőt (megállapodás keretében), viszont ilyenkor gondosan utána küldik a karmikus dossziéját, nehogy bármitől is megszabadulhasson. Ilyen lélekátadást rendszeresen szoktak végezni egymás közt az egyes lokális rendszerek istenségei és közösségei, egyrészt karmikus okokból, másrészt információs keveredés, frissítés miatt.
Ha a régi rendszer nem hajlandó elengedni az illetőt, akkor az vagy azért történik, mert lélekrablás történt, tehát engedély nélkül vittek el valakit, mert szükségük van az információ tartalmára (ami az értékes benne) vagy azért, mert rossz a viszony az új rendszerrel, esetleg egyáltalán nincs is a két rendszer között diplomáciai kapcsolat. Az ilyen független rendszerekkel nincs kiadatási szerződés sem, de épp ezért befogadni sem szoktak olyan könnyen lelkeket.

A szökevény mehet még karma nélküli rendszerbe is, például egy magasabb dimenziószintre egy dimenziókapun keresztül, de ehhez (az átjutáshoz) olyan profi mesternek (vagy oltári mázlistának) kell lennie, hogy akkor már nem is kell szöknie, mert legálisan is mehet (speciális eseteket kivéve). Az ilyen mesterek lelke viszont már túl van a karma jelentette korlátokon, tehát nincs értelme megszöknie az elől, amije nincs is.

Bárhová meneküljön is az illető lélek, fontos tudnia, hogy sosem szabad visszatérnie, tehát az út szigorúan egyirányú. Mert ha visszajön, akár évmilliók múlva is, könnyen újra elővehetik az aktáit az adminisztrátorok.

Csoportosan megszökni egy új helyre igazából nem jelent karma lenullázódást (a csoport tagjai között legalábbis), mert a lelkek egymás közt tudják, milyen a viszonyuk. Ebből következik, hogy a csillagközi és dimenzióközi menekültek mindig viszik magukkal a különféle bajaikat, torzsalkodásaikat, akár testben költözködnek (űrhajón, térablakon át), akár lélekben.

2. A MEGSZŰNÉS

Ha valakinek a lelke megsemmisül (annihilálódik a lélekbarionja) vagy megsemmisíti önmagát, akkor a lélekcsoportja számára is megszűnik. Igazán meghal, elvész, és amennyiben a fenntartók nem tudják vagy nem akarják újrateremteni (a Jupiter akashában lévő szellemi másolatából), akkor kitörlik az Élet Könyvéből. Megfosztják a lélekpolgárságától úgymond. Ugyanez történik akkor is, ha a lélek végleg belép a nirvánába vagy visszaolvad a teremtőjébe, befejezve az önálló futását. Az önmegsemmisítéshez hozzá kell tennünk, hogy ez nagyon nehéz dolog, mivel a lélek rendkívül strapabíró részecske, ami az atomrobbanástól kezdve a csillagok magjának forróságán át a nemtér-nemidő tisztítótüzéig mindent lazán kibír. Lehet ugyan lélekromboló fegyvert készíteni, de ehhez nagyon magas szintű (isteni) tudás szükséges, és akinek van ilyen, az meg messze fölötte áll a karmának és egyéb gyermeki korlátoknak.

A megsemmisülés egy speciális módjának tekinthető az, ha ritka és indokolt esetben a fenntartók úgy döntenek, hogy több lelket összeolvasztanak információsan eggyé. Ekkor a keletkező új lélek vagy az őseinek összes karmáját örökli, ami elég nehézzé teszi számára a kezdetet (főleg ha a nehézségek miatt végeznek rajta fúziót), vagy teljesen lenullázzák a karmáját és tiszta lappal mehet tovább. Itt a lenullázás szokott az általános gyakorlat lenni.

3. AZ ÁLKARMA

A bolygórendszeren kívülről érkező látogatók, idegen lelkek lehetnek karmával rendelkezők vagy karma nélküliek. Ahhoz, hogy a Földre reinkarnálódhassanak, be kell tartaniuk a közösségi törvényeket. Ide tartozik a karmával való rendelkezés szabálya is. Karma nélkül nem lehet ebbe a rendszerbe belépni.

Az újonc lelkek (akiket frissen teremtettek meg a síkuniverzumban) vagy a karma nélküli mesterek (a felsőbb dimenzióvilágokból) tehát a belépéskor kapnak a rendszer adminisztrációtól egy álkarmát, ami segít nekik beilleszkedni a közösségbe. Ez lehet fiktív (kitalált, csak papíron létező) vagy öröklött (valakitől, aki korábban kilépett és elvarratlan szálat hagyott hátra maga után valamiért). A rendszert elhagyva ezt az álkarmát az általuk módosított formában tudják leadni az adminisztrációnak. Szokás, hogy az álkarmát vételezőknek igyekeznek az elvégzendő tevékenységükhöz leginkább passzoló, optimális karmát adni, illetve az újoncokat az első testet öltésük alkalmával könnyű életkörülmények közé helyezik, ahol jó tapasztalatokat szerezhetnek a világról. Mert minél jobban indul valakinek az életsorozata, annál könnyebb dolga lesz a későbbiekben és annál védettebb a teremtés mellékhatásaival (rosszal) szemben.

4. MÓDOSÍTÁSOK ÉS ÁTTERHELÉSEK

A fenntartási rendszer vezetése (isteni tanács, lélekbíróság) speciális esetekben karma módosítást végezhet valaki kedvéért, ha nincs más módja a kialakult helyzet megoldásának. Még a legdörzsöltebb mesterekkel, szentekkel és öreg lelkekkel is előfordulhat, hogy olyan rázós helyzetbe keverednek a munkájuk során, amit nem tudnak megoldani, mert úgymond a körülmények összeesküdnek ellenük (balszerencséjük van). Ilyenkor kaphatnak felmentést az elkövetett hibák és bűnök alól. Lenullázzák a tartozásukat, hogy az ne hátráltassa a további munkájukat.

A felmentés másik speciális esete a megelőlegezett mentesség, amikor valakit kifejezetten bizonyos hibák és bűncselekmények elkövetése érdekében küldenek reinkarnálódni, mert valamiért szükség van erre. Ennek mikéntjeit itt nem részletezem.

A felmentés egyik módja az, ha egyszerűen átírják a karmikus nyilvántartást, ami általában a rendszer konzisztenciájának sérülésével jár és ezért törvény szerint igazságtalanságnak minősül. Ezért később a végrehajtó lélekbírónak felelnie kell a teremtési ciklus végén, amikor Istenítélet van, így az ilyesmi nagyon ritka. Helyette van egy másik, jól bevált módja a mentesítésnek. Ez az átírás vagy átterhelés a Megváltóra, aki helyette szenvedi el a dolgot (később, ha eljön az ideje). A Megváltónak viszont nem muszáj elfogadnia a ráterhelést, tehát felülbírálhatja a döntést, ha valamiért nem ért egyet a lélekbíró döntésével.

Karma átvételt más lélek is végezhet, ha segíteni akar egy jóbarátján és képes elhordozni az ő terhét is. Ennek mikéntjét itt nem részletezem, mert akik képesek elhordozni mások terheit, azok úgyis tudják, hogy kell azt átvenni.

5. A KIEGYENLÍTÉS

A legkönnyebb módja a karmától való megszabadulásnak az, ha a lélek kiegyenlíti azt magának megfelelő cselekedetekkel, majd amint kvázi lenullázta magát, gyorsan eltávozik a karmamentes világokba, ahol nincsenek ilyen gondok. Ez a folyamat a szamszárából való kiszabadulás, amihez nagyon ajánlott, de nem kötelező megvilágosodni.

forrás: https://esemenyhorizont.uw.hu/

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár