Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Indigó gyerekek és szüleik

img

Az indigó gyerekek egyetértenek abban, hogy ők választották ki szüleiket, különösképpen anyjukat, még mielőtt testet öltöttek volna.

Duncan egy hiperaktív gyermek az átlagnál jóval magasabb intelligencia-hányadossal, de képtelen alkalmazkodni az iskolai élethez, szembehelyezkedik tanáraival, és gyakran viselkedik provokatívan osztálytársaival.

Három évesen elmesélte anyjának, hogyan választotta ki őt: „Amikor még Istennel voltam, szétnéztem a világban, és az összes lehetséges anya közül téged választottalak, hogy az enyém legyél, és apu az én apám legyen. Az gondoltam, ti lesztek a legjobb szülők számomra. Akkor érkeztem meg a te hasadba, és ezt nem sajnálom!”

Ezek a gyerekek gyakran használnak elvont kifejezéseket és fogalmakat arra, hogy elmagyarázzák, hogyan érkeztek a Földre, hogyan választották ki szüleiket, hogyan tanakodtak, miként is öltsenek testet, és mindezt már igen apró korukban megteszik.

„Tudod anya” – mondta a kis Laura két évesen – „az, hogy téged választottalak mielőtt még a Földre érkeztem volna, ez azért volt így, mert te voltál számomra legkedvesebb. Sok anya közül választhattam.”

Flavio Cabobianco, ez a Buenos Airesben lakó gyermek, aki kilóg az átlagból, szüleivel kapcsolatban azt írta kilenc évesen, hogy „több száz színes golyóra emlékszem, hiszen minden, ami él, egy fényes golyó. Néhány ezek közül úgy tűnik, segít nekem ezen a bolygón élni, ami pedig oly nehéz.

Két lehetséges anyát látok: az egyik személyisége erős, a másiké lágyabb, de igaz. Ez utóbbi mellett áll egy másik fényes golyó, ami tündöklik, mondhatni zöld és ibolya színben pompázik. Ők csábítanak magukhoz, mert a szerelem egyesíti őket, ők lesznek a szüleim. Tudom, hogy oda kell mennem. Úgy érzem, egyre inkább magukhoz vonzanak; feltűnik egy fényes alagút, körben sötétség van.

Amikor belépek, visszafogottnak, magamba zártnak érzem magam. Számomra az e világra születés olyan, mint meghalni az emberekért, beteljesíteni egy nehéz és ismeretlen tervet. Amikor anyám testébe megérkezek, elkezdődik létezésem fizikai folyamata. Saját szellemiséget nyerek, hiszen a lehető legfinomabb zugba nyerek bebocsátást; innen figyelem testem fejlődését.

A születésig anyám szelleméhez csatlakozom, noha testem már létezik a Földön. Azt hiszem, ez azért van, hogy semmi személyes dologra ne emlékezzek három éves koromig; szinte egybetartozom anyámmal. Később anyám azt mesélte nekem, hogy ebben az időszakban végig egyszerre bizarrnak és világosnak látta a világot. Ez azért volt így, mert igyekeztem az ő szellemén keresztül megérteni a világot.”

Az, amit Flavio elmondott a fényes alagútról, párhuzamba állítható olyanok beszámolóival, akik halál-közeli tapasztalatot szereztek. Ami az összeszorítás, a zsúfoltság, az emberi testbe lépés nehézségének fogalmát illeti, hasonlít azokhoz a megnyilvánulásokhoz, amelyek ilyen halál-közeli tapasztalatok utáni földi visszatéréskor keletkeztek.

Rébecca is maga „választotta” ki édesanyját, Andréat, de Éna-nak nevezi azóta, hogy – egyébként igen korán – beszélni kezdett. Azóta, hogy az első szavakat kimondta, ezt a nevet mondta, ahelyett, hogy a szokásokhoz híven mami-t, mamát, mam-ot, mae-t vagy amama-t mondott volna, mint a legtöbb nyelv esetében.

„Így nevezlek téged, mert ez a te igazi neved” – magyarázza. Most éppen hét éves, de édesanyját továbbra is Éna-nak nevezi, akár vele beszél, akár harmadik személlyel.
„Régóta ismerlek téged” – mondta neki egy napon. Azután pontosított: ez még jóval azelőtt történt, mielőtt testet öltött volna.

„Akkor öltöttem testet, amikor a baba már a testedben volt. Bejutottam a baba testébe.” Ezek a megnyilatkozások azt sejtetik, hogy a lélek csak akkor ölt testet, amikor a test már kiformálódik.

Rébecca édesanyja meglepődött gyermeke tekintetén, amikor születésekor karjába adták. „Meglepő volt a tekintete. Olyan volt, mint egy nagyon idős ember egy újszülött testében. A tekintete mintha évszázados bölcsességet tükrözött volna.”

Rébecca úgy gondolja, hogy „tanítania” kell édesapját, akinek egyes, a világról alkotott gondolatai megváltoztak leánya születése óta. A lány nem fogad el semmit ésszerű magyarázat vagy bizonyíték hiányában. Mindig el kell neki magyarázni a kérdéssel kapcsolatban a „miért”-et és a „hogyan”-t.

Ezek a gyerekek lényegében annyira tisztelik szüleiket, amilyen mértékben azok tisztelik őket. Fellázadnak a parancsoló hang ellen, meghallgatják a józan magyarázatokat. Utálják, ha úgy érzik, hogy nyilvánosan lebecsülik vagy kritizálják őket, és nehezen viselik, ha egy meghatározott életutat kényszerítenek rájuk, mivel úgy vélik, mindenki másnál jobban tudják, mit is csinálnak majd, még akkor is, ha ez nem illeszkedik a család szokásaihoz. Visszautasítják a meg nem indokolt parancsokat, ugyanakkor keresik a párbeszédet, és főként arra vágynak, hogy szüleik beszélgetőpartnerei legyenek.

Egy öt éves kislány azt mondta édesanyjának: „Ti nem az én igazi szüleim vagytok. Az igazi szüleim odaát vannak, a jó szellemek és tündérek országában. De azért titeket választottalak, hogy foglalkozzatok velem a Földön.”

Flavio hét évesen teljesen tisztában volt az utódlás kérdésével. „Kétféle ember létezik: a férfi és a nő. Mindegyik kétféle energiából áll: nőiből és férfiből. A nem szerint uralja az egyik energiája ezt a két típust. Sőt, mindegyiknek van olyan sajátos testrésze, ami az utódláshoz kell. Más bolygókon az utódlás másként működik. Mivel nincs fizikai test, kétpólusú lények energiája keveredik és hoz létre egy másik lényt.”

Valamennyi olyan pszichológus, aki ilyen gyerekekkel foglalkozik, azt gondolja, hogy a gyerekek rászorítják szüleiket az őszinteségre, arra, hogy kérdéseket tegyenek fel maguknak, arra, hogy letérjenek a kitaposott ösvényről, és megváljanak ősi megszokásaiktól. Úgy vélik a család teljes jogú tagjai, és hallatni is akarják a hangjukat még akkor is, ha nem kérdezik a véleményüket. Sokan vannak olyanok, akik úgy válaszolnak szüleiknek, hogy „nem engedik őket ilyen hangon beszélni velük!”.

„Nincs jól” mondta hirtelen Carla (hat éves) anyjának, aki épp most búcsúzott el barátnőjétől. Amikor anyja elmagyarázta neki, hogy a barátnője teljesen jól van, Carla hirtelen kifakad: „Egyáltalán nem, tudom, mit beszélek”. Igaza volt, míg ugyanis a sarokban olvasgatott, láthatólag ügyet sem vetve a beszélgetésre, képes volt felfedezni a rosszullétet édesanyja barátnőjénél, aki erről aznap nem beszélt.

Ezek a gyerekek már igen kis koruktól kezdve határozottan igénylik, hogy felnőttként, társként, ne pedig babaként kezeljék őket. Megbecsülést és szellemi nyitottságot keresnek szüleiknél, és olyan környezetben érzik jól magukat, ahol a határok nagyon világosak és betartják őket.

Szükségük van az állandó törődésre mind fizikailag, mind szellemileg. Figyelmetlenséggel vádoljuk őket, mivel nem vesznek tudomást a kétértelmű megnyilatkozásokról, ha nem érdekli őket. Ez a vádaskodás nevetséges, hiszen amikor olyan témáról beszélünk nekik, ami megfogja őket, figyelmük egy percre sem lankad, hosszú órákon keresztül sem. Ugyanígy megtagadják, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjenek, amelyet igazságtalannak vagy ostobának találnak, vagy amikor a felnőttek úgy állítják be a dolgokat, mintha többet tudnának náluk.

Ezek a gyerekek gyakran tesznek tanúbizonyságot kérlelhetetlen logikáról, amely zavarja a szülőket, mivel szembesíti őket társadalmi kötöttségeikkel, a másságtól való félelmükkel, a megrögzött szabályoknak való engedelmeskedés iránti igényükkel, mindazokkal a fogalmakkal, amelyek az Indigók határozottan elvetnek.

Ők nem osztoznak a szülők pénz utáni vágyakozásában. Tudják, hogy hasznos, ha rendelkeznek vele, de nem fogadják el, hogy ez legyen az ideáljuk, az életcéljuk. Ugyanez a helyzet azzal, amit a szüleik gyakran tévesen „sikerességnek” neveznek.

Mivel a legcsekélyebb vágy sincs meg bennük arra, hogy másokat maguknak alárendeljenek, a versenyszellemnek nyoma sincs bennük, éppen azért az a vágy, hogy a legjobbak legyenek, egyáltalán nem foglalkoztatja őket. „Mit ér elsőnek lenni?” – kérdezi apjától érzéketlen hangon Effram, aki azt magyarázgatta neki, hogy elsőnek kell lenni az osztály rangsorban. Janice pedig (7 éves) azzal vágott vissza apjának, aki éppen az egyetemi karriert magasztalta előtte, hogy:

– „Mit érnek a te kitűnő tanulmányaid, hiszen most munkanélküli vagy?
– Ez átmenetileg van így, hamarosan találok másik munkát.
– A barátnőm, Katie apja nem tanult, mégsem volt sohasem munkanélküli.
– Minden bizonnyal így van, de ő csak egy munkás, míg nekem jelentős beosztásom volt.
– És akkor? Ez a jelentős beosztás ugyan mennyivel adott többet neked nála?”
„A mai világban leginkább az éri meg, ha első az ember, de ennek semmi jelentősége sincs – állítja a hat éves Caliste. Mindezek a gyerekek egy követ fújnak: semmilyen béklyót nem viselnek el, legyen az pszichológiai vagy fizikai. Így pl. utálják a merev, szoros ruhákat, a túl kicsi cipőket, a túlságosan magas gallérokat.

A hét éves Gwen, amikor az anyja egy aranyos lakkcipőt akart vele felpróbáltatni, egy széles, nem igazán elegáns, ugyanakkor lágy vászoncipőt választott ki. 

– „Ezt akarom.
– De ez nagyon csúnya.
– Én nem így gondolom, akárhogy is, nagyon kényelmes, és általa belül szebb leszek. A külső kevésbé fontos. Nem akarok más cipőt.”

Ami a táplálkozást illeti, az nem elsőrendű fontosságú számukra, jellemzően kis adagokat vesznek maguknak. Rosszul vannak az étkezési szokásoktól, akkor szeretnek enni, amikor kedvük van hozzá, és nem előre meghatározott időpontokban. Képesek minden nap ugyanazt az ételt enni, ha szeretik, kedvelik a gabonaféléket, a gyümölcsöket, a zöldségeket, az élettel teli élelmiszereket. Sokan közülük nem hajlandók húst enni.

Flavio a saját gyermekkoráról azt meséli, hogy „sokba került nekem a testemet használni, és ráadásul még mindent megenni. Az evés igencsak közvetett módja a szükséges energia megszerzésének, és ehhez nem tudtam hozzászokni.” Öt éves korában megismerkedett egy asszonnyal, aki felvilágosította, hogy amikor ő volt gyerek, ő is sokat szenvedett a megtestesüléstől. Elmagyarázta neki, hogy a teste egy eszköz arra, hogy feladatát itt a Földön elvégezze, és meg kellett tanítania a testének, hogy működjön, hogy lássa el őt fizikai úton nyert energiával.

Ezek a gyerekek néha jártasak más országok szokásaiban anélkül, hogy valaha is beszéltek volna nekik azokról, és a mi vidékeinken ismeretlen ételeket kérnek.

Így pl. a kis portugál kislány, Inez gyakran kéri édesanyját arra, hogy készítsen neki „teljesen zöld” taboulé-t, vastagon meghintve petrezselyemmel és mentával, ahogyan Libanonban készítik, noha ez az étel nálunk ismeretlen. Ugyanez a helyzet Samuellel – akinek az esetét Lee Caroll és Jan Tober idézi Az indigó gyerekek magasztalása (Célébration des enfants indigo) című könyvükben –, aki arra kérte édesanyját, hogy tegyen vajat a teájába, mert „Kínában is így isszák a teát”.

Végezetül az ilyen gyerekek allergiások lehetnek, hiszen élénk felületi érzékenységgel rendelkeznek. Ki nem állják a színezékeket és a tartósítószereket, a műszálas ruhákat, a mosószerek kemikáliáit. Az Amerikai Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences) és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics) úgy véli, hogy az ilyen gyerekek különösen érzékenyek a környezetszennyezésre, illetve a kemikáliák, amelyeket könnyedén felismernek, súlyosbíthatják viselkedészavaraikat. Így pl. Rébecca cukor-érzékeny, allergiás az élelmiszerfestékekre, is szinte kizárólag gabonaféléket eszik, és nem fogyaszt húst.

Ugyanakkor az ilyen gyerekek nincsenek kitéve a betegségeknek, hiszen összhangban vannak önmagukkal. Egyesek közülük  még arra is képesek, hogy a betegségekkel szemben az átlagosnál akár háromezerszer erősebb védelmet alakítsanak ki a maguk számára.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár