Példátlan eredményt értek el amerikai csillagászok: az objektumok által kibocsátott rádióhullámok segítségével először sikerült két egymás körül keringő fekete lyukat megfigyelniük.
Az eredmény – a gravitációs hullámokat érzékelő LIGO detektorral együtt – a fekete lyukak kutatásának új dimenzióit nyithatja meg – írja az IFL Science tudományos hírportál.
A kutatócsoport a VLBA (Very Long Baseline Array) nevű rádiótávcső-rendszert alkalmazva tanulmányozta a tőlünk 750 millió fényévre található 0402+379 nevű galaxist. A rendszer azért is számított kiváló célpontnak, mivel a szakértők régóta gyanították, hogy két, nagyon nagy tömegű (más néven szupermasszív) fekete lyuk található benne, amelyek két korábbi csillagváros összeolvadása révén kerültek egymás „közelébe”.
A tudósok 2003 óta figyelik az objektumokat, így közel 14 év után állíthatják biztosra, hogy a képződmények egymás körül keringenek. Az eredmény az Astrophysical Journal című csillagászati szakfolyóiratban jelent meg.
Irtózatosan nagy tömegű objektumok
„Nagyon régóta figyeljük a világűrt, hogy egy két galaxis összeolvadásából származó rendszerben ilyen egymás körül keringő szupermasszív fekete lyuk párost találjunk.
“Habár az elméletek alapján sejtettük, hogy léteznek, egészen eddig a pillanatig nem sikerült megfigyelni őket” – írta a kiadott sajtóközleményben Greg Taylor professzor, az Új-Mexikói Egyetem munkatársa.
A két objektum együttes tömege impozáns: 15 milliárd naptömeg. Összehasonlításképpen a Tejút centrumában elhelyezkedő nagyon nagy tömegű fekete lyuk „mindössze” 4 millió naptömegű.
Emellett a két kozmikus képződménynek 24 000 évbe telik, míg egyszer megkerülik egymást. Nem nehéz elképzelni tehát, miért tartott ilyen hosszú ideig a keringési pályájuk feltérképezése.
Mintha egy csiga mozgását figyelnénk egy távoli bolygón
„Ha elképzelsz egy olyan csigát a Proxima Centauri rendszerben található, mostanában felfedezett Föld-szerű bolygón – 4,243 fényévre tőlünk -, amely másodpercenként 1 centimétert mozdul meg, ez az a perdület, amit feloldunk itt – nyilatkozta Roger W. Romani, a Stanford Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője, aki szerint a megfigyelés technikai eredménye óriási jelentőséggel bír a tudományterület jövőjét illetően.
A kutatócsoport természetesen tovább folytatja a rendszer vizsgálatát az elkövetkező öt évben. A szupermasszív fekete lyukak kulcsszerepet játszanak a galaxisok fejlődésében, többek között ezért is számít fontosnak tanulmányozásuk.
forrás: origo.hu, IFL Science