Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Hitler UFO-i – A Harmadik Birodalom titkai 5.rész

A Luftwaffe, a légierő parancsnoksága egyre több gépet követelt. Bár Hermann Göring birodalmi légi marsallnak természetesen tudomása volt a Vril-kísérletekről, mégis inkább a hagyományos hajtóművel ellátott vadászgépek mellett szavazott, bár az alternatív megoldások lehetőségét sem vetette el.

A repülőgépgyártók közötti konkurenciaharc egyre fokozódott, s a kísérletezők áthidaló megoldásként hagyományos hajtóművet alkalmaztak a repülő korongnál, például a 7-es körrepülőgép esetében. A peenemündei kutatók tisztában voltak azzal, ha nem produkálnak gyors eredményeket, megvonják tőlük a támogatást …

Andreas Epp repülőgép-konstruktőr is részt vett a munkálatokban:

“Egy alkalommal Haydenauból torpedókat szállítottunk Norvégiába a 30. repülőszázadnak, s ez alkalommal a hamburgi utamra magammal vittem ezt a modellt azzal a céllal, hogy továbbítsam a Berlinben székelő birodalmi légügyi minisztériumba, ahol Hudec is dolgozott.

Ő elküldte a modellt Peenemündébe, ahol kipróbálták. Erről másoktól is hallottam, akik állítólag ott voltak, majd később együtt dolgoztak a peenemündeiekkel Prágában. Azt is tudtam, hogy az én modellemet végül is Habermol és Schriebe kapta meg, aztán az utóbbi később ezt a repülő korongot saját elképzelésének megfelelően átépítette.

De később meg kellett állapítanom, hogy Habermol tartotta magát az általam konstruált modellhez. A második dolog egy másik modell volt, vagyis építettek egy újabb gépet is, egy 42 méter átmérőjű repülő korongot, mégpedig Breslauban. Ezt aztán állítólag átvitték a Spitzbergákra, és azt tervezték, hogy titkos hullámhosszú rádióvezérléssel irányítják vissza Berlinbe. De a Spitzbergákon történt leszállás közben a szerkezet erősen a földhöz csapódott, s annyira megrongálódott, hogy már nem volt képes újra felszállni.

Nemsokára kimentem a Prága melletti hegyekbe. Nálam volt a fényképezőgépem és hirtelen megpillantottam egy ilyen repülő korongot. Ez novemberben vagy decemberben lehetett, de állítólag csak februárban voltak tesztrepülések. Az akkoriak valószínűleg próbarepülések voltak, hiszen láttam, hogy egy ilyen légi jármű közeledik. De nem voltam felkészülve a fényképezésre, bár gyorsan előretekertem a filmet, azonban a szerkezet már fölöttem volt.

Elkattintottam a masinát, s mivel olyan gyorsan történt az egész, a felbukkanó objektum nem lehetett más, csakis egy repülő korong. A hagyományos meghajtású repülő korongok mellett ez időben már másfajta UFO-k is láthatók voltak az égen. 1940 óta a kicsi Vril RFZ-2 már távolsági felderítőként volt szolgálatban. Ez a ritka fotó az RFZ-2-öt az Atlanti-óceán déli része fölötti égen mutatja, amint éppen útban van az Atlantisz nevű könnyűcirkáló felé. Az első RFZ-6-osokat, a Haunebu-2-ket is látni lehetett néha-néha.”

ufo

1941 júniusában került bevetésre a Schriebe és Habermol által tervezett repülő cirkáló, ami sugárhajtóművel ellátott, függőlegesen startoló űrrepülőgép volt. 1942 végén megkezdődhettek a tesztrepülések. De már az első prototípusnál súlyos hiányosságok mutatkoztak.

Ugyanebben az évben dr. Richard Miete egy turbina meghajtású körrepülőgépen dolgozott, mely az  RFZ-7T nevet viselte. A szerkezet nem korong, hanem diszkosz alakú volt. Nemsokára munkacsoportjához csatlakozott Giuseppe Beluzzo olasz tudós, továbbá Schriebe és Habermol.

A közös munka egy igen jól működő körrepülőgépet eredményezett. Így Richard Miete 1945. április 17-én jelenthette Adolf Hitlernek:

“A mai napon vezetésem alatt, és a légierő három tisztjének jelenlétében a balti égen kipróbálhattuk a hetes számú megtorló-fegyvert.”

Wendelle C Stevens nyugalmazott katonai pilóta szerint a gépet elvileg nem hagyományos energiával is meg lehetett hajtani.

“Éveken keresztül abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy barátja és kollégája lehettem az azóta elhunyt Trofaninak, aki az amerikai tengerészet admirálisaként nagymértékben részese volt a második világháború végén annak, hogy sok német tudást hoztak át az USA-ba.”

Truman elnök parancsára 1946 márciusában az Egyesült Államok hadi flottájának parancsnoksága engedélyt adott arra, hogy a bonyolult technológiai kísérletekhez német anyagot gyűjtsenek.

A Gémkapocs néven ismert tervnek az volt a célja, hogy a német tudósokat magánszemélyként titokban az Egyesült Államokba utaztassák, ahol az illetők azon melegében folytathatták volna a V- l és a V-2 teszteléssel összefüggő kísérleteiket. Egész biztos, hogy a németek azon dolgoztak, hogy olyasvalamit építsenek, amit a szövetségesek csodafegyver-rendszenek neveztek.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar