Fantomrakéták

A második világháború után számos találgatás látott napvilágot a német tudósok eredményeiről. Az egyik legnépszerűbb teória szerint – amelyre van is némi bizonyíték – a németek egy tányér alakú légi jármű kifejlesztésén dolgoztak.

Ez a szerkezet állítólag 1945 februárjában repült először, nem sokkal Hitler halála előtt. Ha a konstrukció sikeres lett volna, megváltoztathatta volna a háború kimenetelét. Amikor a szövetségesek elfoglalták Németországot, a németek elpusztították az összes prototípust és tervet, hogy azok ne kerülhessenek az ellenség kezére.

Ez az objektum állítólag nagyon hasonlított egy “igazi” repülő csészealjhoz. A háború utáni években több repülőgépgyártó cég, és az amerikai hadsereg legalább egy titkos terve próbálkozott egy csészealj formájú légi jármű kifejlesztésével. Vannak is fényképek egy ilyen szerkezetről, ám a kísérleteket hamarosan abbahagyták, mivel kiderült, hogy a gép aerodinamikailag instabil.

A nácik is dolgoztak a világ első interkontinentális rakétáján, hogy közvetlenül juttathassák el a robbanótöltetet az amerikai városokba. A hidegháborús időszakban tartottak tőle, hogy a Szovjetunó is szert tehetett ilyen technológiára.

Nem meglepő tehát, hogy a Svédországban egy évvel később kezdődött ufóaktivitási hullám jelentős aggodalmat keltett a Whitehallban és Washingtonban egyaránt. Valószínűnek tűnt, hogy a Szovjetunió a zsákmányul ejtett náci rakéták teljesítőképességét teszteli.

A svéd védelmi erők majdnem ezer, többnyire hasonló észlelést regisztráltak 1946 folyamán. Anders Liljegren és Lkas Svahn ufológusok kutatásaik során kiderítették, mit észlelt egy katona július 30-án, fényes nappal a Stockholm melletti Oscar Fredricsborg támaszponton.

Hirdetés

A katona egy “repülő tárgyat” látott, “amelynek rövid szárnyai voltak, és hangtalanul repült körülbelül kétezer méteres magasságban. Sebessége nagyobb volt, mint egy lökhajtásos gépé.”

Miután a tárgyak végigszáguldottak az égen, olyan meredeken zuhantak lefelé, mintha csak rakéták volnának. az egyik, július 9-énkészült fényképen egy lángoló csóvájú, könnycsepp formájú, majdnem függőlegesen zuhanó tárgy látszik, ám a kutatók szerint – mint számos más észlelés – ez egy fényes meteor volt.

Bár az észlelések nyolcvan százalékát hasonlóképpen értelmezték, a svéd hadsereg mégsem hagyta figyelmen kívül az észlelési hullámot. Az esetekre nem sikerült kielégítő magyarázatot találni, és még évtizedek múltán is talánynak számítanak.

1946. december 23-án kelt utolsó jelentésében a svéd vizsgálóbizottság vezetője elismeri, hogy csapata kudarcot vallott:

“Az összes rendelkezésre álló eszköz segítségével végrehajtott erőfeszítések ellenére sincs szilárd bizonyíték arra, hogy rakétakísérletek történtek Svédország légterében…(de) a bizottság bizonyos tényeket nem tekinthet úgy, mint pusztán a képzelet játékát.”

Úgy hírlik, hogy a “bizonyos tények” között szerepelnek radarjelek olyan tárgyakról, amelyek sokkal gyorsabban haladtak, mint a hagyományos repülőgépek, de lassabban, mint a meteorok.

Bármik voltak is a fantomrakéták, sosem azonosították őket. Az ufóaktivitás újabb hullámára sohasem találtak magyarázatot.

Hirdetés