Erich von Däniken – Kapcsolat a földönkívüliekkel

Mi hasznunk van a legszebb kertből, ha mások sétálnak benne? Mi a jelentősége a legkiválóbb csillagászati számításoknak, ha semmilyen kapcsolatot nem tudunk létrehozni a tömegével előforduló, magasan fejlett civilizációkkal? A kapcsolatfelvétel nagyon fontos.

Három lehetőséget tudok feltételezni:

1. Csillagközi űrhajózás révén felvett közvetlen kapcsolat

Technikánk mai állása szerint ez a lehetőség csupán a jövő zenéje. Honnan vehetnénk annyi energiát, ami a csillagközi űrhajó üzemeltetéséhez szükséges? Mindenesetre az űrhajózási szakértők nem álmodoznak erről, hanem a tervezőasztalon már megalkották a jövő csillaghajóit.

2. Ember nélküli szonda kiküldése a csillagközi térbe

1972 márciusában már felbocsátották a Pioneer-F szondát, amely azóta úton van, s akár millió évekig haladhat a csillagközi térben. Azt egyelőre nem tudhatjuk, vajon találkozik-e valaha földönkívüli intelligenciával.

A magam részéről az ilyen kapcsolatfelvételt igen kétségesnek tartom. Nem valószínű, hogy kozmikus magányunkat ily módon sikerül majd feloldani. Jeles napjainkban már sok haszontalan befektetésről olvastam…

3. Csillagközi rádiókapcsolat

Az 1-10 ezer MHz tartományba eső frekvenciákon megteremthető a csillagközi rádiókapcsolat. Az arecibói (Puerto Rico) óriási parabola antenna minden további nélkül képes lenne olyan jeleket küldeni a világűrbe, amelyeket a Tejút minden pontján felfoghatnának.

A Kaukázusbanépülő rádióteleszkóp hasonló teljesítményre lesz képes. Ígya jelek továbbításának semmi technikai akadálya nincs. Demilyen jeleket küldjünk? Miféle rajzokat, közléseket,üzeneteket bocsássunk ki a világűrbe?

Emberek, mint egzotikus csemegék?

A félénk természetű emberek már évekkel ezelőtt hevesen tiltakoztak az ellen, hogy földi rádióteleszkópokkal jelzéseket küldjünk a világűrbe.  „Elárulnánk magunkat” — mondták, és nem lehet tudni, vajon a földönkívüliek jóindulatot tanúsítanának – e irántunk, békésen közelednének-e felénk vagy esetleg támadó szándékaik lennének.

Lehet, hogy az embert egzotikus csemegeként tüntetnék fel! Mintavétel a tízbilliós kollekcióból: hat galaxis az étlapjukon, esetleg ketrecbe zárnák, mint egy különleges faj elfuserált képviselőjét, és hazai állatkertjeikben mutogatnák. (Egyébként még az sem tisztázódott, vajon a majmok nem bennünket látnak-e bezárva!

A dolog csak azon múlik, hogy a rács melyik oldaláról szemléljük a világot.) Egyesek éppen ilyen eszement „megoldások” alapján ellenezték a Földről küldendő rádiójeleket. Mosolyogjanak nyugodtan! Ezek a balga meggondolások már a múlt szemétkosarába kerültek. Glóbuszunk több pontjáról hosszabb idő óta célzott rádiójeleket továbbítanak a világűrbe. De a földönkívüliek ezek nélkül is már régen megismerhették volna a Föld pozícióját, hiszen a fejlett technikájú civilizációk képesek érzékelni mindennapi rádió-és tv-adásainkat is.

Most még át akarok nyújtani egy hosszú időn át ható nyugtatót is: azért nem áll fenn a veszély, hogy a földönkívüliek étlapjára kerülünk, mert — vessük fel büszkén a fejünket — túl drágák vagyunk nekik! Egy másik naprendszerbe való szállítás túl sok energiát venne igénybe, s az energiát sehol sem termelik hiába.

Ha a földönkívülieknek éppen ránk támadna gusztusuk, akkor minket nem itt, a Földön konzerválnának, dobozolnának és szállítanának haza, hanem inkább otthon tenyésztenék a finom csemegét.

Az sokkal olcsóbb és egyszerűbb lenne, hiszen előállításunkhoz csupán néhány emberi sejtet kellene a hűtőszekrényben tartaniuk. A homárt sem a messzi tengerekből fogjuk ki, hanem a tenyészmedencéból. 

Az a fantazmagória, hogy az idegenek „letámadnak” minket, ugyancsak értelmetlen, hiszen mi a csudát vehetnének el tőlünk? Teljesen logikus, hogy akik abban a helyzetben vannak, hogy egy űrhajó armadával a Földre látogathatnak, azok mindenesetre technikailag magasan fölöttünk állnak, b./ összehasonlíthatatlanul több energiával rendelkeznek és c./ fölényüknek tudatában egészen biztos, hogy semmilyen zsákmányt nem akarnak magukkal vinni kék bolygónk szegényes választékából.

Rejtélyek szigete / Erich von Däniken : Beweise (Bizonyítékok) című munkája nyomán

Hirdetés