Égből érkezett óriások 2.rész

(Az első rész folytatása.)

Nemcsak bibliai források számolnak be az óriásokról, hanem a Bibliánál több ezer évvel régibb sumér agyagtáblák is.

S. N. Kramer sumerológus professzor elolvasott egy ilyen agyagtáblát, amely meghökkentő dolgokról számol be.

Egyszer Enlil, az óriási termetű isten szemet vetett egy leányzóra, bizonyos Ninlilre.

A szerelmes isten mindent be is vetett, hogy választottját meghódítsa, de a leány nem kért az isteni szerelemből, sőt elkezdett könyörögni Enlilnek:

“Vaginám túl kicsi, nem ért a szeretkezéshez, ajkaim túl kicsik, nem értenek a csókhoz.”

Ám könyörgése dacára az isten rendkívül lovagiatlanul viselkedett, és megerőszakolta őt. A szerencsétlen sorsú leány a szó szoros értelmében véve óriásbébit szült. (Az anya a szülés következtében meghalt, gyermeke további sorsáról nem tudósít a krónika.)

A legenda ismeretében felvetődött sokakban egy kérdés: vajon a sumér pecséthengereken és domborműveken nem azért magasabbak -e még ülve is a sumér istenek az akkori embereknél, mert a sumér művészek így akarták azt jelezni, az istenek még ülve is föléjük magasodtak?

Nemcsak a sumér legendák és a Biblia, hanem az arab világ is ismeri az óriásokat. Mohamed-el Hasszán arab történetíró beszámol róla, hogy I. Válid kalifának (uralkodott Kr.u.705-7 15) jelentették az emberei, hogy Tadmor városában megtalálták Salamon király egyik feleségének, Bilqisznek a sírját.

Minthogy a Korán is tiszteli a legendás királyt, a kalifa természetesen óriási izgalomba jött, és azonnal elutazott a helyszínre. Szolgái megmutatták neki a sírt, ami egy barlangban volt. I. Válid kalifa be is ment a barlangba, de néhány perc múlva igen sápadtan jött ki onnan.

A szolgák nem merték faggatni, de bizalmasainak később elmondta az uralkodó, hogy a sírboltban egy legalább 3 méter magas (mai méretekben számolva), óriás nő teljes csontvázát látta! Parancsba adta, hogy többé senki ne merje háborgatni az óriás nő nyugalmát, és hogy ezt biztosítsa, a barlang fölé egy mecsetet építtetett.

garcilaso-de-la-vega
Garcilaso de la Vega

Az óriások nyomát még olyan távoli földrészen is megtaláljuk, mint Dél- Amerika. Egy Garcilaso de la Vega nevű katolikus pap az inka indiánok utódai között térített. 1609-ben jelent meg egy lenyűgözően érdekes könyve, az Igaz jegyzetek az Inkák Birodalmával kapcsolatban.

Ebben a könyvben a szerző beszámol arról, hogy egykor óriások éltek az Inka Birodalomban. Történetét ugyan egy jó nagy adag keresztény szósszal együtt tálalja fél, de ezen katolikus papról lévén szó, nem csodálkozhatunk ezen.

Át is adjuk neki a szót:

“Mielőtt elhagynánk ezt a vidéket jó lesz tudósítanunk arról a jelentős és felettébb csodálatos történetről, melyet e táj bennszülötteire hagyományoztak elődeik az ősi időkből. Ez a történet óriásokról szól, akik a tenger felől jöttek ide, és annál a foknál, amely Szent Ilona nevét viseli partra szálltak.

A bennszülöttek azt mesélik, hogy az óriások akkorák voltak, hogy a földi emberek csak a térdükig értek. Azt mondják, hogy nem volt szakálluk, némelyikük állati bőröket vett magára. Mások meg azt a ruhát viselték, mellyel a természet ajándékozta meg őket. Asszonyaik nem voltak. Az óriások várost építettek, majd kutakat és ciszternákat ástak, melyekből ittak, a környék minden élelmét elpusztították és felfalták olyan mennyiségben, hogy a tudósítás szerint egyetlen óriás annyit evett, mint ama ország ötven bennszülöttje.

Mivel a táplálék amit találtak, nem elégítette ki őket, hálóikkal és egyéb eszközeikkel rengeteg tengeri halat öltek meg. Az inkák rettenetesen gyűlölték az óriásokat, mert asszonyaikat megerőszakolták, és ezáltal megölték őket. A férfiakat pedig egyéb okokból gyilkolták le. Miután eltelt néhány év, és az óriások még mindig az országban tanyáztak, mivel nem voltak asszonyaik, és a bennszülött asszonyok túl kicsik voltak számukra, vagy pedig mert ez volta szokás náluk, az ördög sugallatára az egymással való természetellenes fajtalankodás szörnyű bűnébe estek.

Nyilvánosan mindenki előtt paráználkodtak, anélkül, hogy a legcsekélyebb szégyent érezték volna. És minden bennszülött tanúsítja, hogy Isten, a mi Urunk, nem állván szándékában ekkora bűn fölött szemet hunyni, elfajzott bűneik mértékének megfelelő büntetést mért rájuk.

Azt mondják, hogy egyszer, amikor az óriások mind együtt valának, épp elvetemült paráznaságukat űzvén, egyszer csak hatalmas dübörgéssel szörnyű és félelmetes tűz jött alá az égből, s a tűzből egy sugárzó angyal lépett elő, a kezében éles és villámló karddal, amely egy csapásra megölte az óriásokat, a tűz pedig úgy elemésztette őket, hogy csak néhány csont maradt belőlük.”

Egyes teóriák szerint ezek az események Hirosimára emlékeztetnek. Minden jel arra mutat, hogy az óriásokat egy atomtámadás pusztította el. Nem tudni, hogy a Legfőbb — akit nem minden kutató azonosít Istennel —, végül is miért döntött úgy, hogy évekig tartó türelmi idő után lázadó alárendeltjei ellen ilyen radikális eszközt vet be.

Mindenesetre szembetűnő, hogy az óriások magasabb technikai fejlettségük ellenére mennyire primitíven viselkednek. Nemcsak azzal vívták ki az őslakosok gyűlöletét, hogy felzabálták a teljes élelmiszerkészletüket, de megerőszakolták a náluk jelentősen kisebb földi asszonyokat, ezzel gyakorlatilag a halálukat okozva, hiszen a normálisnál nagyobb méretű embrió kihordása, és maga szülés iszonyatos megterhelést jelentett számukra.

Zárszóként leszögezhetjük:óriások nemcsak a mesében vannak, de kollektív emlékezetünk tanúsága szerint, ők egykor valóságosan is köztünk éltek. (vége)

Hirdetés