Kanári-szigetek
A szigetek vulkanikus kőzetből állnak, sőt a Lanzarote-szigeten még nemrégiben kihunyt vulkánok is vannak, amit a zsíros, fekete talaj is jelez.
A helyi legenda szerint ez a hét fő szigetből álló szigetcsoport az Atlantisz-mítosz forrása, egy olyan civilizáció bölcsője, amely állítólag hihetetlenül fejlett tudásanyaggal rendelkezett. Az ókori írások szerint ez a civilizáció egy óriási vulkánkitörés következtében hullámsírba merült. A szigetek egy-egy tája olyannyira holdbéli, hogy több science-fiction-film más világokban játszódó jeleneteit itt forgatták.
Érdekes, hogy az idegen világok nemcsak felületes kíváncsiságot tanúsítanak a Kanári-szigetek iránt, ez abból is jól látszik, hogy az UFO-k számos alkalommal megjelentek itt.
1976. június 22-én este az Atrevida nevű spanyol hadihajó Fuerteventura déli partjainál találkozott egy sárga, kékes árnyalatú, erős fénnyel. A fény Punta Lantailla körzetéből emelkedett fel, majd egy erős fényfüggönnyel megvilágította a partot és a tengert is. Úgy tűnt, mintha a sárga fény spirál alakban felfelé csavarodna ebből a fényködből, majd a sziget felett elhúzva Gran Canaria felé indult.A tárgy nyomában maradt fénysávot majdnem negyven percen át lehetett látni az égen.
Három perccel az első észlelés után a fény Gran Canaria felett volt, ahol a sziget lakói látták elhaladni az égen. Egy orvos, aki északon, Galdar és Agaete környékén éppen úton volt egy betegéhez, egy hatalmas szappanbuborékról számolt be, és benne egybeszabott ruhába öltözött, magas alakokról.
Kékes gáz volt a buborék belsejében, kívül pedig sárgásfehér köd borította. A buborék sivítva tartott nyugatra, Tenerife irányába.
A Gran Canaria szigeten lévő Maspalomasnál egy szemtanú le tudta fényképezni a tárgyat. A Monte Izante-i asztrofizikai obszervatórium tudósai is látták az objektumot, de nem tudták azonosítani. A Légügyi Minisztérium később kiadott egy közleményt, amelyben kijelentik, hogy a radaron követték a tárgyat.
Öt nap múlva a Kanári-szigetek légierejének főparancsnoka, Carlos Cavero tábornok nyilvánosság előtt mondta a következőket:
„Egy ideje már azon a véleményen vagyok, hogy az UFO-k Földön kívüli űrhajók, de azt, hogy ilyesmi létezik, a hivatalos körök éppen olyan nehezen ismerik el, mint az egyház azt, hogy ez vagy az csodának számít.”
Szkeptikusok szerint egy tengeralattjáróról felbocsátott rakéta volt a ludas ebben az észlelésben. A hajtóműből távozó gázok képesek a beszámolókban szereplő felhő alakját ölteni. A spanyol légierő azonban feltételezhetően tudna egy ilyen rakétakilövésről.
Javier Sierra spanyol ufókutató rámutat, hogy a terület forgalmas hajóútvonal, így nehezen elképzelhető, hogy egy tengeralattjáró rakétatsztet hajtott volna végre.
Nagyon hasonló eset történt 1979. március 5-én. ezt az esetet szintén sikerült lefényképezni Gran Canariáról és Teneriféről. A tenger alól egy tárgy húzott fel az égen spirál alakban, és nyomában harminc percig látható, fénylő felhő maradt. az eset legalább három különböző fényképen megörökítődött, az egyiket egy rádiómérnök készítette a Monte Teide impozáns csúcsán.
Ez csak néhány azokból az ufóészlelésekből, amelyek a leendő ufószemtanúk egyik zarándokhelyévé tették ezeket a szigeteket. Néhány elmélet a környező óceánban lévő víz alatti ufóbázisról szól.
A Tenerifén lévő Teide-hegy csúcsára drótkötélpályás felvonón vagy egy hosszú kaptatót megmászva lehet feljutni. Különleges engedély nélkül itt nem tanácsos éjszakai ufólesbe állni, de a tengerparti területek zöme felkészült a turisták fogadására. Az UFO-k megfigyelésére válasszunk inkább egy nyugodtabb tengeröblöt vagy a számos kisebb csúcs egyikét.
Észak-Amerika / A Niagara-körzet
Az UFO-k ismertek arról, hogy erőművek és elektromos távvezetékek környékén is előszeretettel jelennek meg. Néhányan úgy vélik, ez azért van, mert az UFO-k valójában elektromos természeti jelenségek, míg mások szerint energiát szereznek a mi elektromos hálózatunkból. Akárhogy is, a Niagara-körzet rendesen kivette a részét az ufótalálkozásokból.
Ez a terület magába foglalja a kanadai Ontario állam délkeleti, valamint az amerikai New York állam északnyugati részét. A körzet körülöleli az Ontario-tavat, és a közepében fekszik a látványos Niagara-vízesés. Hatalmas mennyiségű elektromosságot és hidroelektromos erőt termelnek a zuhatagok.
A New York állambeli Cherry Creeknél, a környék nagyvárosától, Buffalótól egy kicsit délre, egy tejgazdaságban különös probléma jelentkezett 1956. augusztus 19-én. A fejőgépeket árammal ellátó generátor egyszer csak leállt, és a rádióban csak légköri zavar keltette recsegést lehetett hallani.
A farm közelében egy vörös, ovális alakú valami szállt le. Egy vaspóznához kikötözött bika annyira ideges lett, hogy menekülési kísérletében negyvenöt fokos szögben meghajlította a póznát. Az ufó felszállt, és különös, zöld felhőt hagyott maga után. Furcsa szag töltötte be a levegőt.
Az állami rendőrség, majd utána a légierő is megvizsgálta a helyszínt, de nem tudtak magyarázatot találni a történtekre. A földön azonban találtak valami furcsa, nyúlós, lila színű azonosítatlan folyadékot.
1958 januárjában a határ amerikai oldalán, a Niagara-vízeséshez közel egy hölgy autózott a hóviharban. Egyszer csak azt vette észre, hogy a reflektor fénye halványulni kezd, és a motor is akadozik, majd mindkettő leáll. Az autó előtt megjelent egy nagyméretű tárgy, mellette pedig két homályosan látható lény. Az objektum forogni kezdett, majd felszállt. Ekkor ismét normálisan kezdett működni az autó. A szemtanú felfedezte, hogy a leszállás helyén az ufó egy lyukat hagyott a hóba olvadva, és ezen a helyen a fű meleg volt.
A kanadai oldalon is történtek hasonló dolgok. 1979. augusztus 2-án egy csapatnyi szemtanú nyílhegy alakú UFO-k nyomát követte egy Torontótól keletre fekvő földterületig, amely az Ontario Hydro tulajdona volt. Azok a valamik nem sokkal az elektromos vezetékek felett lebegtek. egyéb tárgyakat is láttak ugyanazon a környéken, köztük egy zöld ködfátyol borította szivar alakú testet, amely úgy zümmögött, mint egy generátor.
Néhány nappal később, ismét csak az Ontario Hydro területén egy ufóészlelés után egy tizenéves lány hipnotikus késztetést érzett, hogy az egyik mezőn sétáljon. A környezeti hangok mind elhallgattak – erről az “Óz-faktor” néven ismert szindrómáról gyakran számolnak be az ufóval való találkozások szemtanúi. Úgy tűnik, ilyen kor megváltozott tudatállapotba kerülnek. A lány pár perces időkiesés után magához tért. Az ufó ekkor már eltűnt.
A Canadian UFO Research Network (Kanadai Ufókutató Hálózat) ezt követő vizsgálata során egy területen letaposott füvet találtak, mintha csak leszállt volna ott valami. A letaposott füves területen a normálisnál magasabb sugárzási szintet mértek még egy erős zápor után is.
A lányt regressziós hipnózisnak vetették alá, amelynek során arról számolt be, hogy elrabolták. Felvitték az ufó fedélzetére, ahol is orvosi vizsgálatot végeztek rajta. Fájdalommentesen vért vettek az ujjából, amelyen egy megmagyarázhatatlan eredetű tűszúrás nyoma látszott.
1971 októberében is történt egy “emberrablás”, amikor is egy rockegyüttest raboltak el mikrobuszukból a Niagara-vízesés melletti városka, St. Catharines közelében. Egy évtizeddel később egy New York-i pszichiáter regressziós vizsgálatot végzett rajtuk. a vizsgálat során egy megdöbbentő, életre szóló kapcsolat története bontakozott ki. Az egész 1957-ben kezdődött, amikor a banda akkor még kétéves vezetőjét rabolták el babakocsijából. A lények kis termetűek voltak, nagy, ferde vágású szemük volt, és genetikai kísérleteket hajtottak végre.
A találkozások ezen sorozata, valamint a Niagara-vízeséssel és az elektromossággal való kapcsolatuk többeket arra a feltételezésre késztetett, lehetséges, hogy az 1965. november 9-i nagy áramszünetet is az UFO-k okozták. New York állam nagy részében és Ontario állam egy területén volt hosszan tartó áramkimaradás. A történelem legnagyobb áramszünete volt: huszonhatmillió embert érintett!
Eredetileg úgy hitték, hogy a New York állambeli Syracuse mellett lévő Clay telepének egyik reléje volt a bűnös.Érdekes, hogy pontosan akkor, amikor bekövetkezett az áramkimaradás, a közelben lévő kis repülőgép utasa és pilótája egy vörös színű, ovális alakú tárgyat látott a vezetékek felett.
A katasztrofális áramszünet után a helyi elektromos művek igazgatója elmondta, hogy a rutineljárásnak megfelelően kétszázezer kilowatt áram indult el a Niagarától, de: “Nem kaptuk meg…egyszerűen eltűnt”.
A rossz hírű Condon-tanulmány megpróbálta elmismásolni azokat az állításokat, amelyek szerint egy ufó okozhatta az esetet, tette mindezt az amerikai energiaügyi bizottság végső jelentésének alapján. Ez a jelentés a probléma eredetét a vízesésbe torkolló Niagara folyón lévő erőmű egyik tartalék reléjének hirtelen túlterheltségére vezette vissza. Ám a jelentés kulcsmondata valójában a következő volt: “A tartalék relé túlterhelésének pontos oka nem ismeretes”. Vagyis egy ufó is okozhatta a relék sorozatos meghibásodását, amikor is hihetetlen módon sorra egymás után lerobbant rengeteg relé!
A Niagara környéke nyilvánvalóan kiváló ufóleső helynek ígérkezik. A vízesés közvetlen környezete ma már erősen a turizmusra épül; számos helikopteres kirándulást szerveznek a vízesés fölé. De azért jó néhány magaslati megfigyelőhelyet is lehet találni.
Nagyobb eséllyel lehet meglesni az UFO-kat az Ontario-tó déli, vidékiesebb partján, bár itt alacsonyabban van a megfigyelő.
Észak-Amerika / Az északnyugati határ
A modernkori UFO-k rejtélye 1947 nyarán nemcsak azzal kezdődött, hogy Kenneth Arnold látott egy UFO-t a Mount Rainier közelében, hanem egész találkozássorozatok történtek a Cascade-hegylánc környékén.
Nem véletlen, hogy a szürrealista tévésorozatban, a Twin Peaks című filmben – amelyet itt forgattak – szimbolikus ufóelemek is szerepelnek.
Ez a még mindig aktív, vulkanikus eredetű hegylánc két kontinentális lemez találkozásánál fekszik. Ahogy a Föld olvadt magján úszó két lemez találkozik, felgyűrődnek, és hőt gerjesztve, földrengéseket és vulkánkitöréseket idéznek elő.
Délen, Kaliforniában a Szent András-törésvonal felelős a pusztító földrengésekért. Az UFO-kutatók kapcsolatot fedeztek fel a szeizmikus tevékenység és az ufóészlelések között, így nem meglepő, hogy számos észlelés történt az államban, például a Pasadenától keletre fekvő San Gabriel-hegységben, a Tujunga Kanyon környékén.
A két legnyugatabbra fekvő államban, Oregonban és Washingtonban a vulkánok jelentik az igazi problémát. A Mount St. Helen 1980-as kitörése jelzi a sziklák alatt lévő hatalmas erőt, és talán hozzájárul, hogy magyarázatot találjunk a terület ufóaktivitására.
UFO-fényképezés szempontjából ez a terület kétségtelenül a világ egyik legkiválóbb helye. A két legérdekesebb eset a Portlandtől délre fekvő hegyvidéki területen történt. A legfontosabb fényképeket talán a Willamette-folyótól nyugatra fekvő McMinnville faluban gazdálkodó házaspár, Paul Trent és felesége készítette.
1950. május 11-én történt, hogy Mrs. Trent mutatott a férjének egy korongszerű, lapos aljú tárgyat az égen. A férfi két fényképet készített, mielőtt az űrhajó eltűnt. A képek tiszták és élesek voltak, és a tárgynak a kamerától való távolságát is jól lehetett érzékelni.
Trenték mégsem arra használták fel a fényképeket, hogy pénzt csináljanak belőlük. A film egészen addig maradt a gépben, amíg az összes kockát el nem fényképezték. A fényképek csak később, véletlenül kerültek a nyilvánosság elé.
Trenték úgy gondolták, hogy csak egy szokatlan, újfajta repülőgépet láttak, bár akkor nem volt (most sincs) semmilyen ismert repülőgép, amely úgy nézett volna ki, vagy úgy viselkedett volna, mint ez az objektum.
Az évek során alaposan megvizsgálták a képeket, és senki nem tudta sikeresen megtámadni ezt a bizonyítékot. Ez volt az egyetlen fényképes eset, amelyben a Colorádói Egyetem tudósainak hónapokig tartó alapos vizsgálata után sem találtak megkérdőjelezhető részeket. Dr. William Hartmann analízise kevés kétséget hagy afelől, hogy a leginkább reális lehetőség szerinte egy „különleges, ezüstös, fémes, több tíz méter átmérőjű és nyilvánvalóan mesterséges repülő tárgy” volt.
Ez az eset önmagában bizonyítékot jelenthet az UFO-k létezésére, éppen ezért minden erőfeszítést megtettek, hogy megpróbáljanak más magyarázatot találni rá. Ez az eset egyike azon keveseknek, amelyeket a NASA űrkutatási programja számára kifejlesztett számítógépes módszerekkel is alaposan megvizsgáltak.
Egy másik klasszikusnak számító eset egy olyan szemtanútól származik, akinek a Trent-házaspárétól teljesen eltérő a társadalmi háttere. A szemtanú az egyik főiskola biokémia-professzora, aki nyilvánvalóan nem a hírnévre utazott.
1966. november 22-én, McMinville-től délkeletre, a Willamette-hágón autózott felfelé a hegyekbe. A Diamond-csúcson, ezerhatszáz méter magasan lévő pihenőből készített néhány fényképet az alant elterülő, hóköntösbe öltözött fenyőkkel borított tájról.
Miután elkészítette a fényképeket, a szeme sarkából egy elmosódott körvonalú tárgyat vett észre. Gyorsan le tudta fényképezni, még mielőtt a tárgy eltűnt volna az égbolton. Mivel nem volt biztos benne, hogy egyáltalán látott-e valamit, a professzor a gépben hagyta a filmet, egészen addig, amíg az összes kockát el nem fényképezte. Amikor előhívta a filmet, valami egészen váratlan dolog jelent meg az egyik felvételen.
Egy lapos aljú, korong alakú objektum volt az egyik képen – de egyszerre három helyen! Többen gyanították, hogy a professzor ezt akkor nem látta. Adrian Vance UFO-szakértő másképp vélekedik. Összetett vizsgálatában rámutatott, hogy a fényképezőgép zárja csak a másodperc törtrészéig volt nyitva.
Ha az UFO ki-be lépkedne a valóságból, az megörökítődne a fényképen. Szemünk képtelen alkalmazkodni a gyors változásokhoz, csak folyamatosan mozgó képet „lát”. Vance számításai szerint a tárgy körülbelül hét méter átmérőjű lehetett, és egy tisztásról szállt fel. Úgy tűnt, mintha havat szippantott volna be az alatta lévő fák csúcsáról.
A fényképen látható volt, amit UFO-kutatók „lehulló levél”-mozgásnak hívnak, csak fordítva. Ugyanezt a hatást láthatjuk, ha beleejtünk egy csészealjat egy tál vízbe. A csészealj alakja és a víz áramlása miatt a csészealj finom cikkcakkban mozog. Szemtanúk gyakran számolnak be az UFO-k ilyen mozgásáról, de a Willamette-hágón készült fénykép volt az első, amelyen meg is örökítődött.
Mivel a képen több, egymástól független mozgás látható, nem pedig elmosódott, bár folyamatos mozgás, ezért talán fontosabb is lehet, mint a McMinnville-ben készült fénykép, mivel azt bizonyítja, hogy az UFO-k a normális légi járművektől eltérő módon viselkednek, bár, érdekes módon, ez a mozgás nem áll nagyon távol attól a nemrég megismert viselkedéstől, amely a szubatomi fizika kvantumszintjén történik. Ebben az esetben a szellemrészecskék tényleg ki- és belépnek a valóságba.
A gyönyörű hegyvidék nyújtotta kitűnő látási viszonyok miatt ezen a területen kellemes időtöltés az UFO-megfigyelés. A hegyeken át vezető főutakon éjszaka jóformán nincs közlekedés, ilyesmi tehát nem keresztezheti a megfigyelő terveit.
Másik kitűnő helyszín a Washington állambeli Portlandtől nem messze északra fekvő város, Yakima. 1947 júniusában a yakimai repülőtéren szállt le Kenneth Arnold, és ekkor született meg az UFO-rejtély. Ezen a környéken számos ufóészlelés történt. Greg Long ufókutató tanulmányozta a White Swan és Toppenish környékén lévő indián rezervátumnál történt eseményeket. 1972 és 1974 között intenzív ufókutatás volt, amelyet a magas megfigyelőtornyokban őrködő tűzoltók is gyakorta észleltek.
A Yakimától délre észlelt legtöbb jelenséget sárga vagy narancssárga fénygömbök alkotják, amelyek hol szétesnek, hol végigpattognak a földön, vagy felhőkké válnak. Több beszámolóban is szerepelnek a fények, amelyek követik az autót az egyébként kihalt úton, néhány – a világ más tájain sem ismeretlen – esetben pedig, amikor a fény nagyon közel van, leáll az autó motorja és kialszanak a reflektorai.
Mivel a terület indián rezervátum, különleges engedély kell az UFO-leshez. Ősszel és télen a leggyakoribbak a fények, elég kemény az időjárás. Egy tisztességesen megszervezett UFO-les sikerének esélyét növelni lehet a tornyokban posztoló őrök segítségével.
Észak-Amerika/ A Texasi Háromszög
Vegyünk egy háromszöget, amely az Új-Mexikó állambeli Albuquerque, illetve a nyugat-texasi Lubbock és Alpine között fekszik, s amelynek oldalai kb. kétszázhetven kilométer hosszúak.
A háromszögön belül nem sok minden van, kivéve persze a sivatagot és a kanyonokat, sok ember pedig biztosan nincs. Mindazonáltal az UFO-történelem legfontosabb esetei közül fél tucat ehhez a területhez fűződik.
Már volt szó az 1947-es UFO-szerencsétlenségről, amely Roswellben történt; valamint az 1957-es texasi levellandi esetről, amikor is autók álltak le rejtélyes módon; és a New Mexico-i Socorro mellett 1964-ben történt esetről, amikor egy rendőrtiszt szeme láttára szállt le egy tárgy, amelyben lények is voltak.
Számos más eset is előfordult. Annyi minden történt ezen a területen 1947 és 1952 között, hogy az amerikai kormány komolyan aggódott. Számos titkos kutatás folyik itt, közelebbről a rakétaállomásokon és a korai atombomba-kísérletek színhelyén, Alamogordo közelében. A Holloman légi bázis – ahol állítólag földönkívüliek szálltak le 1971-ben – is itt található.
Rejtélyes tűzgömbök, amelyek nem úgy viselkedtek, mint a meteorok, a híres meteorszakértőt, dr. Lincoln La Pazt arra késztették, hogy behatóbban vizsgálja a jelenséget. A tűzgömbök különböző helyeken jelentek meg azokban a korai években, például a New Mexico állambeli Vaughn közelében. Nemrég napvilágra került dokumentumokból kitűnik, hogy a titkosügynökségek milyen komolyan vették őket.
1957. október 16-án egy ápolónő meg is örökített egy ilyen objektumot, a Roswelltől délnyugatra lévő Three Rivers indián rezervátumnál. A nappali fényben látható fényes, ovális alakzat egy tiltott terület felett lebegett. Több vélemény szerint az objektum a Sacramento-hegység felett kialakult lentikuláris felhő volt. Néhány szakértő azonban rámutat, hogy a tárgy túl fényes volt ahhoz, hogy felhő lehessen, bár az, hogy látszólag egy helyben áll, megerősíti ezt a feltételezést.
Ez az eset csak pár nappal azelőtt történt, hogy keletebbre, Levelland környékén UFO-észlelési hullám kezdődött. A november 2-án és 3-án éjszaka hirtelen leállt autók esetei mellett, az előbbihez hasonló esetek is voltak, amelyek közül néhány a Sacramento-hegység közelében történt.
November 4-én délután egy órakor Orogrande mellett – negyvenöt kilométerrel délre ugyanazon az úton, ahol a „felhő-fénykép” készült nem egészen három héttel korábban – egy elektromérnök autójában elhallgatott a rádió, kialudtak a fényszórók, majd a motor is leállt. Néhány másik autó is leállt ugyanazon az úton, amikor egy ovális tárgy jelent meg a hegységtől északra, és átrepült az út felett. eközben a mérnök hőhullámokat érzett. Később kivörösödött a fedetlen bőrfelülete, és viszketett.
Mindössze néhány kilométerrel odébb, ismét csak ugyanazon az úton, november 7-én, reggel 9.20-kor egy arra autózó házaspár egy furcsa tárgyat látott, amely megbolondította az autó sebességmérő óráját.
Mindkét eset Las Cruces közvetlen közelében történt, ahol 1948-ban dr. Clyde Tombaugh híres csillagász feleségével és anyósával együtt egy kékes-zöldes fényű, ovális alakú tárgyat látott, amelynek ablakai voltak.
Szkeptikusok gyakran hangoztatják, hogy UFO-k nem létezhetnek, hiszen még egy csillagász sem jelentette, hogy UFO-t látott volna. Természetesen ez nonszensz. Emlékezzünk rá, hogy az első UFO-fényképet egy csillagász készítette Mexikóban – és úgy hírlik, Tombaugh értetlenül állt a látottak előtt. Pedig Tombaugh az egyik legünnepeltebb asztronómus, lévén a Plutó bolygó felfedezője.
1951. augusztus 31-én öt, klasszikusnak számító fénykép készült a texasi Lubbock közelében, amelyeken a terület felett áthaladó, öt fényből álló, V alakú formáció látható. A felvételeket valójában néhány nappal korábban a kertben beszélgető, jó nevű egyetemi professzorok is látták. Volt közöttük mérnök, geológus, fizikus, de egyikük sem tudott magyarázatot adni a fejük fölött halkan elsuhanó, majd visszatérő, kísérteties zöldes-kékes fényekre.
A Texasi Háromszög nem könnyű terület az UFO-figyelésre. Nagy hőmérséklet különbségei miatt a sivatag rendkívül barátságtalan is tud lenni. Ám ha a megfigyelő le tud tanyázni Albuquerque-ben, ebben az oázisszerűen terjeszkedő modern városban, akkor a világ egyik legizgalmasabb UFO-aktivitási területének közepébe csöppen.
A várostól délre, a texasi Marfa környékén van az égi fények egyik legismertebb „lelőhelye”. A marfai fények már évszázadok óta táncolnak a Chianti-hegység felett. Létükről egy tábla is megemlékezik a 90-es autópálya mentén, mintegy száz kilométerrel Marfától keletre, egy elhagyatott légibázis mellett.
Észak-Amerika / Az öböl-sáv
Az 1980-as évek végén egy amerikai város neve az UFO-k szinonímiája lett. A szóban forgó város a hangulatos nevű, ám egyébként jelentéktelen kisváros, Gulf Breeze (Öbölbéli Szél) volt, amely a Mexikói-öbölről kapta nevét.
Florida állam nyugati szélén, a Pensacola torkolatánál, egy tengerparti homoksávban fekszik ez a kis kikötőváros. Tele van az UFO-k történeteivel ez a mintegy százötven kilométeres sáv, amely a Mississippi állambeli Biloxitól húzodik végig az alabamai parton, le egészen a híres haditengerészeti bázisig, Pensacoláig.
1973 októberében, egy jelentős ufóészlelési hullám során a Mississippi állambeli Pascagoula város az akkor ismert egyik legfélelmetesebb ufótalálkozás színhelye volt. A mólón horgászó két férfi zümmögő hangot hallott, és látták, hogy egy kékes fényű tárgy száll le mögöttük. Ráncos bőrű, ollókezű, különös lények szálltak ki a tárgyból, és elrabolták a két horgászt. A két férfi később a tárgy mellett tért magához, és csak homályos emlékeik voltak a történtekről.
A nagyszabású rendőrségi vizsgálat nem talált rést a történetükön. A két férfit még egyedül is hagyták úgy, hogy közben egy rejtett magnetofon rögzítette minden szavukat, hátha leleplezik magukat. Nem tették.
Tizennégy évvel később egyikük nyilvánosság előtt mondta el, hogyan utasított vissza hatalmas összegeket, amelyeket azért ajánlottak fel neki, hogy történetét megfilmesíthessék. Azért nem fogadta el az ajánlatokat, mert a történet nem a pénzről szólt, hanem valami sokkal mélyebb dologról.
Ezt az esetet követően Mississippi és Alabama államokat elárasztották az ufótalálkozások. Egy ufóészlelés színhelyére tartva, egy rendőrtiszt egy ezüstös ruhában lévő különös figurát fényképezett le Falkvillenél, „akit” üldözőbe is vett a járőrkocsival (de elvesztette a nyomát).
Ugyanazon az éjszakán, 1973. november 17-én a rendőrség egy férfi történetét vizsgálta, aki a 10-es, parti autópályán autózott az alabamai Mobile és Pensacola között. Azt állította, hogy furgonját egy ufó megtámadta az égből, majd beszippantotta. A férfit hat kis termetű lény megvizsgálta az ufó belsejében. A rendőrség hitelt adott a férfi szavainak.
Ilyen előzmények után, 1987. november 11-én kezdődtek a Gulf Breeze-i bámulatos esetek. „Ed” Walters helybéli üzletember ezen a napon készítette az első darabját annak a fényképsorozatnak, amelyen egy ablakokkal vagy kémlelőnyílásokkal ellátott tárgy szerepel. Adamski erősen vitatott, harminc évvel korábbi fényképei óta ezek voltak a legrészletesebb képek.
Walters egyre több képet készített, amelyeken majdnem azonos űrhajók látszanak, közben – állítólag – idegenekkel is találkozott. A találkozások között volt olyan eset, amikor rálőttek egy fénysugárral, és teherautója alá bújva nézte, hogy egy ufó száll le az úttestre (ezt le is fényképezte), és amikor egy lényt kergetett el a házától.
Állítása szerint el is rabolták, és néhány kutató állítása szerint, ekkor egy „implantátumot” ültettek be a fejébe. Ám mielőtt ezt kórházi CAT-vizsgálattal ellenőrizni lehetett volna, Walterst állítólag ismét elrabolták, ezúttal azért, hogy – a felfedezést megelőzendő – eltávolítsák az implantátumot.
UFO-kutatók rajzottak a területre, és a média bevonásával sajtókonferenciát tartottak 1990 nyarán. Közben Ed írt egy sikeres könyvet az élményeiről, és egy tévéfilmet is forgattak a dologról. vezető ufológusok álltak ki Ed mellett, kiemelve, hogy fényképei megfeleltek a vizsgálatokon, valamint hogy a rendelkezésre bocsátott speciális fényképezőgéppel is készített fényképeket.
Mások viszont erősen vitatták az esetet, közülük néhányan találtak is valamit, amiről azt állították, hogy a csalás bizonyítéka. Parázs vita alakult ki az ufológusok körében, amely még a mai napig is tart. Közben Ed régi házában ufómodellek terveire bukkantak, sőt egy ember vallomást is tett a rendőrségnek, hogy ő segített végrehajtani a trükköt. Walters és az ügyben szereplő ufológusok közül néhány határozottan visszautasította mindkét történetet.
Azok, akik az ügy mellett foglaltak állást, elsőrendű bizonyítéknak hozták fel azt a tényt, hogy az Ed-féle UFO-khoz nagyon hasonlító objektumokat más (névtelen) emberek is lefényképeztek a környéken, valamint azt, hogy sok szemtanú a nyilvánosság színe elé lépett, és elmondta, hogy furcsa fényeket látott az égen.
Gulf Breeze hamarosan az ufófigyelők egyik zarándokhelyévé vált. a legtöbb éjszakán több tucat ember kémlelte az eget. 1991. június 20-án egy tizennégy megfigyelőből álló csoport két éles fényt látott és fényképezett le, amelyek néhány másodpercig voltak láthatók az égen, majd vörös lett a színük és eltűntek. Néhány kutató szerint a fények haditengerészeti jelzőrakéták lehettek, de az esettel kapcsolatban még mindig folyik a vita.
A szóban forgó fényképeket a Pensacola-öblön átívelő, Pensacolát Gulf Breeze-zel összekötő híd déli végénél készítették. A hídról kitűnően lehet látni az eget, és ezért a környék egyik legjobb ufómegfigyelőhelyének számít. Itt, legalábbis egyelőre, a megfigyelő bizton számíthat embertársai társaságára. ami a földönkívüliek társaságát illeti…ki tudja?
Puerto Rico
Ez a kis sziget Florida és Venezuela között mágikus rituáléiról és a vuduval való kapcsolatáról híres. Ugyancsak gazdag hagyományokkal rendelkezik az UFO-k terén. Itt történt a valaha feljegyzett legagresszívabb és legfélelmetesebb ufótalálkozások némelyike.
1973 októberében San Juan főváros környékén összpontosult egy UFO-aktivitási hullám. A szemtanúk – köztük néhány rendőr – számos forgó fényt láttak, de voltak, akik távcsövön keresztül figyelték a jelenséget.
Október 28-án a Pedras folyónál egy fényfolt jelent meg az égen, belőle fénysugarak törtek elő, amelyek mintha az alant álló embereket vizsgálgatták volna. Ezután a fény elrepült a Fuentes Fluviales áramfejlesztő telep mellett, fenntartva azt a hagyományt, amely szerint az UFO-k gyakran kapcsolódnak ilyen helyekhez.
A történet legbrutálisabb része 1975 elején, a sziget északnyugati csücskében lévő Aguadilla környékén kezdődött. Ekkor sok olyan állat tetemét találták meg, amelyek gyanús körülmények között pusztultak el. A külső sérülésnek gyakran semmi jele sem volt, vért pedig soha nem lehetett látni.
Bár a gyanú rögtön a sziget ősi rituáléira terelődött, ez a jelenség már az 1960-as évek óta gyakori eleme az UFO-k rejtélyének, amikor is az USA középnyugati államaiban szarvasmarha tetemeket találtak, hasonlóan gyanús körülmények között. Néhány kutató szerint földönkívüliek fejlett sebészeti technika segítségével DNS-mintát vettek biológiai kísérleteikhez.
Csakúgy, mint Amerikában, az állatok elpusztulását Puerto Ricóban is hamarosan az UFO-jelenséggel hozták kapcsolatba. Az állatok pusztulásának időszakában rendszeresen UFO-k jelentek meg Mocában. Március 12-én például, pörgő fényfoltot láttak, április 6-án pedig az ufóaktivitás egész hulláma jelentkezett.
Ennek csúcspontja az volt, amikor Willie Lopez műsorvezető rádióműsorában élőben közvetítette észlelését. A Miramarban lévő stúdióból egy sárga csészealjat is látott az égen, benne pedig egy fényes alakot. Hamarosan rejtélyes áramkimaradások történtek a szigeten.
A kellemetlen találkozások talán legfurcsábbika történt 1975. április 28-án, hajnali fél négykor. Egy fényes tárgy jelent meg egy ház udvari árnyékszéke felett, és erős fénysugarakat bocsátott ki a föld felé. Ekkor a WC-ből lángok törtek elő. Sivító hangokat lehetett hallani, majd az UFO eltűnt.
1977-ben a földönkívüliek kezdték megmutatni magukat. Július 12-én Quebradillo mellett egy alacsony termetű, ám nagy, hegyes fülű, groteszk figura jelent meg egy ház mellett. Miután elzavarták onnan, felemelkedett a levegőbe, és a csodálkozó farmer szeme láttára elrepült a fák felett.
A találkozások száma azóta is növekszik. 1980-ra akkora mennyiséget ért el, hogy közvetlen kapcsolatot tételeztek fel az állatok pusztulása és a kis termetű humanoid lények között.
Március 3-án, hajnali 3.30-kor a Pedras folyónál egy család tagjai, egy öt lényből álló csapatot láttak, miután kutyájuk, megugatva a jövevényeket, felébresztette a családot. Ketten közülük 150 cm, a többiek azonban csak kb. egy méter magasak lehettek. Nekik is nagy, hegyes fülük volt, és valamiféle búvárruhára emlékeztető öltözetet viseltek.
Valamivel a talaj felett lebegve mozogtak, és úgy látszott, nagyon érdeklik őket a csirkék, mert fémlapokat lengettek a ketrec fölött, így akarták megkaparintani a baromfikat. Ugyanakkor szemtanúk a közelben láttak egy leszállt, harang alakú tárgyat, amelyben lények lebegtek. Egyikük magasra nőtt, de a legtöbben kis termetűek voltak. A szemtanúk szerint az egyik lény nőnemű volt.
Az UFO-megfigyelésre a sziget északi partja a legalkalmasabb. A helyi legendák szerint az UFO-k a víz alól, a Puerto Ricó-i árokból jönnek elő, itt ugyanis a parttól néhány kilométerre hirtelen mélyül a tenger. A sziget az egyik legkellemesebb UFO-figyelési hely: ha a megfigyelő nem észlel semmit, legalább napozik egy jót.
Japán
Japán sűrűn lakott szigetekből áll, amelyeket geofizikai aktivitás jellemez, ahogy ezt a számos, heves földrengés gyakorta bizonyítja is. Ez pontosan az a hely, ahol a kutatók úgy vélnék, hogy az UFO-k gyakran megjelennek, és igazuk is lenne.
Csakugyan sokan számolnak be róla, hogy közvetlenül a földrengések kitörése előtt furcsa fények jelennek meg az égen. A legaktívabb rész valószínűleg Hokkaido szigete, amely Tokiótól mintegy hétszázötven kilométerre északra fekszik.
Az egyik legérdekesebb találkozás Tomakomaiban történt, a parton, a sziget közepét uraló hegyvidéktől délre. 1973 júliusában egy fatelep éjjeliőre különös, narancsszínű fényt vett észre az égen, amely spirál alakban tartott lefelé, majd lebegni kezdett az öböl felett.
Amikor már csak néhány méternyire volt a víztől, egy cső nyúlt ki a fényből, és világítani kezdett, amikor elérte a vízfelszínt. A szemtanú megdöbbenésére a különös fény vizet szivattyúzott a csövön keresztül. ez néhány perc múlva abbamaradt, és a fény egyre halványabb lett, ahogy a tárgy felemelkedett és megindult a rémült szemtanú irányában a sziget belseje felé.
Amikor az UFO elhaladt a feje fölött, a szemtanú körül nappali világosság támadt. Ekkor már látta, hogy a tárgy egy nagy méretű, hordó alakú űrhajó, rajta ablakok, azok mögött homályos alakok. Néhány további fény is megjelent a közelben az égen, és a nagyobb űrhajó magába vonzotta őket, mielőtt nagy sebességgel elhúzott volna.
1982. május 9-én innen egy kicsit északra, Aszahikavánál készült egy fénykép egy kalapszerű, kupolás tárgyról, amely fényes nappal tűnt fel a Taiszecuan Nemzeti Park környékén. Itt, a hegyek tövében kiváló lehetőség nyílik UFO-megfigyelésre.
Fényképek készítésére a legjobb hely mégis Japán legnagyobb szigetén, Honsú déli részén van, Oszaka és Hirosima között.
Különös találkozás színhelye volt Szatima tartomány 1978. október 3-án, amikor is egy férfi felautózott egy hegytetőre, hogy rádiókapcsolatba lépjen néhány száz kilométerre lévő testvérével. De egészen mással lépett kapcsolatba.
Egy fénysugár világította meg az autót és lecsapott a kislányára, aki a hátsó ülésen szundikált. A kislányt narancssárga fény borította be. Az autó motorja lefulladt. Ekkor egy kis termetű, nagy fülű lény jelent meg az egyik ablaknál, mintha csak kapcsolatba akarna lépni az utasokkal. A rémült szemtanú agyában képek egész sorozata villant fel, ekkor azonban az autó hirtelen ismét működőképes lett, és a szemtanú elmenekült a helyszínről, még csak hátra sem nézve, hogy a kislánya jól van-e.
Néhány apróbb fizikai hatástól eltekintve (például fejfájás) mindkét szemtanú szerencsésen megúszta a találkozást.
Jó UFO-leső hely lehet egy tengerparti hegycsúcs, amelyről jó kilátás nyílik, de amint látjuk, a veszélyekről sem szabad elfeledkezni.
