Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Az ördög lábnyoma

img

Olaszország déli részén, Campania tartományban a Roccamonfina-vulkán környékén a helybeliek régóta ismerik az “ördög lábnyomát”. A vulkán körüli sziklás lejtőn számos emberi lábnyom vezet a hegyről lefelé.

Mivel normális körülmények között senki sem képes a nyomait a sziklában hagyni, az elmúlt századokban a környék lakói valamilyen természetfölötti erőre gyanakodtak. Számtalan legenda született ezzel kapcsolatban.

Nemrégen olasz tudósok vizsgálták meg a nyomokat, és kutatásaik eredményéről a rangos tudományos folyóirat, a Nature hasábjain számoltak be. Döbbenetes eredményre jutottak: kutatásaik nyomán kiderült, hogy ezek Európában a legrégibb emberi nyomok. Méghozzá olyan időkből származnak, amikor – eddig legalábbis úgy tudtuk – az őseink még nem is léteztek! Illetve természetesen léteztek, de mint emberhez csak nagyon hasonló majmok és nem igazi emberek. Nem olyanok, amilyenek mi vagyunk ma.

De olyanok sem lehettek – gondoltuk eddig -, mint a tankönyvekből ismert, hajlott hátú, “áramvonalas fejű” (lapított homlokú) ősemberek. Hasonló nyomokra Tanzániában bukkantak még a hetvenes években, de azoknak – lévén több millió éves majomemberekéi – nem volt akkora jelentőségük. Itt viszont olyan őseink nyomaira bukkantak, akik könnyen lehet, hogy az akkor még nem létező neandervölgyiek és a később létrejött crô-magnoniak közös ősei lehettek.

Mint ismeretes, mi az utóbbiak leszármazottai vagyunk. A neandervölgyiek 30-50 ezer évvel ezelőtt végleg kihaltak, és a helyükbe lépő, fejlettebb cromagnoniak vitték tovább a képzeletbeli “fáklyát”, vagyis a fejlődés lángját. (Már ha igaz ez az elmélet.) Viszont 350 ezer évvel korábban miféle emberi ősök szaladgáltak itt a domboldalon?

A vulkán többször kitört, utoljára ötvenezer évvel ezelőtt. Minden kitöréséről pontos nyomokat hagyott a környékbeli kőzeteken. Nem kétséges, hogy ezek a lábnyomok egy 350 ezer évvel ezelőtti kitörés vulkáni hamujába nyomódtak bele. A hamu idővel kihűlt, majd megkövesedett, és már örökre őrizni fogja az egykori menekülők nyomait.

Az a három ősember egyértelműen a kitörés elől menekült. Elképzelhetjük rémületüket, ahogyan a földre rakódó, forró hamuban futottak. A lábuk egészen olyan volt, mint a mai emberé, a nyomok hossza húsz, szélessége pedig tíz centiméter. Azokból a távoli időkből nem maradt más bizonyítéka annak, hogy az akkoriak hogyan mentek, milyen hosszúkat léptek.

Íme a bizonyíték, hogy 350 ezer évvel ezelőtt már léteztek a maihoz hasonló, maximum százötven centiméter magas, ember formájú őseink. Nyilván volt egy csoportjuk, nem tudhatjuk, hány főből állt. És biztosan többen voltak ennél a háromnál, akiknek nyomát őrzi a megkövült hamu. Talán Afrikából vándoroltak fel – nem tudható. Csak abban lehetünk bizonyosak, hogy e korai időszakban már tulajdonképpen embereknek számíthatjuk őket.

Pedig a tudomány eddig nem ezt mondta. De hát a fejlődés – mint annyi más területen – ezen a téren sem állhat meg. Valaha az embert megelőző, de emberhez hasonló, félig majmok, félig már-már emberek létezésének idejét is csak néhány százezer esztendőre becsülték – ma ott tartanak (éppen az említett tanzániai leletek alapján is), hogy azok talán több millió évvel korábban is élhettek már.

Az olaszországi lelet alighanem arra utal, hogy alig 150 ezer évvel a kelet-afrikai ősök felbukkanása után ősemberek éltek már Európában is. És végül az sem zárható ki természetesen, hogy mindnyájunk közös ősei rohantak akkor le a domboldalon, páni félelemben menekülve a haragvó hegy szelleme elől, miközben talpuk alatt dübörgött és rázkódott a föld, tüzet és hamut okádott a vulkán.

forrás: nemere.hu

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar