Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Az ismeretlennel való első találkozások forgatókönyve 2.rész

/
image
img

Mind ez idáig arról volt szó, hogyan élik meg a legtöbben az idegenekkel való első, sorsdöntő találkozást. Ehhez a drámai jelenethez sajátos forgatókönyvre van szükség: vágyakat, álmokat és ősképeket előhívó jelképek egész rendszerére. 

Az ismeretlennel való első találkozások forgatókönyve 1.rész

Megfigyeléseim során rájöttem, hogy az elbeszélt eseményeket nem valóságos tényként kell értelmezni (a valóság hétköznapi értelmében), hanem szimbolikus történetekként: az áldozatok megrázó élményei, beszámolói olyan rejtett személyiségjegyekről adnak hírt, amelyeket még fejlesztenünk kell ahhoz, hogy a személyiségünk minden felesleges akadály nélkül kiteljesedhessen.

Amikor a történet szót használom, nem csak a másik világgal való találkozás élményére vagy a jelenetben felbukkanó jelképekre és személyekre gondolok, hanem az idegenekkel kapcsolatba került személy teljes hétköznapi életében, munkájában, családi és szerelmi kapcsolataiban stb. szerzett összes tapasztalatára is.

Egymással összefüggő, apró események láncolatáról van szó: harag, félelem, gyűlölet, irigység, becsvágy, büszkeség és sóvárgás nyilvánul meg bennünk, csupa nyugtalanító érzés, ami a békés, kiegyensúlyozott életet rendszerint megakadályozza.

És az idegenek? Üzeneteket küldözgetnek, forgatókönyvekkel, díszletekkel látnak el bennünket, vezetik az események fonalát, de a történet mondanivalóját nekünk kell megfejtenünk, mint bizonyos gyerekeknek szóló színházi előadásokon? És mindezt azért,, hogy a végén fejlettebb személyiséggel, gazdagabb érzelemvilággal, érettebb gondolkodással rendelkezzünk, és így egyszer talán tényleges kapcsolatba léphessünk velük, de legalábbis egészségesebb és kiegyensúlyozottabb módon élhessünk tovább? – Lehetséges.

Az előre elrendezett díszletek mindig az adott személy kultúrájának megfelelő lelki kivetítések keretéül szolgálnak. Mitológiai vagy technikai köntösben megjelenő ábrándképek és ősi alakzatok (archetípusok) törnek felszínre: csakhogy így kivetítve, kinagyítva sokkal látványosabbak és harsányabbak, mint a belső képzelődések vagy emlékképek, és nagyobb feszültséggel rendelkeznek, mint az úgynevezett archetipikus vagy kollektív álmok. Felmerül a kérdés, mennyiben beszélhetünk a személyes és mennyiben a kollektív tudattartalmak felerősödéséről illetve torzulásáról, esetleg mindkettőről egyszerre?

Az archetípusok kulturális mezbe öltözött ősi jelképek. Ám hogyan jelennek meg e jelképek az ufók világában? Ha a forgatókönyv tudományos szereposztást ír elő, akkor az ősi alakzatok nem egy bizonyos kultúra, hanem a modern tudományos elbeszélés, a science fiction jelmezét öltik magukra. Az idegenekkel való találkozás nyilván másként alakul egy kínai, egy afrikai vagy egy brazil személy esetében, mivel eltérő kultúrával rendelkeznek, de amennyiben látomásuk technológiai színezetet nyer, élményeiket árnyalatnyi kulturális különbséggel, de összességében hasonlóan fogják leírni. Talán e modern – kollektív -kulturális köntösbe öltöztetett élmények gyökerei azonosak, és a lelki kivetítések azért hasonlítanak egymásra, mert valódi, érzéki tapasztalatokon alapulnak, és ezek a tapasztalatok törnek utat maguknak személyes és ősrégi archetipikus megnyilvánulásokban?Amennyiben így van, a jelképek a mitológia vagy az egyéni műveltség anyagából egyszerre merítkeznek. A díszlet elrendezését személyes tényezők és célok irányítják.

E kérdésfelvetéssel tanulmányom legfontosabb részéhez érkeztem. Ha a tudományos elemzés útján be tudnánk bizonyítani, hogy a kivetített képek – amennyiben hasonlítanak egymásra – nem csupán a képzelet játékai, hanem külső ingerek hatására jelennek meg, akkor új támpontokat kaphatnánk a képzelet szülte jelenségek, az érzékcsalódások, az idegenekkel való találkozás folyamatának megértéséhez. A hasonlóságok keresése már önmagában is rendkívül fontos nem csak az áldozatok szavahihetősége szempontjából, hanem az ufókutatás számára általában is.

Vajon minek köszönhető a kollektív ősképek tárgyiasult, technikai megjelenési formája: valami új, átmeneti értetlenségnek az ősi kultúrákat illetően vagy a kapcsolatteremtés modern eszközének?

ismeretlennel

Nem áll szándékomban, hogy a találkozások történetét kizárólag az archetipikus tartalmak felszínre töréseként értelmezzem. Csupán azt szeretném bebizonyítani, hogy az érzéki tapasztalatok is hordozhatnak személyes összetevőket, amelyek tudományos színezetű látomásokban jelennek meg. Az elrablások forgatókönyve látványos és erőszakos: az idegenek “szemmel láthatólag” tudományos vizsgálatokat végeznek a Földön, mintát vesznek az emberek véréből, női petesejteket termékenyítenek meg és távolítanak el; meglehetősen különböznek azoktól a jó szándékú, barátságos lényektől, akikkel mások találkozni szoktak. Mire utalnak e vérfagyasztó történetek, mi az oka annak, hogy e rendkívül fejlett lények oly kezdetleges eszközökkel és módszerekkel élnek?

David Jacobs Secret Life (Titkos élet) című könyvében azt állítja, hogy ezekben a történetekben nyoma sincs az elraboltak személyes élettörténetének. Én sem találtam ilyen nyomokat, az elraboltakra jellemző személyiségvonásokat viszont igen, és olyan jeleket, amelyek az egész emberi fajt érintő folyamat kezdetére utalnak, nem csak fizikai értelemben, hanem a testi és lelki következményekkel egyaránt járó energiafolyamatok szempontjából.

Ha figyelmünket az elrablástörténetekre irányítjuk, és kizárólag valóban megtörtént eseményekként értelmezzük őket, nem igazán jutunk előbbre. Ám, ha az áldozat lelki energiafolyamatait közelebbről megfigyeljük, és nyomon követjük vágyait, gondolatait, ábrándjait, álmait, visszajelzéseit, személyes kapcsolatait, láthatóvá válik számunkra mindaz, ami a személyiségéből az elrablás során jelen volt.

Az idegenekkel való találkozás az áldozat társadalmi környezetére is mindig hatással van. A találkozás forgatókönyve és helyesen megfejtett jelképei segítségével betekintést nyerhetünk az egyén életébe, gondjaiba, és ha az eseményeket nem csak önmagukban értelmezzük, hanem aszerint, hogy milyen céljuk lehet az egyén életében, előre meg tudjuk jósolni az útirányt, amerre a személy tart.

Ha sorra vesszük a találkozások dramaturgiai eszközeit, megállapíthatjuk, hogy a forgatókönyv alapvető eleme a jellemfejlődés. Minden esemény, minden tapasztalat – legyen az örömtelien vagy kellemetlenül megrázó élmény – a szereplő jellemének erősítését szolgálja. Az egyén persze legtöbbször úgy érzi magát, mint egy tétova gyermek, akit ide-oda sodornak az események, vagy mint aki csapdába esett.

Az áldozatoknak általában az az érzése, hogy ők (a földönkívüliek) mindent tudnak az életéről, ráadásul nem csak a múltjáról, hanem a jövőjéről is. “Mintha röntgensugárral világítottak volna át!”

Befejezésül Whitley Strieber Transformation (Átváltozás) című könyvéből idézek:

“Mi a földönkívüliek szerepe – nem az ő szempontjukból, hanem az én szemszögemből? Minden bizonnyal nem azért jelennek meg az életemben, hogy halálra ijesszenek. Más dolguk van: az, hogy fejlődésre ösztönözzenek. Olyan erőteljes, megrázó hatást gyakorolnak rám, hogy a tudatom nyitottabbá válik

Felhasznált irodalom: Gilda Moura: Transformadores de consciencia UFO – Contacto alienígena

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar