Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Atlantiszi elődeink 5.rész

img

A negyedik rész folytatása…

Az emlékezőerő további következménye az emberi együttélés területén az volt, hogy olyan embercsoportok alakultak ki, amelyeket a közös tettekre való emlékezés tartott össze.

Korábban a csoportok képződését kizárólag a természeti erők határozták meg. Az ember saját szelleme még semmit sem tett hozzá ahhoz, amivé őt a természet formálta.

Most egy erőteljes személyiség egy bizonyos számú embert mozgósítani tudott egy közös vállalkozásra, és a közös  műre való emlékezés alakított ki egy társadalmi csoportot.

A társadalmi együttélésnek ez a módja igazán csak a harmadik alfajnál (a toltékoknál) jutott kifejezésre. Ők alapították meg először azt, amit közösségnek, az államalapítás első fajtájának nevezhetünk.

A vezetés, a közösségek felett való uralkodás itt már az ősökről az utódokra szállt. Ami korábban csak az emberek emlékezetében élt, azt most az apa a fiára örökítette át.

Az ősök tetteinek az egész nemzetség szempontjából nem volt szabad feledésbe merülniük. Az utódokban is értékelték még azt, amit az ősök tettek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy azokban az időkben az embereknek meg is volt az erejük ahhoz, hogy adottságaikat utódaikra átvigyék. Hiszen a nevelés azon alapult, hogy szemléletes képekben bemutatták az életet.

A nevelés eredménye pedig a nevelőből kisugárzó személyes erőn alapult. S a nevelő nem az értelmi erőket, hanem inkább az ösztön jellegű adottságokat fejlesztette ki a neveltjében. Ilyen nevelési módszer mellett a képességek a legtöbb esetben valóban apáról fiúra szálltak.

A fentiekből adódóan a harmadik alfajnál egyre nőtt a személyes tapasztalat jelentősége. Amikor egy embercsoport kivált egy másikból, az új közösség megalapításához magával vitte az eleven emlékezést mindarra, amit régi lakóhelyén átélt. De ugyanakkor volt valami ebben az emlékben, amit az új közösség nem tartott a maga számára megfelelőnek, amiben nem érezte jól magát.

Ezért valami újjal próbálkozott, s így minden új közösség alapításával javultak a viszonyok. Az pedig természetes, hogy ami jobb volt, az követőkre is talált. ezek azok a tények, amelyeknek a harmadik alfaj idejében létrejött és a teozófus irodalomban leírt virágzó közösségük létüket köszönhetik.

A szerzett személyes tapasztalatokat azok is támogatták, akik be voltak avatva a szellemi fejlődés örök törvényeibe. Hatalmas uralkodók maguk is beavatást kaptak, hogy személyes rátermettségük megfelelő alátámasztást nyerjen. személyes rátermettsége révén teszi ugyanis magát az ember lassanként alkalmassá a beavatásra.

Először alulról felfelé kell erőit kifejlesztenie, hogy aztán felülről részesülhessen a megvilágosodásban. Így születtek az atlantisziak beavatott királyai és népvezérei. Óriási hatalom volt a kezükben, ezért nagy tisztelettel adóztak nekik.

De ugyanez a tény vált aztán a hanyatlás és pusztulás okává. Az emlékezőerő kifejlesztése a személyiség hatalmához vezetett. Az ember ezáltal a hatalom által akart érvényesülni, s minél nagyobb lett a hatalma, annál inkább ki akarta használni a maga számára.

A korábban kifejlődött becsvágy kimondott önzéssé vált, s ez magával hozta az erőkkel való visszaélést. Ha meggondoljuk, hogy az életerő feletti uralmuk révén mi mindenre voltak képesek az atlantisziak, megértjük, hogy a visszaélés ezekkel az erőkkel milyen végzetes következményekkel kellett hogy járjon. A természet feletti messzemenő hatalmukat állíthatták a személyes önzés szolgálatába.

folyt. köv.

A cikk Rudolf Steiner:Az Akasha krónikából című műve alapján készült

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar