Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Atlantiszi elődeink 3.rész

img

A második rész folytatása…

Az elmondottakból következik, hogy az atlantiszi települések jellege semmiben sem hasonlított egy mai, modern városéhoz. Az ő településeikben még minden sokkal szorosabb kapcsolatban állt a természettel.

Csak valamelyest hasonló képet kapunk róla, ha azt mondjuk: az atlantiszi idő elején az emberek települései kerthez hasonlítottak, amelyben a házak élő fákból épültek úgy, hogy ágaikat művészien összefonták.

Mintegy a természetből nőtt ki akkor mindaz, amit az emberi kéz kidolgozott.

Az ember is teljesen átérezte a természettel való rokonságát. Ebből eredt, hogy társadalmi érzéke is egészen más volt még, mint ma.

Mert a természet egyformán mindenkié. S amit az atlantiszi ember a természeti alapokra felépített, azt közös tulajdonnak tekintette éppúgy, ahogy a mai ember egészen természetesnek tartja, hogy amit éles elméje és értelme létrehoz, azt személyes tulajdonának tekintse.

kagaya-to

Aki megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy az atlantisziak az előzőekben tárgyalt szellemi és fizikai erőkkel rendelkeztek, az azt is meg fogja érteni, hogy a még korábbi időkben az emberiség olyan képet nyújtott, ami a ma megszokott látványhoz már alig-alig hasonlít.

De nemcsak az emberek, hanem az őket körülvevő természet is erősen megváltozott az idők folyamán. Mások lettek a növényi és állati formák; az egész földi természet változáson ment át. A Föld régebben lakott területei elpusztultak, helyettük mások keletkeztek.

Az atlantisziak elődei egy ma már letűnt földrészen éltek, amelynek fő része a mai Ázsiától délre terült el. Teozófus írásokban lemúriaiaknak nevezik őket.

Miután ezek különböző fejlődési fokokon mentek keresztül, nagy részük hanyatlásnak indult. Elkorcsosodott emberekké váltak, akiknek utódai – mint úgynevezett vad népek – még ma is élnek a Föld bizonyos részein.

A lemúriai emberiségnek csak kis része volt képes a továbbfejlődésre. Belőlük fejlődtek ki az atlantisziak.

Később ismét valami hasonló történt. Atlantisz népességének legnagyobb része hanyatlásnak indult, és csak egy kis részéből jöttek létre az úgynevezett árják, akikhez a mai kultúremberiség tartozik.

A lemúriaiak, atlantisziak és árják az okkult tudomány elnevezése szerint az emberiség “gyökérfajai” (alapfajok). Gondoljunk még hozzá két ilyen alapfajt a lemúriaiak előtt, és kettőt, amely az árják után fog keletkezni jövőben, akkor ez összesen hét.

Az egyik mindig úgy keletkezik a másikból, ahogy ezt az előzőekben a lemúriaiakkal, atlantisziakkal és árjákkal kapcsolatban jeleztük. Mindegyik ilyen “gyökérfaj” fizikai és szellemi tulajdonságai teljesen mások, mint az előzőé.

Így például az atlantisziak különösen az emlékezőtehetséget bontakoztatták ki, illetve mindazt, ami azzal összefüggésben állt; az árjáknak viszont az volt a feladatuk, hogy a gondolkodóerőket fejlesszék ki mindazzal együtt, ami ahhoz tartozik.

tunderlany

De minden ilyen alapfajnak magának is különböző fokozatokon kell átmennie. Éspedig mindig hét fokozaton. Annak az időszaknak az elején, amelyben az illető alapfaj él, fő tulajdonságai még – mondhatnánk – “ifjú” állapotban vannak; lassanként megérnek, végül hanyatlásnak indulnak.

Ezáltal minden gyökérfaj hét alapfajra oszlik. Nem szabad viszont azt képzelnünk, hogy az egyik alapfaj rögtön eltűnik, amikor a másik kifejlődik. Esetleg még mindegyik sokáig fennmarad, amikor mellette már mások fejlődnek.

A Földön így mindig a fejlődés különböző fokán álló népek élnek egymás mellett.

Az atlantisziak első alfaja a lemúriaiak egy igen előrehaladott és fejlődőképes részéből alakult ki. Ezeknél az emlékezőképesség adománya még csak a legkezdetlegesebb formájában és csak fejlődésük legvégén mutatkozott meg. Úgy kell elképzelnünk, hogy egy lemúriai, bár képzetet tudott alkotni arról, amit átélt, de ezt a képzetet nem tudta megőrizni.

Amit elképzelt, azt rögtön el is felejtette. Hogy mégis bizonyos kultúrában élt, – például szerszámai voltak, építkezett stb. -,azt nem saját képzetalkotó képességének köszönhette, hanem egy benne lévő szellemi erőnek, ami – mondjuk így – ösztönös volt. De ez nem ugyanaz volt, mint a mai állati ösztön.

A cikk Rudolf Steiner:Az Akasha krónikából című műve alapján készült

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar