Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A Tunguzka-rejtély nyomában 3.rész

A második rész folytatása…

A részletesebb vizsgálatok azt valószínűsítették, hogy a repülő test mesterséges szerkezet volt, amelynek tömege a számítások szerint meghaladhatta az 50 ezer tonnát.

A jelenség mesterséges voltának igazolásához szolgált az a tény is, hogy a helyszínen élő, vadászattal foglalkozó tunguzok a későbbiekben – évek múlva – a robbanás területén és azon túl is fényes és hosszúkás, szélein kicsipkézett fémdarabokat találtak, amelyek fényesebben ragyogtak a kések pengéjénél, s vastagságuk nem haladta meg a két-három millimétert.

Az egyre szaporodó adatok fényében egyértelművé vált, hogy a felrobbanó objektum nem lehetett meteor, mint sokáig hitték és nem lehetett antianyag sem, amelyre szintén sokáig gyanakodtak. Az antianyag-halmaz lehetőségét az a tény is kizárta, hogy a későbbiekben ráébredtek arra a tényre, hogy a Föld közelébe semmilyen módon nem juthatott volna el egy nagyobb mennyiségű antianyag-halmaz, mivel annak a Naprendszeren keresztül való átszáguldása során a normál anyaggal való ütközés eredményeként már előbb fel kellett volna robbanni.

A szovjet tudósok által a későbbiekben elvégzett vizsgálatok eredményeiből az is kitűnt, hogy a robbanás térségéhez közel és a távolabbi területeken is a robbanást követő években sok korai elhalálozásról számoltak be a helybeliek. Az 1945 utáni vizsgálatok során több, korán elhunyt ember holttestét exhumálták, melyekből kiderült, hogy az akkor fura betegségekben elhalálozottak mindegyike sugárfertőzés eredményeként vesztette életét.

A robbanás hatása nagyobb volt az epicentrumtól távolabb lévő területeken, mint a robbanás középpontjában. Ugyanez figyelhető meg a mi civilizációnk által végzett atomrobbantásoknál. A fák évgyűrűinek vizsgálatából megállapítható volt, hogy 1908-ban és 1909-ben a radioaktív anyagok mértéke drámai módon megnövekedett.

Az első robbanás lökéshulláma és annak perzselő ereje hosszan elnyújtott formában ért talajt. Ezen a területen a fáknak csak a felső lombkoronája és egyik oldala sérült meg. Ez a terület hosszan elnyúló, ovális formát mutatott. Az első robbanás által kialakított területi formáció összefüggésbe hozható a hosszúkás, csőszerű testre való utalásokkal.

Valószínűsíthető, hogy a fizikai test elején történt először a robbanás, amely a csőszerű testből felgyorsult formában “léphetett ki”, és ebből fakadóan “irányítottan” meredek szög alatt ért talajt. Az első robbanás kilökődését meg is figyelték, oldalirányú eltéréssel. Az is joggal valószínűsíthető, hogy maga a fizikai test – és ettől kezdve nevezhetjük jelenlegi ismereteink birtokában egyértelműen UFO-nak – még nem semmisült meg, az csak néhány másodperccel később következett be. A robbanás merőlegesen lefelé hatott, és kialakította a második, koncentrikusan elpusztult területet.

Az évtizedekkel később elvégzett részletesebb vizsgálatok a jelenségsorokból adódóan a következőket valószínűsítették:

A Tunguzka fölötti robbanás, 5 és 10 km magasság között történhetett. Az objektumot a Góbi-sivatagi és dél-oroszországi megfigyelések tükrében – ahol még hosszúkás hengeres testként észlelték – a viszonylagosan alacsony robbanási magasság figyelembevételével, 100-300 méter közötti nagyságúra becsülték.

A jelenség robbanási energiájára vonatkozó számításokkal többek között amerikai tudósok is foglalkoztak. Megközelítőleg egyöntetű vélemény alakult ki, amelynek alapján a valószínűségi számítások azt mutatták, hogy a robbanás energiaszintje egy körülbelül 2-5 megatonnás atombomba pusztító erejével azonosítható. A második érték pedig egy 10 megatonnás hidrogénbomba robbanóértékével lehet azonos.

A robbanás jellegéből adódó jelenségsorokra és fizikai hatásokra akkor lehet ésszerű válaszokat találni, ha feltételezzük, hogy a Tunguz robbanás magfizikai eredetű volt.

1965-ben három amerikai tudós részletesebben is foglalkozott a Tunguz-robbanás jellemzőivel. Libby, Cowen és Atlury azt állították, hogy a robbanással kapcsolatban közismertté vált jellemzők atomfizikai összefüggést mutatnak. Ők a Tunguz-effektust egy viszonylag nagy mennyiségű antianyag annihilációjával vélték megmagyarázni. (Annihiláció:az anyag-antianyag ütközéséből keletkező, hirtelen, átmenet nélküli energiafelszabadulást jelent.) Az előző állításnak van egy logikai hibája, amelyre az előzőekben már volt szó. Az antianyag-halmaz ütközés nélkül nem juthatott volna el a Földig, mivel a Naprendszeren való áthaladása során, az interstelláris anyaggal való ütközés eredményeként meg kellett volna semmisülnie.

Az amerikai tudósok feltételezése szerint a Tunguz-robbanás minden sajátságát elméletükön keresztül elfogadhatóan meg lehetett magyarázni. Robbanás a levegőben, a robbanási energia mintegy 70 százalékos arányának sugárzással való felszabadulása, erős mágneses zavarok, gyenge ballisztikus hullám.

folyt.köv.

This div height required for enabling the sticky sidebar