Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A Tunguzka-rejtély nyomában 1.rész

img

Reggel volt és még hűvös a Góbi-sivatagban. Nagy, narancsszínű nap kapaszkodott fel az ég peremére. A virradatot felváltotta a fény, de az északnak vonuló karavánt már úton találta a reggel.

A karavánt kísérő emberek hirtelen felkapták a fejüket, mert felettük nem túl erős morajlás hallatszott. A morajlás megszakadt, és hirtelen – süvítő hang kíséretében – valami északi irányban átszáguldott felettük az égen.

A jelenség viszonylag alacsonyan, alig másfél kilométer magasságban repült észak felé, ezért jól megfigyelhették, és a későbbiekben, amikor Pekingbe érkeztek, részletesen el tudták mesélni az eseményeket. A naptár szerint 1908. június 30-át írtak, és helyi idő szerint körülbelül 7 óra volt.

A beszámolókból kiderült, hogy hosszú, ezüst színű, csőszerű test repült felettük északi irányba, az eleje kékes-fehéren világított, és sokszínű gőzcsóvát húzott maga után. Előre-hátra billegett repülés közben, majd azt tapasztalták, hogy a látott jelenség tőlük távolodóban, lassan emelkedni kezd. Az emelkedést a testet követő sokszínű gőzcsóva is jelezte. (Ez az objektum robban fel néhány perc múlva, a szibériai Tunguzka felett.)

Az a tény, miszerint a jelenség emelkedett – amit a gőzcsóva kilövellése is mutatott, a legmesszebbmenőkig kizárja annak lehetőségét, hogy a Tunguzka felett felrobbanó jelenség meteorit lett volna.

Ma a csillagászok egyetlen olyan bizonyítékkal sem rendelkeznek, ami azt igazolná, hogy egy lehulló meteor zuhanás közben emelkedett volna, vagy esetleg “kacsázva” repült volna a mélyebb légrétegekbe.

Biztosan állítható, hogy 1908. június 30-a reggelén a kínai Góbi-sivatag felett északi irányba repülő jelenség nem meteor volt.

Az előző jelenséget néhány perc múlva a helyi lakosok már Dél-Oroszország felett látják száguldani északi irányba. Itt talán még alacsonyabban repülhetett, mint a Góbi-sivatag felett, az észlelők azt állították, hogy a jelenség háromszor nagyobb volt, mint a felkelő Nap, szivar alakú volt és ezüst színben csillogott.

A dél-oroszországi megfigyelések azt is megerősítették, hogy a hosszú, szivar alakú test hirtelen lángba borult, és hatalmas fénylő tűzgolyóvá vált…Ettől a pillanattól kezdve keletkeztek közismertebb megfigyelések az észak felé száguldó tűzgolyóról. Az 1921-ben és a későbbiekben lefolytatott vizsgálatok során többen is száguldó tűzgolyóként írták le a jelenséget.

Az 1908. június 3-án reggel történteknek e pillanattól kezdve lehet számolni az utóéletét, mint tűzgolyó átszáguldását az égen. Az esemény előélete a Góbi-sivatagtól Dél-Oroszországig tartó szakaszra esett, ahol fizikai testként figyelték meg a száguldó objektumot.

A dél-oroszországi megfigyelések arról is beszámoltak, hogy a jelenség a tűzbeborulás után emelkedni kezdett, mindaddig, míg a látóhatár el nem takarta.

A további történésekről szóló elbeszélések a köves Tunguzka folyó forrásvidékéről, Vanavara és Kezsma falucskából származnak.

A hatalmas tűzgolyó Vanavarától és Kezsma falucskától keletre, észak felé száguldott az égen. Repülési magasságát nyolc kilométernyire becsülték. Már jóval túl volt Banavarán, amikor hirtelen irányt változtatott. 120-130 fokos szögben visszafelé kezdett repülni. Ezután, miközben dél-nyugati irányba haladt, valamelyest veszített magasságából.

Mindkét faluban az embereken halálos rémület lett úrrá, mert úgy érzékelték, hogy a tűzgolyó feléjük, a falujuk felé tart nagy sebességgel. Vanavara felett ismét irányt váltott és most már dél-, dél-keleti irányba repült tovább. Az újabb irányváltoztatással együtt éles szögben emelkedni kezdett, és észlelhetően veszített sebességéből.

Ezután iszonyatos robbanást lehetett hallani, amely mély morajlással párosult. A tűzgolyóból hosszúkás, tűzvörös lángsugár csapott ki, amely éles szögben a Föld felé irányult, egyre szélesedő formában dél-nyugati irányban érte el a talaj felszínét.

Ezután igen rövid idő elteltével – két-három másodperc – bekövetkezett egy második, felfoghatatlan erejű, mennydörgéssel párosuló robbanás, vele azonos időben eget-földet vakító fényvillanás keletkezett, messze ható, mindent fényességgel beborító hatással egyetemben. A fényesség irtózatos gyorsasággal, kupolaszerűen terjedt szét, miközben eltűnt minden kontraszt és nem volt árnyék.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar