Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A Szent Grál és a földönkívüliek – Interjú dr. Johannes Fiebaggal 1.rész

Erich von Däniken csaknem harminc könyvet szentelt azon elméletének, miszerint a földi élet kialakulása egy fejlett technológiával és intelligenciával rendelkező humanoid faj beavatkozásának köszönhető.

Bár Dänikent az utóbbi három évtizedben számos támadás érte, és elméletének helytállóságát a konzervatív tudóstársadalom több jeles képviselője is kétségbe vonta, az általa összegyűjtött bizonyítékok jó része továbbra is komoly súllyal esik latba a viták során, és a megszállott kutatónak manapság is akadnak hűséges követői, különösen Németországban.

Johannes Fiebag 1956-ban született Northeimben, a geológia és a paleontológia tudományának doktora. Dänikenhez hasonlóan ő is számos, az ősi idegenek nyomait kutató expedíción vett részt, tapasztalatairól pedig a legnevesebb szaklapok hasábjain számolt be.

Johannes Fiebag
Johannes Fiebag

Több könyvet is írt, amelyek az ősi idegenektől kezdve a Mars-anomáliákon át az eltérítésekig szinte minden UFO-kkal és idegenekkel kapcsolatos témát felölelnek. 1992-ben tette közzé híres elméletét, a mimikri hipotézist, amely a világ vallásai és az UFO-k között fennálló, több évezredes kapcsolatot taglalja.

Mikor kezdett el érdeklődni az ősi idegenek titokzatos világa iránt?

Tizennegyedik születésnapomra apámtól Erich von Däniken Istenek szekerei című könyvét kaptam ajándékba. Ez a mű egész élet- és világszemléletemet átformálta. Hamarosan szinte mindent elolvastam, ami a mitológiával és a régészettel kapcsolatos, és mindig a Däniken-féle nézőpontból szemléltem a dolgokat.

Amikor már a würzburgi egyetemen paleontológiát tanultam, kezdtem kissé kritikusabban hozzáállni a kamaszkoromban olvasottakhoz, de abbéli meggyőződésem, hogy Földünkön valaha idegen civilizációk tették tiszteletüket, egyáltalán nem változott az elmúlt évek során…

Egyik könyvét, a „Discovety of the Grail”-t (A Szent Grál nyomában) testvérével, Peterrel közösen írta, a mű létrejötte pedig egy 1979-ben napvilágot látott bestsellernek, a George Sassoon és Rodney Dale tollából származó „The Manna Machine”-nek (A mannagép) köszönhető…

A The Manna Machine valóban nagy feltűnést keltett… Sassoon egy ősi sémita szent iratban, a Sohárban arról olvasott, hogy az izraelitákat az ősidők szerkezete látta el mannával, vagyis ennivalóval. A leírás alapján arra a következtetésre jutott, hogy csakis egy gépezetről lehet szó. Mérnöktársával, Rodney Dale-lel beleásták magukat a korabeli írásokba, és arra is rájöttek, hogy a zsidó törzsek a gépet egy fejlett földönkívüli civilizációtól kapták a Mózes vezetésével történő pusztai vándorlás idején.

A gépezet korlátlan mennyiségű ételt biztosított számukra, és a szövetség ládájával együtt őrizték a szent sátorban, majd a zsidó nemzet felemelkedése után Salamon templomába került. A templomot a babilóniaiak Kr. e. 587-ben lerombolták, de Jeremiás prófétának sikerült megmentenie a szövetség ládáját és a mannagépet. Az ősi tekercsek szerint egy Föld alatti alagútrendszerben rejtette el őket, amely a Nebot hegység alatt húzódik…

Amikor Peterrel először olvastuk Sassoonék könyvét, rögtön eszünkbe jutott a Szent Grál legendája. A Grál a maga legendájában ugyanazt a felada-tot látja el, mint a mannagép, azaz ételt ad a népnek. Az öcsém, Peter segítségével — aki középkori irodalomból diplomázott a göttingeni egyetemen — behatóan tanulmányoztuk a Grállal kapcsolatos középkori írásokat, és arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy a Szent Grál és a mannagép valójában egy és ugyanaz a dolog kellett, hogy legyen…

mannagép
A mannagép rekonstrukciója. Ez lett volna a legendák Szent Grálja?

Az egyik tizenharmadik századi pergamenen például ez áll: A Grált idegen emberek egy csoportja hozta el nekünk, akik feladatuk teljesítése után visszatértek otthonukba, mely a csillagok között található… Véleményem szerint a Szent Grál legendájának semmi köze sincs a kelta mondakörhöz, gyökereit sokkal inkább a Közel-Keleten ajánlatos keresni.

Az első úgynevezett Grál-krónikás nem más volt, mint Hiram Abif, Salamon templomának építőmestere. Abif félig főníciai származású volt, így a Grál legendája előbb az arab, majd az iszlám világban is elterjedt.

Amikor a moszlimok a tizenkettedik században leigázták a spanyolokat, egy Kyot nevű férfi a toledói iszlám könyvtárban megtalálta Abif kását, amit egy bizonyos Wolfram von Eschenbach-nak, egy európainak adott tovább, aki aztán az egész történetet szépen összekombinálta az Arthur királyról szóló mesékkel. A mai napig ezt az eseményt tartják a Grál legenda születésének, melynek a gyökerei egészen a Krisztus előtti kilencedik századig követhetőek.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar