Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A sötétség ügynökei – A Men In Black rejtély 1.rész

/
image
img

Egy furcsa találkozó

1976. szeptember 11-én este dr. Herbert Hopkins UF0- kutató éppen egyedül tartózkodott Orchard Beach-i otthonában, amikor hirtelen megcsörrent a telefon. Dr. Hopkins egy érdekes UFO-eset elemzésén dolgozott, amely magában foglalt egy eltéritést is, ám mivel felesége és fia nem voltak otthon, maga vette fel a kagylót. A vonal túlsó végén egy ismeretlen férfihang jelentkezett, aki a New Jersey-i UFO-kutató szervezet alelnökének mondta magát és találkozni kívánt vele.

Hopkins egyetértett és javasolta, hogy az illető akár azonnal is felkereshetné őt. Az ismeretlen beleegyezett és a beszélgetés véget ért. Dr. Hopkins letette a telefont, majd felgyújtotta az utcai világítást, hogy látogatója könnyebben odataláljon. A lépcsőre pillantva azonban egy idegent pillantott meg, aki feléje igyekezett.

Kiderült, hogy ő volt a telefonáló. Dr. Hopkins furcsának találta, hogy miként érhetett ide ilyen gyorsan, de udvariasságból nem tett fel kérdéseket. Nem láttam sehol az autóját és még ha kocsival is érkezett volna, akkor sem érhetett ide ilyen gyorsan. A legközelebbi nyilvános telefonfülke is messzebb volt annál, hogy ilyen hamar megérkezhessen — mondta később dr. Hopkins.

Beengedte a látogatóját, aki teljesen fekete öltözéket viselt. Fekete öltöny, fekete cipő, fekete zokni és fekete nyakkendő volt rajta. Inge fehér volt és a kabátján nem látszottak gombok. Hopkins első gondolata az volt, hogy az illető temetkezési vállalkozó. Az idegen engedélyt kért, hogy leülhessen.

Hopkins növekvő kíváncsisággal szemlélte az ismeretlen férfit. A fekete ruhás férfi arca igen furcsa volt, ugyanis nem volt sem szempillája, sem szemöldöke, ráadásul teljesen kopasz is volt. Arcbőre fakónak, majdnem falfehérnek tűnt. Ajka viszont rendellenesen piros volt, mondhatni vérvörös. Orra és fülei szokatlanul kicsinynek látszottak és az egész arca valahogy idegennek hatott.

A látogató kérdéseket tett fel dr. Hopkinsnak az álta-la éppen vizsgált esetről. A kutató válaszait fejbólintásokkal és rövid értem megjegyzésekkel kísérte. A doktor persze tovább vizsgálgatta az ismeretlent. A szoba viszonylag erős fényében a látogató olyannak tűnt, mint egy kirakati bábu.

Öltönye vadonatújnak látszott, egyetlenegy ránc vagy gyűrődés sem volt rajta. Bőre műanyagszerűen sima és csillogó volt, mintha nem is természetes bőr lett volna. A kérdezz-felelek során Hopkins-nak egyre inkább az volt a meggyőződése, hogy az idegen majdhogynem többet tud nála az ominózus UF0-észlelésről.

Az ismeretlen látogató minden akcentus nélkül, tökéletesen beszélte az angol nyelvet. Beszéde mégis furcsa volt, hangsúlytalan és monoton. akár egy gépezeté. Ahogy kettejük társalgása előrehaladt, az idegen megvakarta az ajkát. Hopkins megfigyelte, hogy a szürke kesztyűn, amelyet látogatója viselt, vörös folt maradt.

Ebből a kutató arra következtetett, hogy az idegen ajka ki van festve! Jobban szemügyre véve kiderült, hogy az idegen szája csak egy keskeny rés és a festék teszi a normálishoz hasonlóvá. Ezután a beszélgetés váratlan fordulatot vett. Az ismeretlen férfi azt mondta, hogy dr. Hopkins zsebében két pénzérme van és kérte az egyiket.

Hopkins meglepődött, hogy látogatója honnan tud a két érméről, de azért teljesítette a kérést. Az idegen a nyitott tenyerébe helyezte a pénzt és felszólította a doktort, hogy figyelje. Az érme hirtelen színt váltott, előbb ezüstös, majd kékes színű lett. Aztán váratlanul eltűnt!

A látogató ezután az emlékezetes Betty és Barney Hill-esetről kezdett beszélni. Kérdéseket tett fel Hopkinsnak arról, hogy tudja-e mi történt Barney-val. Hopkins sokat tudott az esetről, de keveset magáról a férfiről. Azt válaszolta, hogy úgy tudja, Barney meghalt. Így igaz — válaszolta az idegen. — De azt is tudja, hogy miként halt meg? Dr. Hopkins bizonytalanul azt felelte, hogy tudomása szerint Barney hirtelen halt meg, talán szívrohamban. — Nos, az nem egészen szívroham volt — közölte erre a fekete ruhás ismeretlen. —Azért halt meg, mert túl sokat tudott! Barney-nek nincs szíve, ahogy magának nincs meg a pénzérméje.

A látogatónak tudomása volt arról is, hogy az UF0- kutató hangfelvételeket őriz az általa éppen vizsgált esettel kapcsolatban. Azt mondta, hogy ezeket a szalagokat meg kell semmisíteni, sőt minden további bizonyítékot is. Azt is hozzátette, hogy tudni fogja, ha Hopkins megtette ezt és azt is, ha nem.

Ez utóbbi eshetőségre kilátásba helyezte, hogy Hopkins hasonló sorsra fog jutni, mint Barney Hill. Ahogy ezeket a szavakat kiejtette, az idegen beszéde fokozatosan lassulni kezdett. Ekkor a férfi fáradt, lassú mozgással felállt és az ajtó felé indult. — Az energiám kezd kifogyni… most mennem kell… viszlát.

A fekete ruhás az ajtóhoz ment és Hopkins kinyitotta előtte. Az ismeretlen lassan lépkedett lefelé a lépcsőn és végig a falnak támaszkodott. A ház sarkához érve megállt egy pillanatra, majd befordult. Erős fényvillanás látszott a sötétben és a férfi eltűnt.

Később Hopkins és felesége megvizsgálták a kocsifelhajtót és egy furcsa lenyomatot találtak annak közepén. A nyom semmiképpen sem származhatott autótól, mert a feljáró közepén volt, ahol a kerekek nem érintkezhettek a talajjal. Másnapra a furcsa jel eltűnt.

Dr. Hopkinst mélyen megérintette a találkozó, és gondolkodás nélkül eleget tett a sötét ruhás férfi utasí-tásainak: letörölte a magnószalagokat és felhagyott az ominózus eset további kutatásával. Azért barátai segítségével ellenőrizte a New Jersey-i UFO-kutató szervezetet, de kiderült, hogy az egyáltalán nem is létezik.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar