Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A lemúriai faj 5.rész

img

A negyedik rész folytatása. Részlet, Rudolf Steiner Az Akasha krónikából című művéből.

Az akkori időkben még nem beszélhetünk a kimondottak “értelméről”. Érezték a hangot, a tónust és a ritmust, de nem alkottak hozzá képzeteket, csak beszívták a lelkükbe a hallottak erejét.

Az egész folyamat a magasabb vezetők irányítása alatt állt. Ők árasztották a bölcs papnőkbe a hangokat és ritmusokat. Így tudtak nemesítően hatni az emberi lelkekre. Azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen csak ezáltal ébredt fel az emberek lelki élete.

Ezzel kapcsolatban szép jelenetek láthatók az Akasha krónikában. Hadd írjunk le egyet közülük: egy erdőben vagyunk, egy hatalmas fánál. Keleten éppen most kel fel a Nap. Hatalmas árnyékot vet a pálmaszerű fa, amelynek körzetéből a többi fát eltávolították.

Arccal kelet felé fordulva, elragadtatott állapotban ül a papnő egy különleges természeti tárgyakból és növényekből készített ülőhelyen. Lassan, ritmikus egymásutánban árad ajkáról néhány csodálatos hang, ami állandóan ismétlődik. Körös-körül férfiak és nők ülnek, álmodozó arccal, belső életet szívva magukba a hallottakból.

Más jeleneteket is láthatunk: hasonlóan elrendezett helyen, hasonlóan “énekel” egy papnő, de hangjában van valami, ami hatalmasabb, erőteljesebb mint az előbbié. A körülötte lévő emberek ritmikus táncot járnak. Mert ez volt a másik módja annak, hogy “lélek” ébredjen az emberekben: a természetből ellesett titokzatos ritmusokat saját tagjaik mozdulataival utánozták. Ezáltal egynek érezték magukat a természettel és a benne uralkodó hatalmakkal.

A Földnek az a része, ahol a jövőbeni emberfajnak ez a törzse kifejlődött, különösen alkalmas volt erre a célra. Olyan hely volt ez, ahol az akkor még viharosan háborgó Föld bizonyos mértékig megnyugodott. Mert Lemúriát viharok dúlták. A Föld még nem volt olyan szilárd, mint amilyenné később vált.

A vékony földréteg alatt mindenütt vulkanikus erők működtek, amelyek aztán kisebb-nagyobb áradatban ki is törtek. Majdnem mindenütt hatalmas vulkánok működtek, s ezek állandó romboló hatást fejtettek ki. Az emberek hozzászoktak, hogy bármit csináljanak is, közben számoljanak ezekkel a tüzes kitörésekkel.

Sőt, munkájuknál és egyéb tevékenységüknél fel is használták ezt a tüzet. A természet tüze nagyon sokszor éppúgy munkálkodásuk alapjául szolgált, mint ahogy ma a mesterséges tűz szolgál az emberi munka alapjául.

Ez a vulkanikus tűzhatás okozta Lemúria földjének pusztulását is. Lemúria azon része, ahol az atlantiszi fajt törzse kifejlődött, bár forró volt az éghajlata, de nagyjából mentes volt a vulkáni tevékenységtől. Itt nyugodtabban és békésebben bontakozhatott ki az emberi természet, mint a Föld egyéb részein – megtehették, hogy feladják a korábbi idők vándoréletét, s így egyre nőtt az állandó jellegű települések száma.

Úgy kell elképzelnünk, hogy az emberi test ekkor még sokkal képlékenyebb, hajlékonyabb volt. Még állandóan átalakult, ha az ember belső élete megváltozott. Nem sokkal azelőtt ugyanis az emberek külső felépítésük tekintetében még erősen különböztek tőlünk. Akkor még a külső körülmények: a klíma és a vidék, ahol laktak, döntően befolyásolták felépítésüket.

Csak a szóban forgó kolóniában vált az emberi test egyre inkább belső lelki életének kifejezésévé. Ez a kolónia egyszersmind fejlett, külsőleg nemes vonású emberfajta volt. Meg kell mondanunk, hogy a vezetők csak ekkor teremtették meg az igazi emberi alakot. ez persze egészen lassan és fokozatosan ment végbe, oly módon, hogy előbb az ember lelki élete bontakozott ki, és ehhez igazodott aztán a még lágy, hajlékony test.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar