Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A lemúriai faj 2.rész

img

Az első rész folytatása. Részlet Rudolf Steiner, Az Akasha krónikából című művéből

A lemúriaiaknak mai értelemben vett lakásuk nem volt – kivéve a legutolsó időket. Ott tartózkodtak, ahol maga a természet alkalmat adott rá.

A barlangokat például, amiket lakásként használtak, csak annyira alakították át, amennyire szükséges volt. Később földből is építettek ilyen barlangokat, s az idők folyamán nagy ügyességre tettek szert az ilyen építkezésekben.

De nem szabad azt képzelnünk, hogy nem voltak művészi építményeik. Csak ezek nem lakásul szolgáltak. Az első időkben abból a vágyból fakadtak, hogy a természet alkotásainak ember által létrehozott formát adjanak.

A dombokat úgy alakították át, hogy alakjukban az ember örömét lelje. Köveket illesztettek össze ugyanezen okból vagy pedig azért, hogy bizonyos célokra szolgáljanak. Azokat a helyeket, ahol a gyermekeket edzették, ilyen falakkal vették körül.

A lemúriai korszak vége felé egyre hatalmasabbak és művészibbek lettek azok az építmények, amelyekben “az isteni bölcsességnek” és “isteni művészetnek” szolgáltak. Ezek az intézmények minden szempontból különböztek attól, amit a későbbi emberiség számára a templomok jelentettek, mert egyúttal oktatási intézmények és a tudomány székhelyei is voltak.

Akit erre alkalmasnak találtak, az beavatást nyerhetett itt a világ törvényeinek tudományába, és e törvények felhasználásába. S ha a lemúriai született mágus volt, itt ezt az adottságát művészetté és a magasabb dolgokba való bepillantás képességévé fejlesztették ki.

Csak azok nyerhettek ide bebocsátást, akik a legkülönfélébb edzések folytán megszerezték a legmagasabb fokú önmegtagadás képességét. Mindenki más számára a legmélységesebb titok volt az, ami ezekben az intézményekben történt. Itt megtanulták a természeti erőket közvetlen szemlélettel látni és uralkodni rajtuk. De ez a tanulás úgy történt, hogy a természeti erők az embernél akarati erőkké változtak át. Ezáltal ő maga is véghez tudta vinni mindazt, amit a természet.

Amit a későbbi emberiség megfontolással, kombinációval hozott létre, mindez a tevékenység ekkor még ösztönös jellegű volt. Az “ösztön” szót azonban itt nem szabad olyan értelemben használnunk, mint az állatvilággal kapcsolatban szoktuk. A lemúriai emberiség tevékenysége toronymagasan felette állt mindannak, amit az állatvilág ösztönei segítségével létrehozhat.

Sőt, magasan túlszárnyalták azt is, amit az emberiség azóta emlékezőképessége, értelme és fantáziája révén a művészetekből és tudományokból magáévá tett. Ha olyan kifejezést keresnénk ezen intézmények megnevezésére, ami segíti mibenlétünk megértését, talán az “akaraterő és tisztánlátó képzelőerő főiskoláinak” nevezhetnénk őket.

Innen kerültek ki azok az emberek, akik aztán minden tekintetben a többiek uralkodóivá váltak. Nagyon nehéz ma mindezekről a körülményekről szavakban helyes képet adni, mert azóta minden megváltozott a Földön. Akkoriban maga a természet és az egész emberi élet más volt, s ezért a maitól teljesen eltérő volt az emberi munka és az emberek egymáshoz való viszonya is.

Sokkal sűrűbb volt még a levegő, mint később, az atlantiszi időkben, a víz pedig még sokkal ritkább. S az, ami ma a Föld szilárd kérgét alkotja, szintén nem volt még olyan kemény, mint amilyenné később vált. A növény- és állatvilág a kétéltűek és madarak világáig, valamint az alsóbbrendű emlősökig fejlődött csak ki, továbbá olyan növényekig, amelyek a mai pálmáinkra és a hozzájuk hasonló fákra emlékeztettek.

De mindennek más volt az alakja, mint ma. Ami most csak kicsi alakban van meg, akkor hatalmassá fejlődött. A mi kis páfrányaink akkor fák voltak és hatalmas erdőket alkottak. A jelenlegi, magasabb rendű emlősállatok még nem voltak meg. Ezzel szemben az emberiség nagy része a fejlődés olyan alacsony fokán állt, hogy megjelölésükre kénytelenek vagyunk az “állati” jelzőt használni. Az embereknek csak kis részére vonatkozik az, amit az előbbiekben elmondtunk róluk. A többi állati életet élt, s ezek az állat-emberek külső felépítésükben és életmódjukban teljesen eltértek az említett kis részükhöz tartozóktól. Nemigen különböztek az alsóbbrendű emlősállatoktól, amelyek bizonyos tekintetben alakjukban is hasonlítottak hozzájuk.

folyt.köv.

Kapcsolódó anyagok:

Atlantiszi elődeink 1. rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5. rész, 6.rész

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar