Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A lemúriai faj 1.rész

img

Részlet Rudolf Steiner, Az Akasha krónikából című munkájából:

Bár az Akasha krónika kibetűzése mindenkor a lehető legnagyobb gonddal történik, mégis hangsúlyoznunk kell, hogy ezeket a közléseket nem szabad dogmatikus jellegűeknek tekinteni.

A jelen korunktól oly távol eső dolgok és események elolvasása már önmagában véve sem könnyű, a látott és kibetűzött dolgok lefordítása mai nyelvünkre pedig szinte legyőzhetetlen akadályokkal jár. Az itt közölt dolgok még az okkultista számára is meglepőek, ha először olvassa őket, bár a “meglepő” szó itt nem egészen találó. Ezért a leggondosabb mérlegelés után szabad csak továbbadni őket.

A negyedik (atlantiszi) főfajt az úgynevezett lemúriai előzte meg. Fejlődése folyamán a Földdel és az emberrel kapcsolatban ekkor történtek a legnagyobb jelentőségű tények. Ennél a fajnál az emlékezet általában még nem fejlődött ki. Az emberek tudtak ugyan képzeteket alkotni a dolgokról és eseményekről, de ezek a képzetek nem maradtak meg emlékezetükben.

Ezért tulajdonképpeni értelemben véve beszédjük sem volt még. Amit ilyen vonatkozásban produkálni tudtak, az inkább csak természetes hangokból állt, amivel érzéseiket, jókedvüket, örömüket, fájdalmukat fejezték ki, de nem jelöltek meg vele külső dolgokat.

Képzeteik ereje azonban más volt, mint a későbbi embereké. Ezzel az erővel hatni tudtak környezetükre. Más emberek, állatok, növények, sőt élettelen tárgyak is megérezték ezt a hatást, s így pusztán a képzetekkel befolyásolni lehetett azokat. Ezért a lemúriai ember beszéd nélkül is közölhetett valamit embertársaival.

Ez a közlés bizonyos fajta “gondolatolvasás” volt. Képzetei erejét a lemúriai ember közvetlenül a környezetében lévő dolgokból merítette: a növények növekedési erejéből, az állatok életerejéből áramlott felé ez az erő. A lemúriai ember tehát megértette a növények és állatok belső életműködését.

De éppúgy megértette az élettelen dolgok fizikai és kémiai erőit is. Amikor valamit épített, nem kellett, hogy egy fatörzs teherbírását vagy egy építőkő súlyát előbb kiszámítsa: látta a fatörzsről, mennyit bír el, és azt is, hogy az építőkövet súlya milyen felhasználásra teszi alkalmassá. Így a lemúriai ember mérnöki tudomány nélkül, ösztönszerű biztonsággal működő képzelőerejével épített.

Ehhez járult még, hogy nagy mértékben hatalma volt saját teste fölött. Ha szükséges volt, pusztán akaratának megfeszítésével megacélozhatta karjait. Óriási terheket tudott felemelni akaratkifejtés révén. Ahogy később az atlantisziak az életerő feletti uralmukat használták fel, úgy állították szolgálatukba a lemúriaiak az akaratuk feletti hatalmukat. Született mágusok voltak – nem szabad ezt a kifejezést félreérteni – az alacsonyabbrendű emberi ténykedés minden területén.

A lemúriaiak az akarat és a képzelőerő kifejlesztésére törekedtek. A gyermeknevelés is teljességgel ezen alapult. A fiukat a legerőteljesebben megedzették. Meg kellett tanulniuk, hogy a veszélyben megállják helyüket, fájdalmukat legyőzzék és merész tetteket hajtsanak végre. Nem tekintették az emberiség hasznos tagjának azt, aki a veszélyt nem állta ki, a kínzást nem tudta elviselni. Hagyták, hogy az ilyen a vesződségbe belepusztuljon.

Amit az Akasha krónika gyermekneveléssel kapcsolatban mutat, túltesz mindazon, amit a mai ember legmerészebb fantáziája elképzelhet. A forróság elviselése egészen a perzselő hőségig, a testnek hegyes tárgyakkal való átszúrása egészen mindennapos eljárások voltak.

Más volt a leányok nevelése. A leánygyermekeket is megedzették, de náluk egyébként minden arra irányult, hogy minél jobban kifejlesszék a fantáziájukat. Kitették például őket a viharba, hogy nyugodtan átérezzék annak borzalmas szépségét, vagy félelem nélkül végig kellett nézzék a férfiak küzdelmét; minden érzésüket az előttük megmutatkozó erőre kellett hogy irányítsák.

Az álmodozásra, fantáziálásra irányuló hajlamok fejlődtek ki így a leányokban, de ezeket igen nagyra becsülték. S minthogy nem volt emlékezőképességük, ezek a hajlamok nem fajulhattak el. A szóban forgó ábránd- vagy fantáziaképzetek csak addig éltek, amíg a megfelelő külső indíték jelen volt. Így aztán a külső dolgok szilárd alapul szolgáltak, nem csúszhatott ki lábuk alól a talaj. Úgy is mondhatnánk, hogy magát a természet fantáziáját és álmodozását plántálták bele a női lélekbe.

folyt.köv.

Kapcsolódó anyagok:

Atlantiszi elődeink 1. rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5. rész, 6.rész

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár